A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
80 VIII. ÜLÉS. szegnek a rendkívüli szükséglet X. czímének 3-ik tétele, illetőleg VII. czímének 2-ik tétele gyanánt való megszavazását ajánlja, a minek következtében a X. czím eddigi 3., 4. és 5. tételei 4., 5. és 6.; a VII. czím 2., 3. és 4. tételei 3., 4. és 5. számot nyernek.“ (Hvyeslés.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni a Komáromban építendő lovassági laktanyára 50,000 frtot? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Méltóztatnak elfogadni a Brassóban egy harmadik ütegre való helyiség építésére fordítandó 122,835 frtot? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott, Pulszky Ágost előadó (olvassa): ,.Átruházási jog. Az albizottság határozatikig kimondatni ajánlja, hogy a rendkívüli szükségletnek egyes czímei és tételei közti átruházásnak helye nem lévén, a megszavazott összegek csakis azon czélra fordíthatók, a melyre raegajánltattak.“ (Helyeslés.) Várady Gábor : Midőn az előadó ur olvasta az ordinariumnál az átruházás iránti javaslatot, bátor voltam felszólalni, azonban azt monda az előadó ur, hogy az „később következik.“ En tehát azt gondoltam, hogy az ordinarium és az extraordinariumban levő átruházási jog iránti javaslat együtt fog tárgyaltatni. Minthogy az előbbit nem méltóztatott olvasni.... (Felkiáltások: De olvastatott!) Én az átruházási joghoz kívántam szólni, és ha ezt nem tettem a lendesnél, teszem most. Ez iránt feutartottam jogomat. Egyébiránt semmi nincs veszítve, mert ezen kérdés még nincs meghaladva. Nem fogadhatom el a hadügyi albizottság javaslatát az átruházási jogra nézve. Kérem a t. országos bizottságot, méltóztassék az eddig fennállott gyakorlatot fentartani. A rendes költségvetésnél ezeket mondja a hadügyi albizottság: „A közös hadsereg íendes szükségletének egyes czímei és a XXI. czímben előforduló egyes tételei közt átruházásnak helye nincs.“ Ez egészen új, és eltér a t. országos bizottság eddigi gyakorlatától és különösen múlt esztendei megállapodásától. A múlt esztendei megállapodás a következő, kivétel nélkül minden egyes ministerium költségvetését illetőleg, tehát a pénzügyi, külügyi és hadügyi ministerium költségvetését egybefoglalva, __ „Az ezen előirányzatban engedélyezett czí- mek és egyes tételek közt átruházás nem gya- koroltathatik, kivételképen azonban megengedtetik, hogy a közös hadsereg rendes szükségletének VII. és XXV-ik czímeiben netán eszközlött megtakarítások ugyanezen szükséglet XXII., XXIII,, XXIV. czímeiben netán előfordulható hiányok fedezésére fordittassanak.“ A VII-ik czím a csapattestületek és hadcsapatokra való átalános kiadásokra, a XXV-ik czím elhelyezési kiadásokra vonatkozik. Azt mondja ugyanis a határozat, hogy ha az említett két czímnél valami megtakarittatik, az a XXII., XXIII., XXIV. czímben előálló hiányok fedezésére fordittassék, t. i. a természetbeni élelmezés, legénységi eledel, ruházat, ágynemííekre. Ez oly ezélszeríí intézkedése volt a múlt delegatiónak, hogy ezt megváltoztatni nem látom indokoltnak, sőt károsnak tartom azt. Nincs is az albizottság jelentésében semmi ok felhozva, hogy miért kiváltja azt most megváltoztatni. A rendkívüliben, mondja ugyan e jelentés 45-ik lapján, az albizottság határozatilag kimondatni ajánlja, hogy a rendkívüli szükséglet egyes czímei és tételei közti átruházásnak helye nem lévén, a megszavazott összegek csak is azon czélra fordíthatók, a melyre megszavaztattak. Ez tehát helyén van, ugyanaz ez, a mit a múlt évben alkotott törvény IV-ik czikke mond. De a rendes költségvetésre nézve nem azt n ondja, hanem igen nagymérvű átruházási jogot ad minden indokolás nélkül; legalább én nyomát sem látom ez indokolásnak. Ugyanazéit kérem, méltóztassauak kimondani, hogy az átruházási jog csak oly értelemben gyakorolható, a mint azt a múlt évi delegatio határozata megengedi. Pulszky Ágost előadó: T. bizottság! Megvallom, némileg meglepett Várady Gábor t. bizottsági tag urnák argumentatiója, annyival inkább, mert a conclusió, a melyre jutott, egyenesen ellentétlen áll a valósággal. Mi ugyanis a legszigorúbb határok közé szorítjuk az átruházási jogot, úgy a mint az a régibb időben volt minden évben megállapítva, kivéve a tavalyit. A tavalyi kivételes helyzetnek, — hogy a VIE, XXII., XXIII., XXIV. és XXV. czímek tételei közt az átruházást, melyet az idén teljesen kizáitunk, megengedtük, — oka az volt, mert
