A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
X. ÜLÉS. latát, ba tudnám módját annak, mikép vonassák komoly számadásra az, a ki túlkiadásokat tesz és a ki igy védelmezi magát ; de mert nem tudok módot, mert nem tudom, micsoda valódi komoly controlle van a delegatió kezében, azért elfogadom, mert máskép nem tehetek. Miképen áll, t. orsz. bizottság, a mi helyzetünk? Kérhetnek tólünk milliókat meg milliókat hadügyi felszerelésekre, kiadásokra. Megszavazzuk vagy nem szavazzuk meg. Ha megszavazzuk, a mint megszavaztuk, mert kötelességünknek tartottuk a monarchia védelmi állásának szempontjából, a mint kötelességöknek tartották a múltban mások, a mint kötelességünknek tartottuk mi most, s én magam felelősségemnek részét ebből elfogadom ; (Helyeslés.) ha megszavazzuk, nem szükséges mondani, magunkra veszünk bizonyos ódiumot azoknál, kik látják, hogy béke idején nem ugyan vérontási háborúnk, hanem adóontási háborúnk van ; ezt az ódiumot magunkra veszszük. Ha ezt magunkra veszsziík, akkor annyit csakugyan megvárhatnánk, hogy ott, a hol nem engedünk meg valamit, megtartsák azt, a mit a delegatiók kiszabnak és ne álljanak elé oly mentegetésekkel, melyek azt bizonyítják, hogy ezen delegatiók meghagyásai semmibe sem vétetnek. (Helyeslés.) Én, t. bizottság, csak ezen inkább érzelemnek, s meg vagyok győződve, közérzelemnek (Úgy van!) akartam kifejezést adni. Egyébiránt, mondom, azon okból, melyet már jeleztem, a határozati javaslatot részemről elfogadom. (Helyeslés.) Pulszky Ágost: En is csak néhány megjegyzést akarok tenni a zárszámadási bizottság jelentésére vonatkozólag, mert nem kívánom a t. bizottság figyelmét a részletek megvitatásánál igénybe venni. Kétségtelen az, hogy évenkint tetemes túl- kiadások jelentkeznek a költségvetésben, de ha ezeket úgyszólván percentszámra latolgatjuk, akkor igen könnyen azon tévedésbe esünk, hogy összeszámítjuk azon összegeket, melyek megtakarítottak, és azokat, melyek mint túlkiadások jelentkeznek, ezen kétféle összegek összeszámítását mint az eltérések percentjét tüntetjük ki, igy számszerűleg ugyan helyes eljárást követünk, de nem járunk el helyesen a lényegre vonatkozólag. Különösen ott nem, a hol mint tudjuk, bizonyos ezímek közt összefüggés létezik s a virement — igen helyesen — még sem adatik meg, s pedig azért nem, hogy a számadásoknál tökéletesen kitűnjék, mire adatott ki az egyik összeg, s mi takarittatott meg a másiknál. De egészben a virement következtében mégis megeshetik, hogy az összegben tetemes eltérés nem mutatkozik, annak daczára, hogy egyes czímeknél az eltérés meglehetősen nagy. így például a tavalyi kezelési kimutatásokban — mert hisz a zárszámadásokat csak esztendőre fogjuk hiteles alakban megkapni — a hadügyi költségvetés XXII. czí- me alatt 2.300,000 frt fordul elő mint túlkiadás az élelmezésnél ; de ez ismét a VII. és XXIII. czímnél történt megtakarítások által annyira fedeztetik , hogy a budget végeredménye csupán — ha nem tévedek — 45,000 frtnyi eltérés, még pedig eltérés a kedvező irányban, t. i. 45,000 frtnyi megtakarítás. Ily esetre tehát azt hiszem, nem vonatkozik ezen előterjesztés, mert hiszen ily esetben póthitel szükség nélkül venné igénybe a monarchia két felének adóképességét, a két fél pénzügyministerétől bekivántatván a póthitelre szükséges részösszegek, a melyek aztán a zárszámadás lezárása alkalmával ismét visszatérittetnének a feleslegből. Ily esetre vonatkozólag tehát azt hiszem, nem értelmezzük ezen határozatot, hanem csakis oly esetekre, midőn valóságos túlkiadás mutatkozik, illetőleg midőn egy külön budget keretében valósággal tetemesebb túlkiadás lesz eszközlendő. Annyival inkább vélem ezen határozati javaslatot igy értelmezhetni, mert többen fognak emlékezni a t. bizottság tagjai közül, hogy arra vonatkozólag a múlt években is mindig felszólalás történt ; ha jól emlékszem épen Wahrmann t. tagtársunk volt az, a ki arra figyelmeztetett, hogy vannak a költségvetésnek, nevezetesen a hadügyi költségvetésnek oly részletei, melyek szorosan előre egyáta- lán nem állapíthatók meg, nevezetesen az élelmezés, a hol a végösszeg nemcsak az azon esztendőbeli áraktól függ, a mely esztendőben a költségvetés megállapittatik, hanem részben még a jövő, bekövetkezendő aratás eredményétől, tehát előre, pontossággal egyátalán meg nem ha
