A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1877 - hiteles kiadás (Bécs, 1877)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
46 XXV. SZÁM. ződés concret tartalma másodrendű fontosságúvá válik, mihelyt átalánosan elfogadtatik azon elv, miszerint a hadviselő felek — a győztes épen úgy miként a vesztes fél — önállóan csakis oly jogok és érdekek felett rendelkezhetnek, melyek kizárólag az ö sajátjokat képezik, de az önálló rendelkezés ezen szabadsága határát leli ott, a hol egy harmadik államnak külön, vagy Európának közös jogai és érdekei érintetnek. Ezen — külügyi kormányunk jelenlegi eljárásának alapját képező és az albizottságok részéről is feltétlenül helyeselt elvnek gyakorlati keresztülvitele a küszöbön levő congressus feladatát képezendi és a magyar-osztrák monarchia népei bizonyosan teljes szivükből kívánják e kísérletnek sikerülését, mely a monarchia érdekeinek békés úton való érvényesítését czélozza, kívánják azt az albizottságok annyival inkább, mert alkalmuk volt a kiilügyminister úr ebbeli nézeteivel tüzetesen megismerkedni és mert mindazt, a mit a külügyminister e monarchia sérthetlen érdeke gyanánt jelzett, ők is minden körülmények közt erélyesen és minden eszközökkel megvédendőnek tekintik. De épen ezen meggyőződésüket tagadnák meg a bizottságok, ha ezen általuk is oiy főfontosságuak- nak és életbevágóknak tartott érdekek sérthetlenségét megszűntnek akarnák tekinteni azon pillanatban, a midőn a külügyi kormány erkölcsi eszközökkel le nem győzhető ellenszegüléssel látná magát szembe állítva és a midőn amaz érdekek védelme csak is a monarchia népeinek részéről hozandó anyagi áldozatok árán volna eszközölhető. A bizottságok bíznak a congressusra egybegyülendő európai hatalmaknak belátásában, melynél fogva már az átalános európai érdek szempontjából is e monarchia életérdekeinek békés úton való érvényesítésében külügyi kormányunkat támogatni fogják, de e támogatásra való hajlandóságukat csak növelheti, kivánataink jogosultságáról való meggyöződésöket csak megszilárdithatandja az, ha látják, hogy nem csak a külügyi kormány, hanem a monarchia népei is annyira át vannak hatva ezen érdekek sérthetlenségének érzetétől, miszerint — bármily kevéssé kedvezők e monarchia pénzügyi viszonyai, bármily szükséges is ránk nézve a béke, már belügyeink rendezésének szempontjából is — még súlyos anyagi áldozatoktól sem riadnánk vissza azon nem várt és remélhetőleg be nem következendő esetre, ha életérdekeinket másként megóvni nem lehetne. Ezen okoknál fogva az albizottságok a jelen körülmények közt igenis igazoltnak látják a közös ministerium által kért rendkívüli hitelt és annak megszavazását ajánlják a tisztelt országos bizottságnak. De midőn az egyesült albizottságok e rendkívüli hitelt megszavazandónak vélik, még pedig megszavazandónak úgy, hogy a közös kormány 60 millióig terjedhető összegről, mihelyt a szükséglet beáll, azonnal rendelkezhessék: úgy az ezen hitel felajánlás által elérendő czélnak, mint az országos bizottság felelősségének szempontjából is, a megszavazást csak is oly formában javasolhatják, mely egyfelől a monarchia népeinek biztosítékot nyújt arra nézve és az európai hatalmak előtt is kétségtelenné teszi azt, hogy ily súlyos áldozat csak is mint végső rendkívüli eszköz nagy czélokért, melyek nem állhatnak másban, mint a monarchia valódi életérdekei védelmezésében, fog igénybe vétetni, ha minden egyéb eszköz hatástalannak bizonyult és a mely forma az iránt sem hagy kétséget, hogy ezen népeket nem bántja harczias viszketeg, sem azon vágy saját területüket nagyobbitani, vagy bármely compensa- tionális objektumot szerezni. Másfelől pedig az albizottságok az alkotmányos közegek törvényszabta közreműködésének korlátolásában egyetlen lépéssel sem vélnek tovább mehetni annál, a mi mulhatlanul szükséges arra, hogy, ha kell, a kormány actioja minden nehézség- és időveszteségtől menten gyors, erélyes és hatályos lehessen. Tehát: a rendkívüli hitel czéljaira nézve minden aggodalmat eloszlatni, másfelől pedig a parlamentáris felelősség elvét a kormány gyors és erélyes cselekvésének lehetőségével összeegyeztetni, ezen kettős szempont az, melynél fogva az egyesült albizottságok a t. országos bizottságnak a következő határozati javaslat elfogadását ajánlani bátorkodnak: »Azon esetre, ha a keleti események további fejlődése a monarchia érdekeinek erélyesebb megvédhetése czéljából az osztrák-magyar haderő mozgósítását elutasithatlan és sürgős
