A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
156 XIV. ÜLÉS. pragmatica sanctióból folyó védelmének ténye nem foglaltatik, de egy új közjogi alakulás nyer kifejezést, mely felett nem a delegatiók határozhatnak, különben a két tői vényhozás megtagadhatja a delegatiók által törvényellenesen megszavazott költségeknek az országos budgetbe való beállítását; másrészről magának a congressusnak a szerződés 25. pontjában említett abbeli határozata, hogy a kérdéses elfoglalás végrehajtásának módja a portával egyetértőleg állapíttassák meg és a portának a congressus 12-ik ülésében tett azon ünnepélyes nyilatkozata, hogy ezen feltételhez szorosan ragaszkodva és fenntartva az előleges egyetértés szükségét, megnyugszik Bosznia és Herezegovina ily módon való pacifi- catiójában, arra intették a külügyministert, hogy legszorgosabb elővigyázattal és kellő mérséklettel járjon el e kényes ügyben, követve a londoni kabinet példáját Cyprus szigete elfoglalására nézve. Ezen kellő elővigyázat elmulasztása, vagyis a berlini szerződés idő előtti végrehajtása veszélyezteti az elfoglalás egész jövőjét és a trónbeszédben kifejezett legmagasabb sajnálatot idézte elő a fölött, hogy az békés úton eszközölhető nem volt. Nem lehet azonban hivatásom, hogy ezen szerencsétlen ügyben már lefolyt és bevégzett tények keretébe mélyebben hassak be. Az elfoglalás szomorú ténynyé vált, azon már nem lehet segíteni, de hazánkra nézve égető szükség tudni, hogy jelenleg mi czélja az elfoglalásnak? E tekintetben mindig az a stereotyp válasz : Bosznia és Herezegovina elfoglalása és kormányzása; de azon kérdésre, vájjon ez ideiglenes megszállást vagy bekebelezést jelent, vájjon ez a portával egyetértésben fog történni ? mindig kitérő a válasz, úgy, hogy a törvényhozás mai napig hitelesen nem tudja, mely czélra fordittatnak a száz meg száz milliók, azt azonban e nyilatkozatokból következtethetni, hogy közös külügy- ministeriumunk ezen török tartományok bekebe- lezesére törekszik, s hogy igy a portávali kibékülés lehetetlenné vált, a hadügyi költségeknek biztos határ nem szabható, és azon pánszláv polgártársaink száma, kiknek rokonszenve az orosz birodalom tele fordul, tetemesen növekedni fog. A külügyministeriumnak azon állítása pedig, hogy Bosznia elfoglalásával lehetetlenné tétetett Szerbia és Montenegro előnyomulása, illetőleg egyesülése, egyszersmind monarchiánk biztos álláspontot nyert, a melyről a keleti panszlávok netalán ellenséges mozzanatain könnyebben erőt vehet, ugyanazon illusiók közé tartozik, melyekből közös lctíliigyministeriumunk kiindulva, Bosznia elfoglalásához fogott. Valóban elérkezett legfőbb ideje annak, hogy a hályog szemeinktől távozván, világosan lássuk, hogy ezen épen pánszláv mozgalmakkal szemben, monarchiánk roszab- bul áll most, mint a berlini congressus vagy Bosznia elfoglalása előtt. (Helyeslések.) Elismerem, hogy e tartományok felbomlott beligazgatása egyik indoka volt azon nagymérvű kiköltözésnek, melynek már 8 millióra rugó költségei monarchiánkat terhelik, — mondom, egyik, de nem főoka, mely inkább Pétervárról, bizonyos terv szerint jött felingerlésekbeu keresendő, azonban elismerem, hogy ezen, tőszomszédságunkban felmerült anarchiának folytatása tűrhető nem volt, de erre katonai erőszakos elfoglalásra szükség nem volt, ha már három év előtt a portát a közigazgatás rendezése ügyében valódi erélylyel és szükség esetében a határoknál úgyis felállított hadsereg segélye mellett támogattuk volna. Érezte ezt hadseregünknek volt parancsnoka, báró Philippovich maga, midőn első pro- clamatiójában arra figyelmeztető a bosnyákokat, hogy seregével nem mint ellenség, de a felbomlott közigazgatásnak, a szultán által szövetségese felséges urunk királyunkra bízott rendbeszedése tekintetéből lép e tartományokba. Igaz, hogy az ottani lakosoknak nem várt ellenállása lehetetlenné tette a békés elfoglalást. De hol rejlett ezen makacs ellenállásnak indoka? nemde abban, hogy a portával szerződésre nem léptünk, a szultán souverainitása világosan fenn nem tartatott és igy azon feltétel, mely a berlini con- gresssuson a török képviselők által világosan kiköttetett, be nem teljesedett, sőt ellenkezőleg a közös kiiliigyministerium officiosus lapjai azon hiedelmet terjesztették, mintha monarchiánk területi gyarapodását a török birodalom testi épségén át keresve, annexiót követelne. Ezen körülmények folytán a mohamedán elem, mely a congressus előtt velünk tartott, teljesen elidegenittetett, a véres csaták és kivégzések az indulatokat elkeserítették és a legyő-
