A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
210 XXXII. SZÁM. állott, teljesen szabatos és loyalis magatartást követtek. A monarchia politikáját azonban a szomszéd fejedelmek személyes jó szándékára nem lehet alapítani. Más fejedelmek másként gondolkozhatnának; s jó, ha a szomszéd nem akar ártani, de még jobb, ha akarva sem képes ártani. Boszniából és Herczegovinából egészen más az állás, melyet elfoglaltunk. Innen jó barátságban élhetünk szomszédainkkal, s nem kell gyanúval vagy rósz szemmel néznünk természetes fejlődésüket. De van módunkban netaláni veszélyek ellen, melyek ez oldalról támadhatnának, sikerrel föllépni. Ott mostan a mi állásunk dominál. Nagy állam nem is élhet jó viszonyban kisebbel, a mig az által fenyegetve érzi magát. . Azon állás nélkül, melyet ma elfoglalunk, ha belbékénk nem, de mindenesetre határtartományaink nyugalma a kisebb szomszédállamok jóakaratától függött. De nemcsak katonai és politikai, hanem kereskedelmi érdekeink szempontjából is minden más megoldás folytonos ellentétbe hozott volna szomszédainkkal. A kelettel való forgalmunk utjai Szerbiától és Montenegrótól függtek volna, nemcsak hogy vasutat; de egyszerű országutat sem bírtunk volna mindkettőjük engedelme nélkül létrehozni. A mit pedig létrehoztunk volna, az, valamely összeütközés esetén, azonnal ez országok hatalmában lett volna. Kérdem, oly helyzet e ez, melyet nagyhatalom elfogadhatott? — Bizonyára nem. Tovább megyek. Föltéve, de meg nem engedve, hogy a kelet újjáalakítása, a mandátumnak visszautasítása a mi tartományunk biztonságát és belnyugalmát fenyegette, kereskedelmi és forgalmi érdekeinket nem veszélyeztette volna: csak nem vonhatja senki kétségbe, hogy a török uralom Boszniában és Herczegovinában sokáig nem volt tartható. Az állapot, melyben az orszá got találtuk, ezt eléggé bizonyítja. Minek kellett akkor történnie? Megenged- j hettük-e, hogy határaink melleit, vagy a föld- | rajzi helyzethez képest helyesebben szólva, hatá- i rainkon belül egy délszláv foederatio alakuljon ? Vagy lehetett volna-e arra szorítkoznunk, hogy az ily alakulás ellen eleve tiltakozzunk és negativ politikára szorítkozzunk? Némelyek ezt lehetőnek tartják. Én nem. Nekem meggyőződésem, hogy minden oly politika, mely a tények hatalmával szemben a merő tagadás terére áll, mely a kor áramlatait nem vezeti, hanem egyszerűen csak föl akarja tartóztatni, a helyett, hogy positiv, gyakorlati politikával azokat megelőzze, hogy minden ily politika olyan, mint az agyag edény küzdelme a vasedény ellen. El van az veszve, még mielőtt megkezdődnék. Igyekeztem bebizonyítani, hogy a mandatum visszautasításának mily következményei lettek volna saját tartományainkra, monarchiánk jövőjére nézve. Szabad legyen már most európai szempontból is megvilágítani a kérdést, tekintettel a keleti kérdés összességére. Hogy a porta Boszniában még a Balkán új alakulása előtt is képtelen volt rendet és tekintélyt tartani, tény, melyet senki kétségbe nem vonhat. E tény szolgált alapul a berlini congressus egyhangú határozatainak. Ha már most a porta Boszniában autoritással nem bírván, mi nem vállalkozunk a rend helyreállítására, mi történt volna? A csőcselék uralma már a congressus határozata előtt létezett. Az anarchia, mint az occupatio előtt tette, akkor is elűzte volna a török hatóságokat és a birtokos osztály, valamint a keresztyének ellen akadályozatlanul megkezdte volna gyakorolni a rémuralmat. Montenegro és Szerbia kénytelenek lettek volna a keresztyéneknek segítségére sietni. Megengedem, hogy nekünk sikerült volna a magunk lakosait a részvéttől visszatartani ; de annyi bizonyos, hogy akkor azon hadainknak, melyek ma Boszniában állanak, igen nagy részét saját határainkon kellett volna felállítani. Még pedig minden gyakorlati haszon nélkül. Mert kérdem: Bulgária ily viszonyok között belenyugodott volna-e határainak megszorításába? Es az orosz kormánytól ekkor, a keresztyén népek sorsa nagyobb válságban lévén, mint valaha, lehetett volna-e követelni, hogy hadait ennyi áldozat után kivonja a Balkán-félszigetről s hogy egy
