A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
XXXII. SZÁM. Í213 öltsenek. Hogy számos közlöny a megszállás előkészületeinek elégtelensége miatt különösen engemet vádolt, s e tekintetben a legbadarabb koholmányokat terjesztette, az épen onnan eredhet, hogy mindent elkövettem, miszerint a dele- gatiók által megszavazott összegen a költség túl ne menjen. Igaz, hogy ebben csalódtam. De nem habozom kijelenteni, hogy abban az esetben is, ha a szükséges áldozatok egész nagyságát pontosan tudhattam volna előre, egyebet nem tanácsolhattam volna s egyebet nem tehettem volna, mint a mit tettem és tanácsoltam. Nem akarom az általunk hozott pénz- és véráldozatokat Oroszországéival összehasonlítani. Csak azt kérdem : a szomszédunkban levő kisebb államok: Szerbia és Montenegro és Görögország kevesebbet áldozott-e arra, hogy a keleti kérdés megoldásánál szavuk legyen, mint Ausztria- Magyarország? Angolország nem hozott-e jelentékeny áldozatokat és nem hoz-e még most is? És lehet állítani, hogy mindezen államok érdekei már most biztosítva vannak ? Lehet-e ily viszonyok közt várni és követelni, hogy a mi monarchiánk, mely fekvésénél fogva a keleti kérdésben nincs kevésbé érdekelve, mint amaz államok bármelyike — e monarchia, mely az egész háború alatt egy katonát sem állított fel és egy forintot sem költött hadi czélokra, hogy a mi monarchiánk az egyetlen állam legyen, melynek a béke keresztülvitelénél semmi áldozatot ne kelljen hozni ? Igen, uraim, a terhek, melyeket elvállaltunk, kétszerannyit tesznek, mint a mennyit a delega- tiók a véderő kifejtésének esetére megszavaztak. De nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy felét sem teszi annak, a mibe a hadsereg egyszerű mozgósítása került volna — az első hónapok alatt. S kérdem : ha oly időben, midőn az egész Balkán háborúban lángolt 8 minden szomszéd állam abban résztvett, a kormány, az akkor átalános nyugtalanságnak engedve s felelősségének terhe alatt, melyet a honi sajtó egy része nem épen könnyített, a hadsereg mozgósítását kívánta volna: kinek lett volna bátorsága azt megtagadni? Az ily eljárás pillanatnyilag sok vádat és szemrehányást elhárított volna a kormánytól, annak igen erélyes színe lett volna, — de sem politikai, sem pénzügyi tekintetben azt nem lehetett volna lelkiismeretünkkel megegyeztetni. Mert az ily eljárás, ha csak hadi föl vonulásra szorítkozik is, legalább háromszoros költségbe került volna, ha pedig háborúra talál vezetni, pénzügyeink teljes romlására, politikailag ellenben, semmiesetre jobb eredményre, mint a mit a congressuson értünk el, nem vezetett volna, ama két tartomány elfoglalását pedig semmiképen nem tette volna kikeriilhetővé. A dolog e szerint igy áll : Ha a megbízás elfogadása az európai hatalmak megegyező nézete szerint egyetlen eszközvolt Törökországot legalább új alakjában fentar- tani ; ha másrészt a megszállás az egyetlen mód volt arra, hogy egy forradalmi irányú pánszláv alakulás elkeriiltessék, hogy a területi változások által megzavart tekintélyünk a keleten helyre- állittassék, s a san-stefanoi alku által elzárt I keleti közlekedésünk biztosíttassák ; — ha egyszóval azon alternatíva állt előttünk, hogy vagy két dolgot elveszítsünk, — t. i. Dalmátiát és állásunkat a keleten — vagy egyet nyerjünk, t. i. egy új positiót a Balkán félszigetén : — akkor az áldozatokat, melyeket e feladat a monarchiára ró, lehet ugyan igen súlyosoknak találni, — de semmiesetre sem lehet az évi előirányzatok szempontjából megítélni. Ezzel befejeztem az occupatio tárgyalását úgy politikai, mint pénzügyi szempontból. Úgy véltem, hogy e kérdést legelső helyen és legbehatóbban kell megvilágítanom, mert ez foglalkoztatja leginkább a közvéleményt, mert a kormány előterjesztésével a legszorosabb összefüggésben áll. De e kérdés voltaképen csakis részlete az egésznek — sa miről önök ma Ítélni hivatva vannak, az a kormány keleti politikájának összessége, a mint az a congressus határozataiban nyilvánul. Noha a pillanat a kormányra nézve nem kedvező, a mennyiben eddig a politikának csak terhei érezhetők, mig az eredmény csakis a béke keresztülvitele után fog teljesen kiderülni, még sincs kifogásom az ellen, hogy összes hivatalos működésem felett a berlini congressus eredménye után Ítéljenek. Hogy ezt tehessék, a nélkül, hogy minden egyes stádiumot föl kellene sorolnom, csak k"t helyzetet constatálok :
