A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
158 XIV. ÜLÉS. kötésére utasította, és ennek meg nem kötésével nagyobb vér- és pénzáldozatokat okozott : közös küliigyministerünk, Bosznia és Ilerczegovina megszállására nézve a portával váltott jegyzékeket előterjeszsze. Ennek folytán a következő indítványt elfogadásul ajánlom : Tekintve, hogy az 1867 : t. ez. 39. §-a szerint a közös ministerium a közösügyi bizottság által követelt felvilágosítást szóval vagy Írásban és ha az kár nélkül történhetik, a szükséges iratok előterjesztése mellett is adni köteles : tekintve, hogy Bosznia és Herczegovina megszállása részleteit illetőleg, a berlini congressus külön egyezmény kötésére utasította monarchiánk és Törökország kormányait, ez egyezmény azonban mai napig meg nem köttetett, melynek létre nem jötte okainak megismerése a kormány felelősségének megitélésére elkerUlhetleniil szükséges : alólirt indítványozza, hogy a közös külügy- minister, a közte és a porta között Bosznia és Herczegovina megszállására nézve váltott jegyzékeket a bizottság elé terjeszsze, hogy ezek tartalma minél elébb a törvényhozás tudomására juthasson. Andrássy Gyula gr. k ül ügy minister: T. országos bizottság! Nem volt szándékom és most sem szándékozom a vita folyamában az egyes szónokok részéről tett észrevételekre válaszolni, hanem végig hallgatni kívánom az ellenvetéseket, hogy azokra, a mennyire lehetséges, egyszerre feleljek. Azt hiszem, hogy ez czél- irányos, azért [Halljuk! Halljuk!) mert ha más utat követnék, talán minden perczben kénytelen volnék felszólalni és a t. országos bizottság figyelmét többször is igénybe venni, a mit pedig kikerülni mindkettőnknek érdekében áll. [Helyeslés.) Midőn mégis Zsedényi Eduárd t. barátom felszólalására rögtön akarok válaszolni, ezt nem azért teszem, mintha az általa mondottak czá- folatába kívánnék bocsátkozni, hanem mert ő indítványt adott be, mondhatnám interpelláló formájában — s erre akarok válaszolni. [Halljuk!) A t. indítványozó ur, a mint egyszerű hallásra értettem, a köztünk és Törökország közt a conventiora nezve váltott jegyzékeknek a bizottság elé terjesztését kéri; de csak azon esetre, — és ezt elismeréssel említem, — ha éhből az állam érdeke kárt nem szenvedne. Ezen hozzátétel azt mutatja, hogy tán maga t. barátom is gyanította a feleletet, melyet adni bátor leszek. A berlini szerződés conventio kötését köztünk és Törökország közt nem obligatorius, hanem csak permissiv módon említi; az oceu- pátióra és administrátióra vonatkozó czikket ettől nem függeszti fel, hanem a tényt, mint olyat említi fel, mely a két hatalom közt váltott nyilatkozatok következtében fog megtörténni. A conventio tehát nem szükséges, de bizonyos tekintetben, — különösen Novi-Bazárra nézve. — igenis kívánatos. A tárgyalások e részben folynak s mint már máshol kijelentettem és itt ismételni bátor vagyok, több reménynyel és jobb irányban, mint eddig. Volt egy perez, midőn a török kormány a mi hadseregünk állítólagos kegyetlenkedéséről szóló hamis jelentések alapján azt nyilvánította, hogy átalában nem szándékozik conveutiót kötni, e nézet azonban azóta tetemesen módosult és mindinkább felülkerekedik azon természetszerű eszme, hogy a conventio megkötése mindenekfelett és első sorban Törökország érdekében és nem a mi érdekünkben áll. Tehát ismételve alapos reményiemet fejezhetem ki az iránt, hogy a mennyiben ezen megállapodás szüksége létezik, kilátás van arra, hogy annak idején létre is jön. Ez az oka, a miért én ma Zsedényi t. barátom kivánatának eleget nem tehetnék. A tárgyalásokra vonatkozó okmányokból ugyanis annak kellene kiderülnie, hogy az első feltételek, melyekhez Törökország a conveutiót kötötte, olyanok voltak, melyeket elfogadui nem lehetett, ha az ^Európa által adott és általunk elfogadott missiót teljesíteni akartuk ; s minthogy ezek kiderítése sem nekünk, sem a másik kormányának érdekében, sem magának az ügynek hasznára nem lehet, kénytelen vagy'ok azt válaszolni, hogy ezeket most a bizottság elé terjeszteni sem az állam, sem az ügy érdekében czélirányosnak nem tartom. És ezzel bevégeztem volna előadásomat ; minthogy azonban már fölszólaltam, az alkalmat fölhasználom az occupátióra nézve t. barátom által fölhozott észrevételek egyikére válaszolni. [Halljuk!) Azt méltóztatott mondani — legalább én igy
