A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1876 - hiteles kiadás (Bécs, 1876)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
78 IV. ÜLÉS. Gr. Szapáry Antal : A magaméra értettem ! Ürményi Miksa : A többi szónokoktól igenis hallottunk igen fontos és nyomós érveket, melyeket sajnáltam volna, ha nem hallottam volna. Azt hiszem, az idei delegationális egész vitának ez a legélesebben kidomborodó pontja és talán nem fekszik ezen viták érdekében, hogy bizonyos rohamos menetben csak gyorsan végezzünk vele. Ezzel elhatározásunk komolysága és súlya alig fogna valamit nyerni. Ezen szemponton kívül, melyet jelezni kívántam, a fölszólalásra indit, egy parlamentális felfogás iránt itt előadott, az enyimtől eltérő nézet. Márkus t. képviselő ur t. i. folytonosan összeköttetésbe hozta a jelen európai politikai helyzettel Wahrmann képviselő ur indítványát; holott az szerintem evvel semmi összeköttetésben nincs. Ez tisztán katonai, helyes vagy nem helyes, financziailag lehetséges vagy nem lehetséges dolog. De, hogy minő összeköttetésben legyen a jelen acut európai helyzettel valamely tény, mely egyátalában csak egy év múlva lépne életbe, és ha egyátalában lennének káros hatásai, ezek csak 3 — 4 év múlva mutatkoznának: ezt felfogni képes nem vagyok. De a t. képviselő ur még tovább megy. Ö ebből egyenesen bizalmi kérdést csinál. Én egyátalában visszás szokásnak tartom azt, hogy a bizalmi kérdés minduntalan felvettessék ott is, a hol arra semminemű szükség nincs. Ha van bizalmunk a minister ur eljárása iránt — ezek voltak a t. képviselő ur szavai : — meg kell adni a szükséges eszközöket. Ez teljesen az én nézetem is ; de talán ezen helyen nem volt szükséges a bizalmi kérdésre hivatkozni. Különösen pedig ott, hol megszavazásról, objec- tiv dolgok megszavazásáról van szó, és annak megítéléséről, vajon szakszerüleg szükséges e valamely összeg: ott nézetem szerint bizalmi kérdésről nem lehet szó. Bocsánatot kérve, hogy beszédembe személyes momentumot vagyok kénytelen bele vegyíteni, azokkal szemben, kikkel szerencsés voltam az előbbi delegatiókban együtt részt venni, a hol ugyané kérdés fölmerült : igazolni tartozom azt, hogy mai szavazatom akkori szavazatomtól eltér. Akkor elleneztem a mostani igen t. pénzügyminister ur indítványát és a mint talán méltóztatik emlékezni : fel is szólaltam a mellett, hogy az általa indítványozott törlés ne tétessék. Én őszintén megvallom, hogy a katonai okokat még ma is ép oly nyomósaknak ismerem el és ép úgy tudom, hogy azok Wahr- mann t. képviselőtársam indítványa ellen ma is fenállanak, mint fenállottak akkor. A pénzügyi helyzet azonban tetemesen változott azóta és sokkal roszabbá lett. Itt egy administrativ rend- I szabályról van szó, melynek ha vannak káros hatásai : azok, mint már emlitém, csak évek múlva következhetnek be és ezzel szemben áll egy financiális rendszabály, melynek káros hatásai azonnal beállnak s a veszélyt, mely ebből származhatik, én sokkal acutabbnak tartom, mintsemhogy ezzel szemben indíttatva ne érez- ném magamat előbbi nézetemet és szándékomat jobb időkre félre tenni. — Én pártolom Wahrmann t. képviselőtársam indítványát. Elnök : Szólásra senki feljegyezve nem lévén, a vitát bezárom. A kormány t. képviselője kivan még szólni. Benedek Sándor altábornagy: T. országos bizottság! Én csak egy nehány meg- , jegyzést akarok tenni azokhoz, a mik előbb ! mondattak és nem terjeszkedem tovább, mint a kérdésnek épen csak szakbeli részére. Előbb hallottam, hogy a szakférfiak azt mondották, hogy igy meg amúgy lehetne a hadi szolgálatban levő katonák számát leszállítani. Én meghiszem, hogy vannak oly szakférfiak is, kik ezt lehetőnek tartják ; hanem a szakférfiak is különbözők. (Derültség.) Vannak olyanok, kik sokat tanultak és sokat tudnak is, de keveset tapasztaltak; vannak mások, kik nemcsak tudnak sokat, hanem tapasztaltak is, és kik nem csak a könyvből, hanem tapasztalatból is merítették tudományukat, és kik a katonával éltek, szokásait ismerik, és kik tudják, hogy mily nehéz a katonát kiképezni. Ha valaki azt mondja, hogy erre kevés idő kell : akkor csak azt mondom, hogy tessék megpróbálni, (Derültség.) s akkor látni fogja, hogy mily nehéz ezen foglalatosság; ámbár nincsen háladatosabb tanuló, mint a ka-
