A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. ÜLÉS. 145 bonyodalmak elintézésébe. De egy ily politikának útja nem Boszniába vezet. Ha szükséges, elkerülhetetlenül szükséges j egy nagy actio, az csak egy nagy czél elérésé- I vei lehet összekapcsolva és ezen nagy czél nem lehet más, mint az osztrák-magyar monarchia döntő befolyása a balkánfélszigeten. De hogy ezen nagy czél eléressék, nem volna szabad a hadsereget egy egérlyukba szorítani, a monarchia pénzét sziklákba és posványokba temetni ; kisszerű vállalkozásokkal a monarchiának majdnem ; összes lakosságát felboszantani és elkeseríteni, az állami hitelt megrontani, közjogi complicatiókat, confusiókat előidézni, úgy, hogy akkor, midőn a monarchiának befolyását teljes erejével kell érvényesítenie keleten, hogy akkor ne legyen azon helyzetben, hogy érdekeiért síkra szálljon. A t. külügyminister ur — és ennyiben fogok 1 reflectálni azon közöttünk kiosztott és motivatió- nak tekintendő beszédére — azt mondta, hogy meggyőződésének egész hevével csinálta politikáját, meggyőződésének egész hevével küzd politikája mellett. Én, t. bizottság, valamint a t. minister ur személye iránt a legnagyobb rokon- szenvvel viseltetem, úgy meggyőződését is tisztelem, ámbár politikáját nem helyeselhetem. Minthogy azonban már a meggyőződésről van szó, azt is megengedem, hogy sokat és bátran lehet cselekedni meggyőződésből és hogy a cselekedetek igazolására gyakran a legfontosabb és leghelyesebb érv a meggyőződésnek előtérbe állítása, de pusztán meggyőződésből — már bocsánatot kérek, hogyha alkalmasabb kifejezést nem találok és kérem, méltóztassék ezen kifejezést mindenesetre diplomatiai értelemben venni — nem volna szabad elkövetni Geniestreicliokat ; már pedig a boszniai occupatio ily Geniestreich. Az osztrák parlamentnek nem kell, a magyar parlamentnek nem kell. A delegatiók nyilatkozatokban és határozatokban tiltakoztak ellene. Igen de mégis sikerült. Sikerült akkor, midőn a törvényhozások szüneteltek és némák voltak. No én azt hiszem, a t. külügyminister urat itt messze vitte meggyőződése. És most, t. bizottság, beszédének még egy passusára kívánok reflectálni. Beszédében következőleg nyilatkozik az igen t. külügyminister ur: „A politika, melyet mi követünk, jó osztrák A közösügyi országos bizottság naplója 1878. hagyományon, jó magyar tradition alapszik: Savoyai Jenő hagyománya ez és a Hunyadiaké Magyarországon, csak azzal a különbséggel, hogy ama hősök fegyverei Törökország megsemmisítésére voltak irányozva, mig ma a hatalmi viszonyok változtával, ugyanazon ut, mely a mi érdekeink oltalmára szükséges, egyszersmind az egyetlen mód arra, hogy Törökország jelen állományában fennmaradhasson. “ Én t. bizottság, sokáig tűnődtem a felett, hogy miért emlékszik itt meg az igen t. külügyminister ur épen csak Savoyai Jenőről és a Hunyadiakról? és arra a vélekedésre jöttem, hogy az igen t. külügyminister ur fenn akarta tartani a paritást, a mennyiben a Hunyadiak magyarok voltak, Savoyai Jenő pedig jó osztrák hazafi volt. Ezután még más valamin is tűnődtem, t. i. hogy a külügyminister egyátalában a Hunyadiakról beszélt. Már pedig én azt hiszem, hogy — csak úgy mellékesen megjegyezve — az igen t. külügyminister ur nem igen helyesen hivatkozott. Hunyadi János pl. nagy hadvezér volt, ki- Törökországgal nagy háborúkat folytatott, de hogy ő sok külügyi politikát is csinált volna, annak a történet évkönyveiben nyomát nem lehet találni. Hunyadi Mátyásnak a történetírók azon szemrehányást teszik, hogy Magyar- ország érdekeit nyugaton kereste és elmulasztotta az alkalmat a török hódításokat meggátolni. Azt hiszem tehát, hogy még sem volt helyes a hivatkozás a Hunyadiakra. No de hát én megengedem, és nem akarok e felett tovább vitatkozni, hogy Savoyai Jenő és a Hunyadiak századokkal ezelőtt a török birodalom ellen törtek és hogy azon politikát követték talán, a melyet ma a külügyminister ur követ. No de ez még nem bizonyítja azt, hogy a külügyminister ur politikája helyes. És nem is ez a kérdés. Itt a kérdés súlypontja szerintem abban rejlik, hogy ha pl. Savoyai Jenő vagy Corvin Mátyás elfoglalná a helyet, melyet ma a külügyminister ur elfoglal, ugyanazon politikát csinálta volna-e, a melyet ő ma csinál, és én ezt kétségbe merem vonni. De ha a t. külügyminister ur elhunyt férfiak tekintélyére hivatkozik, megvallom, egy bizonyos ideig magam is éreztem hajlandóságot arra, hogy egy elhunyt nevezetes férfiú szellemét idézzem fel és kopogtassak az ő cryptájának ajtaján. Egy 19
