A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1876 - hiteles kiadás (Bécs, 1876)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
72 IV. ÜLÉS. oka annak, hogy én ezen indítványhoz járulok. Mindazon érvek, melyeket a t. előadó urnák felhozni méltóztatott a mellett, hogy ezen két millió megtakarításával jelenleg az állam helyzetét Európával szemben gyengitenök : mindez előttem nem lehet egyéb, mint oly nézetkülönbség, melyet megczáfolni nem lehet. Ez egy dogmaticus kérdés, mely lehet az egyiknek és lehet a másiknak dogmája. Nekem, t. bizottság, hitem az nem volt, és nem is lesz soha, hogy egy bizonyos irányt, a melyet utoljára nem az határoz meg : vajon mi a hadsereg budgetjéből két milliót törülünk-e, vagy nem? melyet nem az határoz, vájjon pár ezer emberrel több van-e jelen az egyik vagy másik napon a hadseregben, vagy kevesebb? hanem az határoz meg, hogy azon viszonyok, melyek közt a kormány a külhatalmakkal szemben áll, hogy azon nemzet, mely a hadsereg mögött áll, — mert valamely ország hadserege nem elegendő és nem egyetlen garantiája az államnak a külpolitikai nehéz helyzetben, hanem garantiája a hadseregen kívül egyszersmind, és pedig nagy garantiája a nemzet is, — hogy vajon, ezek együtt a nemzettel szemben a súlyos körülmények között mily harmóniában vannak. A harmonia pedig a jelen nehéz körülmények között csak akkor állítható helyre : ha a nemzet teljesen át. érzi és átérti a hadsereg szükségleteit; de ezzel szemben a hadsereg és a kormány is határozottan átérzi és átérti annak a nemzetnek pénzügyi szükségletét, és ez azon harmonia, melynek elérésével egy nemzetnek, egy államnak harczképessége nem csökkenni, hanem emelkedni fog : és a ki ezen pontot megtalálja ; ezen a ponton állva sokkal hatalmasabb leend, mintha akár a papíron, akár tényleg két akkora sereg áll rendelkezésére. Ezen pontra kívántunk helyezkedni és ezen szempontból kívántuk mi és kívántam én Wahrmann Mór t. képviselő ur indítványát elfogadni. Zsedényi Ede: Előre bocsátom, hogy a monarchia hatalmi állásán, nagyságán és erején csorbát ejteni nem akarok ; de pénzügyi tönkre- jutását meg akarom akadályozni; miután pedig közös kiadásainknak a monarchia bevételeivel összhangzása nélkül az államháztartás nem rendezhető és a monarchia mindkét felében az állam-költségvetésekben folyvást járó deficitekkel, egyszersmind reánk sulyosodik, különösen hazánkban az úgyis már igen elterjedt elszegényedés : azt hiszem, hogy pénzügyi viszonyaink komolyan intenek a legszigorúbb takarékosságra. Monarchiánk érdeke nem javasolhatja azt, hogy hadseregünk, béke idején fegyverben oly számban tartassák, melynek költsége a nép erejét kimeríti és azért azt elkeseriti. Különösen Magyarországról szólva, nekünk a jelent meg kell mentenünk a jövő érdekében; de azt meg nem menthetjük, ha oly improductiv kiadást, mint a hadsereg költségeit: mindig felemelt adókkal és kölcsönökkel kell fedezni. Ezen elveknek tettleges alkalmazása mikép végrehajtható, tisztelt barátom Warhmann Mór alapossággal kimutatja. Midőn tehát javaslatához járulván, magam is az illető megtakarítást szabad- ságoltatás utján, hadseregünk harcz-képességének legkisebb meggyengítése nélkül eszközölhetőnek tartom : arra figyelmeztetem a bizottmányt, hogy a véderőről szóló 1868. évi XL. t.-cz. ezen intézkedést nem gátolja ; mert csakis a sorhadi állo- mánybani szolgálati kötelezettség tartamát szabja három évre ; de azt sehol sem mondja, hogy azon időt folytonosan fegyverben és tettleges szolgálatban kötelesek eltölteni ; sőt az eddigi gyakorlat is ellenkezőt bizonyít : miután ezen állományból eddig is folytonosan, számosán szabadságoltattak. Három év óta a területi divisiók felállitattak, a csapatok jobbadán toborzási kerületeikbe visszavitettek és igy a nagyobb mérvű szabadságolás könnyittetett. Ennek daczára a had- ügyministerium a megtakarítást e téren még most sem tartja lehetőnek; sőt úgy látszik, hogy az albizottság előadója azon nézetből indul ki, miszerint a hadseregnek, mint az államiság főtényezőjének költségeire nézve, az állam-budget egyensúlyával semmi köze nem lehet, mely igen közös nézet folytán pénzügyi viszonyaink oda jutottak, hol most vannak. Ily nézetek közepette a tisztelt bizottságnak azon tagjai, kik a fen- forgó pénzügyi viszonyok között legkevesebbnek tartják, mit a közös költségvetéstől követelhetnek : az, hogy a takarékosság elvét egyszer vala- hára a hadseregnél is, ha máskép nem, legalább oly intézkedéssel alkalmazzuk, mely által a hadi létszám egy emberrel sem kevesbedik
