A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
136 XIII. ÜLÉS. óhajomat fejezhetem ki, hogy ezen hibának következményei az eddigi eredményekkel be legyenek fejezve és azoknál súlyosabbak ne keletkezzenek. (Helyeslések.) Áttérek most azon másik kérdésre, mely nézetem szerint a mai tanácskozáshoz sokkal közelebb áll: ez Bosznia és Herczegovina occu- patiója. {Halljuk! Halljuk!) Fenntartom magamnak, hogy azon kérdésre később visszatérjek, vájjon ezen tartományok occupatiója vagy esetleges annexiója az osztrákmagyar monarchia érdekei által követeltetik, vagy azokkal ellentétben áll-e. Jelenleg csak azon alapról akarok szólani. melyen az keresztülvitetett és e tekintetben teljes őszinteséggel kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én részemről a berlini mandatum, vagy helyesebben a berlini szerződés 25. §-ának rendelkezését a monarchia érdekei tekintetében kívánatosnak, helyesnek és alkalmasnak nem tekinthetem. {Helyeslések. Halljuk! Halljuk!) A t. külügyminister ur azon beszédében, mely előttünk fekszik, azon megbízást, mely a berlini szerződés 25. §-ának folyománya, olyannak nevezte, mely határozottan jelzett, vagy — mint a német szövegben helyesebben mondatik — határozottabban körülirt feladatot foglal magában. Megemlítette azt is ismételve, hogy azon megbízást a mi részünkről elfogadta, őszintén mondva, én ezen utóbbi kifejezést nem tartom a tényállással megegyezőnek és pedig a jegyzőkönyvek alapján. A mi részünkről az occupatiora nézve indítvány ugyan nem tétetett; de tekintetbe véve a jegyzőkönyvekben szintén megemlített azon bizalmas érintkezéseket, melyek a hivatalos üléseket mindig megelőzték és a melyeken a kérdések megbeszélteitek ; tekintetbe véve, hogy az occu- pationális megoldás lehetősége évek óta meg- beszeltetett és hogy a külügyminister berlini előadásában a létező állapotok türhetlenségét jelezte a nélkül, hogy orvoslásának más módját indítványozta volna, ebbeli föllépését némileg mint az occupationalis megbízás nemcsak elfogadása, hanem felhívásaként kell tekintenem. Hogy pedig azon feladat, mely az occupatio által nekünk szabva van, — határozottan körülírva, vagy minden kétségen kívül jelezve lett volna, azt el nem ismerhetem. Az én ellenvetésem leginkább abban gyökerezik, hogy ez a nemzetközi jogban eddig nem ismert oly határozatlan és tág értelmű megbízás, melynek folytán a monarchiát és kormányát annak kezelésében a kétszínűség minden látszata ellen biztosítani kétségkívül a legnehezebb feladatok közé fog tartozni. {Helyeslések.) Csak azt akarom felemlíteni, hogy azon országok népei, a melyek a műveletlenek sorába tartoznak, kétségkívül mindig azon gondolattal foglalkoznak, hogy kit tekintsenek országuk valódi urának, ki iránt teljesítsék alattvalói kötelezettségüket. Minél inkább iparkodni fogunk mi az ottaui viszonyok között a népesség érdekeinek megfelelni, annál inkább ki vagyunk téve azon veszélynek, hogy azon színben tűnjünk fel, hogy czélunk propagandát, alkotni a mi uralmunknak végképeni megállapítására. Szilágyi Dezső’ ('közbeszól): Hiszen azt akarják ! Szécsen Antal gr. : És itt mellékesen megjegyzendőnek tartom, hogy azon hivatásunk is hangsúlyoztatok, a melynek keresztülvitelére keleten Bosznia occupatiója kiválólag hatalmas eszközül szolgál. Ezen hivatás a t. bizottság körében mindig átalánosságban emlittetett, de azt hiszem,'hogy nem vétek a parlamenti szabályok ellen, ha arra hívom fel a t. bizottság figyelmét, hogy ezen ‘kötelezettség a magyar országgyűlés körében a kormány részéről sokkal határozottabban formuláztatott ; formuláztatott pedig abban, hogy főhivatásúnk Oroszország terjeszkedésének, hatalmi körének minden áron ellenállani. {Halljuk! Halljuk!) Megvallom, a békés megoldásnak máskülönben csekély reményét némileg fokozva látom, ha egyrészről hivatásunk az orosz hatalmi kör terjeszkedésének megakasztása és másrészről azon hatalom, a melynek terjeszkedését meggátolni hivatásunk, oly szives,hogy ezen hivatásunk betöltésére szánt eszköz kezünkbe adásához olyan készséggel hozzájárul, mint a Bosznia occupatiójára vonatkozó mandatum megadásánál tapasztaltuk a berlini congres- susou, {Derültség.) akkor bizonyos megnyugvással kell a jövő elé tekinteni. De akkor talán felesleges az ellentétet Oroszország irányában oly erélylyel hangsúlyozni, mint az rendszerint történni szokott, ha a vélemények bizonyos hangula-
