A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1872 - hiteles kiadás (Bécs, 1872)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
1. ÜLÉS. zsef b.. Szapáry Antal gr., Szapáry Gyula gr., Széesen Antal gr., Sennyey Pál b., Széli Kálmán, Szeniczcy Ödön, Szögyény László, Ürmenyi Miksa, Vay Lajos b., Vodiauer Albert b., Wahr- mann Mór. Zichy Ferencz gr., Zichy A iktor gr., Zsedéuyi Ede, Andrássy Aladár gr., Endrődy István gr., Házmán Ferencz, Morvát Boldizsár Jakics Antal, Inkey Nándor, Krsnyavi Mirkó, Mihálvi Péter, Miskatovics József, Paczolay János, Prónay Gáborb.,Vass Sámuel gr., Zichy Nándor gr. Elnök: Jelen van tehát 47 tag, és igy megvan a kellő szám. Méltúztassanak az elnökre beadni szavazati jegyeiket. Megtörténik.) A szavazatok össze fognak számíttatni. {Megtörténik) Korelnök : Nem rendelkezik sem a törvény, sem az ügyrend a felöl, hogy ha a korelnök válasz- tatik egyszersmind rendes elnökké, hogy kijelentse ki a többséget Az eddigi gyakorlat szerint kénytelen vagyok én kijelenteni, hogy 45 szavazattal rendes elnöknek választatott: Majláth Antal gróf. (Elénk éljenzés.) Zsedényi Ede: Azt hiszem, hogy azalelnökre, jegyzőkre és háznagyra egyszerre lehetne szavazni. Helyeslés. A szavazatuk beadatnak.) Elnök : Tehát Perczel Béla 44 szavazattal alelnökké választatott. {Éljenzés.) Következik a jegyzőkre beadott szavazatok megszámlálása. Pulszky Ágost körjegyző {a szavazatok beadatván, összeszámlálja a szavazatokat). Elnök: 45 beadott szavazat közül 44 szavazattal jegyzőkul választattak: Bujanovics Sándor, Széli Kálmán, Zichy Ferraris Victor gr. {Éljenzés.) Következik a háznagyra beadott szavazatok összeszámitása. Pulszky Ágost körjegyző {összeszámítja a beadott szavazatokat). Elnök: A beadott 4fi szavazat közül 45 esett gr. Szapáry Antalra. {Elénk éljenzés.) Elnök: Mélyen tisztelt országos bizottság! Ma egy éve annak — politikai évfordulásunk szerint számítva — hogy ugyancsak nekem adatott a szerencse e magas testület alakulását üdvözölhetni. Egy év egv nemzet politikai életében oly csekély parány, oly idő-atom, ha szabad az idő fogalmát a test-parányok elméletének analógiájával illetnem, hogy a ki azon élet általános szellemét akarná annak alakbeli változásaiban kitüntetni, az czélját, mert útját, — s útját, mert módszerét vesztené. ha az alak helyett a tartalom ez utolsó részeit venné tárgyául. De engedje meg azon testület, mely politikai életünk napról napra való fejlődésének követelményeit kifejezni, s e követelményeket törvényszabta részeiben kielégíteni van hivatva, engedje meg nekem, ki most ismételve hivattam el e munkálkodásnak élire, hogy e csekély időköz változásait s ezek summázatát, napi állapotainkat legalább egy rövid pillantással szemügyre vehessem. Mindenekelőtt csak külső képét tekintve az európai helyzetnek, mondhatjuk bátran, hogy amaz előző nagy esemény után, mely magát világrészünk földabroszára irta fel, semmi még csak meg sem rebbenté az állapotok nyugodalmát. Igen is érezni hittük, vagy legalább féltve figyeltük még tavaly, hogy ama nagy és hatalmas állam belbomlásnak indultával és megszokott kiegészítő nyomatékának vesztével tán imbolyog az európai súlyegyen. De ma még ez utolsó aggodalma is szét van o ö o már foszlatva minden béke-barátnak, mert európai- lag elfogadott közvélemény, hogy évtizedek történelmén kell vissza mennünk, mig a békének ily tiszta képét, minden tartalék-kérdésektől ennyire ment megállapodását találjuk. Elég a helyzetnek ez áttekintése, hogy ehez képest feladatunkat körvonalozzuk. Ha tavaly a letűnt háború következményi sorának lezajlását kellett vigyáznunk, s azokkal szemben megóvnunk érdekeink sértetlenségét s állásunk mozdulatlanságát; ma midőn a béke európailag megszilárdult: ma már a létezőknek e conserválása többé nem mint előtérben álló feladat, csak mint a múltért való mindenkori kötelesség néz reánk. E mellett kell még tovább fejlesztenünk, mint oda benn álladalmi életünk organismusát, úgy itt annak államközi viszonyainkban s önmagunkban való biztosítékait a jövendőkre szólóan. Itt van a béke ideje, vele a béke áldása. De ez áldás nem kész valóság, csak lehetőség; léteire hozni nekünk kötelességünk. melyért felelősek vagyunk a jövőnek, hogy abból, a mit tehettünk, semmit el nem mulasztottunk.
