A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1870 - hiteles kiadás (Bécs, 1870)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
170 XVII. ÜLÉS. mus mííködése is, és az áldozatkészség, oly helyzetben, midőn oly nagy összeg kívántatik, mint a mennyit a delegatiótól ez idén megszavaztatni kíván a költségvetés. Ha a dolog úgy állna, mint a hogy Ürményi t. tagtársunk mondotta, hogy a nép kész lesz megszavazni azon 170 ezer irtot, mert ez által védelmét biztositja, és ha Ürményi bizottsági tag ur biztosítani képes azt, hogy ezen fordul meg az országnak védelme: akkor én nem 170,000 frtot ; hanem 1.700,000 ftot is megszavaznék az ezredeseknek. De oly állapotban, midőn az activ tisztek száma 12 ezerre, a nyugalmazottaké 14 ezerre rúg: nem tanácsos azon fizetések fölemelése, mely elegendő a főtisztek eltartására ; legalább addig nem vélném megszavazandónak. mig azon összegek meg lesznek határozva és megszavazva, melyek a szervezetre és az annyiszor hangsúlyoztatott harczképesség kifejtésére szükségeseknek mutatkoznak. Én ezen okokból a kisebbség véleményére szavazok. Wahrmann Mór: T. bizottság! Mint azon bátor férfiaknak egyike, kik a különvéleményt aláírni merészelték, bátor vagyok szavazatomat indokolni, s e ezélból egyszerűen utalni azon indokolásra, melyet a kisebbség jelentésében előadott. Ezenkívül csak kettőre vagyok bátor figyelmeztetni a t. bizottságot: az egyik a már említett következetesség. En nem vagyok barátja annak, hogy következetesség legyen mindenütt par tout a czél. Ha a viszonyok változtak volna : akkor hajlandó lennék megszavazni a fölemelést ; de a viszonyok nem változtak tavaly óta. Égető volt a szükség tavaly s akkor a pénzügyi helyzet rendezetlen volta miatt nem emelhettük a fizetéseket s viszonyaink most is oly ziláltak, s igy most sem tehetjük. Ezt mondja, parancsolja a következetesség, s ennélfogva a következetesség mellett maradok ; mert ha következetlenek leszünk most : ez által nem adunk alkalmat másra, mint arra, hogy jövő évben ugyanazon kérelem, ugyanazon okok mellett változatlan viszonyaink daczára ismét előforduljon. Én nem látom okát annak, hogy mi folytonos súrlódást, csatát, küzdést támaszszunk a delegatiók és a kormány közt : ennélfogva pártolom a kisebbség külön véleményét. A másik ok pedig, mely engem vezetett : az, hogy a legnagyobb igazságtalanságnak tartom azt. hogy azon perczben, melyben a közkatonaság, altisztjei és őrmesterei sorsán nem birunk segíteni, különösen most az átalános védkötelezettség idejében, midőn már nem találkozunk azon egyénekkel, mint eddigelé ; — midőn igen miveit egyének kezdenek a hadseregbe belépni, kik épugy ajándékozzák oda életöket a haza szabadságáért : — hogy akkor épen a legfölsőbb rangú tiszteknél kezdjük kiegyenlítését ezen igazságtalanságnak, azáltal csak fokozzuk azt, azért én a fizetés-fölemelés ellen fogok szavazni. Ernnsth Kelemen : Nem bátorkodtam volna kétszer fölszólalni, ha Ürményi igen tisztelt barátom nem nyilatkozott volna ellenem. O ugyanis megtámadott engem, midőn én az adózók érdekeit felhoztam, épen az adózók érdekében. Ha jól értelmeztem, igen t. barátom azt méltóztatott mondani, hogy megköszönnék nekem azon adózók, hogyha némely megtakarított összeg rovására az ő védel- möket és biztonságukat koczkáztatjuk. Bocsásson meg igen tisztelt barátom, — de megköszönik-e azon ezredesek és alezredesek azon jó véleményt, melyet ezen szavakkal kifejezett ? Mert hogyha csak azon fizetés-fölemeléstől függött, eddig is fog függni az adózók véleménye : akkor ez valóban igen furcsa vélemény. De miután eddig a tapasztalás azt bizonyította, hogy ezen ezredesek és alezredesek, a mint azt Ausztria története b’zonyitja, a csatatéren mindenkor kötelességüket teljesítették ; tehát nem a pénz. hanem a katonai becsület, az öntudat és hazaszeretet volt a haza védelmében a főrugó. Bocsásson meg, ha meg vagyok győződve arról, hogy ezúttal sem lesz a haza érdeke kocz- káztatva és ők a nélkülözheti en, a szükséges előtt meg fognak hajolni. Bánó József: T. bizottság! Csak egy pár megjegyzést vagyok bátor tenni az imént mondottakra. Azt méltóztatott mondani, hogy a fokozat meg van zavarva; ugyanezt hangoztatta gr. Zichy Nándor tagtársunk is, csakhogy más szavakkal. Bocsánatot kérek : ha ezt logice akarjuk keresztülvinni, akkor nincs más hátra, mint hogy a táborno- nokok fizetésé is emeltessék föl. Ez volna az én véleményem szerint a logicai következetesség. En a fizetések közti arányt megzavarva részemről nem látom; mert csakugyan van valami különbség, habár 4» I
