A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XII. ÜLÉS. 129 illető cultusministeriumokhoz fordult tanácsért, azon meggyőződésben, hogy ezeknek közvetítésével fogja a legmegbízhatóbb és leghatározottabb tanácsot nyerni. Az interpellatióban foglalt második pontra vonatkozólag van szerencsém kijelenteni, hogy a liadíigyér ezen követelést helyesnek találja s intézkedni fog ott, hol ez szükségesnek mutatkozik ; mert a liadügyérnek és a hadi kormányzatnak eddig sem volt semmi kifogása az ur szent vacsorájának töbszöri kiosztása ellen. Bizonyságul bátor vagyok a t. országos bizottságnak a Budapesten levő két protestáns tábori lelkész jelentését felolvasni. (Olvassa a jelentést.) „Auszug aus dem Berichte ddo. Pest am 30. Jänner 1873. das Altars-Sakrament sollte nach Vorschrift der Kirche Augsburger Confession im Jahre mindestens viermal, nach Vorschrift der Kirche helvetischer Confession aber sechsmal gespendet werden. Doch wird diese wichtige Function beim Militär aus Dienstes-Rücksickten dahin beschränkt, dass der evangelische Prediger Augsburger Confession, sowohl in der ständigen Garnison, als auch auf den Dienstreisen, die Communion zweimal im Jahre abzuhalten pflegt; der reformirte Militär-Prediger hingegen das h. Abendmahl in Ofen-Pest dreimal, und in auswärtigen Stationen zweimal järlich ertheilt. Adam Bolvansky in. p., k. k. evang. milit. Predig. Augsb. Confession für Ungarn. Ludwig von Gonda m. p., k. k. reform, mil. Seelsorger für Ungarn.“ Hozzáfüggesztem még, hogy a kiadások mindig a csapatparancsnokságok által pótoltatnak vissza. Ráday Gedeon gr. : Nagy köszönettel veszem a hadügyi minister képviselője által adott feleletet, azonban fájdalom, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a felelet engem sem az első, sem a második kérdésre nézve teljességgel nem nyugA kozisügyi országos bizottság naplója . 1875. tat meg. Én merem biztosítani a t. hadügyminis- ter urat, hogy hivatkozván feleletében az eddigi gyakorlatra, az eddigi gyakorlat a lehető leg- czélszertitíenebb. Én igen csodálkozom és igen sajnálom, hogy daczára az 1869-ben ő excellen- tiája a hadügyminister által tett azon Ígéretnek, miszerint minden hitfelekezet számára tanácsadó leend kinevezve a ministerium részére, ma ezen eszmét czélszerütlennek méltóztatik tartani, holott az akkor alkalmasnak és czélszerünek találtatott, mert ha nem találtatott akkor alkalmasnak, azon Ígéret bizonyára nem tétetett volna. Csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy mindez intézmény és különösen hitfelekezeti kérdéseket illetőleg, közvetlen gyakorlatilag czél- szerii nem lehet és ezen ref. és evang. lelkészek ügye a hadseregben oly valami, a mi teljességgel szervezetlen és megéltük már azon esetet, hogy nem egy, hanem hat fórumhoz kellett fordulni, mig egy hitfelekezeti kérdés eldöntetett. Hiszen épen az, a mire a t. hadügyminister képviselője hivatkozott, hogy az illetők Triesztben és Pesten, Bécsben és Prágában vannak, és hogy ők tehetnek, a mit akarnak, mondom épen ez a legnagyobb baj, hogy a hitfelekezeti lelkészeti kérdések nincsenek ellenőrizve, és ha van ellenőrzés , az ő közegük egyedül az illető General-Commando, más fórumuk nincs. A hadügyminister egy kérdésben egyszer fordul a consis- toriumhoz Bécsben, máskor a cultusministerium- hoz Bécsben vagy Budapesten, végre harmadszor az illető superintendentiákhoz Magyarországon. Miért? mert nincs tanácsadója a ministernek. Kérném tehát, méltóztassék oda hatni, hogy az 1869-ben tett ígéret végre valahára teljesit- tessék. A mi a második kérdést illeti, bocsánatot kérek, de igenis vaunak nehézségek még mai napig az úrvacsora kiosztására nézve, és voltak is ily nehézségek. Én nagyon tudom azt, hogy az igen tisztelt hadügyminister ur részéről megtörténik minden a legjobb akarattal, de azt is tudom, hogy miként mennek az ügyek. Személyesen győződtem meg arról, hogy engedély kéretvén az úrvacsorának egyszerűéi töbszörre való kiosztására, a General-Commando hivatkozván a rendeletre, azt mondá, hogy nem lehet ; mert azon költségek az ezredektől téríttetvén meg, azok nem 17
