A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1877 - hiteles kiadás (Bécs, 1877)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. ÜLÉS. 75 indokolni kívánom, szükségkép érintenem kell a j keleti kérdésben követett külpolitika irányát; azonban tenni fogom ezt azon diseretioval, melyet a politikai helyzet elém szab, de tenni fogom mindenesetre, mert, mint tegnap itt igen helyesen mondatott, meg kell különböztetni a történetírót a képviselőtől; amaz itél utólag a bevégzett tényekből, emez időközben is tartozik a ministert ellenőrizni, s eljárása fölött akkor gyakorolni a eriticát, midőn még a bevégzett tények azt fölösle- | gessé nem teszik. Es habár nem rendelkezem is a történtek s a helyzet áttekinthető látképével, kénytelen vagyok feladatomat igy is teljesíteni. (.Halljuk!) Mielőtt azonban felszólalásom sajátképeni tárgyát bonezkés alá venném, méltóztassanak megengedni, hogy felemlítsem azon tartózkodást, melyet a t. kiilügyminister ur, a keleti bonyodalmak keletkezte óta, a magyar képviselőház irányában követett. Valahányszor e bonyodalmakban momentuo- SU8 változás állt be, mindannyiszor intézteitek az ellenzék által idevonatkozó kérdések a magyar kormányhoz s a külügyminister ur által sugalt felelet mindig az volt: érdekeink meg lesznek óva, s bármint nyugtalankodott a közvélemény és a képviselőház az események miatt, kellő felvilágosítást soha sem nyerhetett. Ilyen titkolódzás még inkább fokozta az aggodalmakat, de nem is látom okát, oly államban, mely nem hadviselő fél, hacsak nem szövetséges. A mi most már a napirenden lévő tárgyat illeti, monarchiánk keleti politikájának eddigi köztudomású consequentiáiból ítélve, irányadó vezéreszméje csak is az lehetett a külügyminister urnák, hogy a török állam politikai és területi integritása többé fenn nem tartható s helyébe más álakulásnak kell lépnie. Ha ez állítás bizonyítást igényelne, egyszerűen rámutatnék a jóakaró, sőt túlengedékeny semlegességre, melyet a t. külügyminister ur Oroszország actiójával szemben mindvégig követett, pedig az egész világ meg van győződve, hogy ezen actió Törökország megscmmitésére irányult; de rámutathatnék magára a hitelkérésre, mely bizonyára nem fog a török integritás visszaállítására fordittatni. E semlegesség be nem vallott, de tényleges szövetséget feltételez Oroszországgal, mert különben nem merészelt volna Törökország ellen támadást intézni, ha háta megett ugyanekkor legalább is kétes magatartása nagyhatalom áll, s ma már eljutottunk odáig, hogy Oroszországot semlegésségiink viszonzásául adott Ígéretére fegyverrel kell emlékeztetnünk. E semlegesség politikai hiba volt, s ha monarchiánk e térre nem lép, vagyis létérdekét nem teszi függővé az orosz kényétől, nem kellene most eszközt keresnünk érdekeink védelmére. Ezen politikai irányt én részemről nem helyeselhetem, miután consequentiái már is fenyegetők. Nincs bizonyítva, de nem is áll az, hogy a keleti kérdést a háború előtti statusquo alapján annak idejében végleg, az ott élő népekre meg- nyugtatólag ne lehetett volna megoldani. E feladat monarhiánk hivatása volt, de természetesen nemcsak az ottani keresztyének, hanem a török állam irányában is teljesen jóakarata, önálló, békés fellépést igényelt volna. Maga a török államkormányzat kijelölte a megoldás egyedül helyes módját, midőn a konstantinápolyi conferentia elé népeinek adományozott alkotmánynyal lépett, ez több volt, mint a mit tőle követeltek, s ezzel döntőleg megczáfolta a kételyt, mely addig a török állam reformképességére nézve fennállt s megszégyenité egyszersmind az orosz zsarnokságot, mely brutális fellépésének valódi czélját kumanisticus máz alá rejteni igyekezett. Nem fogok az alkotmányos közszabadság megnyugtató és fentartó erejétől, mint minden népcsalád törekvése czéljáról beszélni, egyet azonban nem hallgathatok el, és ez az, hogy ha a mi monarchiánk, melynek népvegyüléke hasonló Törökországéhoz, nem fogadja el az alkotmányt más állam nemzetiségei számára kiegyenlítő eszközül, akkor saját létalapját önmaga tagadja meg. Ily szellemű kísérlet a konstantinápolyi értekezlet után sem tette volna elkerülhetlenné a háborút Oroszországgal, vagy ha igen, török szövetségesünkkel könnyen legyőzzük s ezzel keleti befolyásunkat megszilárdítjuk és missiónkat teljesítjük. 10*
