A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XF. ULES. (Augustus 26-án 1869.) 112 tárban mégis nélkülöztetnek. Ha azokat nem nélkülözhetjük tovább, hitelünk fog e részben egy vagy más utón igénybe vétetni vagy tőke vagyonunk fo- gyasztatni. A baj csak ragyobb lesz, és ennek más részben mi is okozói leszünk. Azt mondják önök talán, hogy nem lehet a fedezetről gondoskodnunk, mig nem tudjuk, hogy nincs-e az 1807-iki költség is az 1868-ikira írva. De ha az csakugyan igy állana, csak a minister felelősségét könnyítené, a mi állapotunkon nem változtatna, mert az az 1867-iki kiadás is a mi terhűnkre történik, a mi abban megtakarítható a miénk. Az egész helyzet tisztázandó lévén, a pénzügyi eredmény ugyan az marad. Mi a javasolt eljárás által nem nyerünk semmit. A felmentést ma még kérdéssé tehetnék: egy év múlva nem. Ha van annak értelme, akkor van, midőn a minister azt kéri: nem pedig akkor, midőn a bejenlett rendellenességbe már hallgatag beleegyeztünk. Akkor legfelebb számtételi felelősségnek leend értelme. A kiadást pedig nem kíméljük meg, csak önmagunkat vakítjuk, midőn költségvetésünkben tényleg kiadott összegeket nem szerepeltetünk. Végre a nemzeti vagyon és pénzkezelés tisztába hozatalát csak nehezítjük, és újabb rendellenességek alapját vetjük meg. Én még jelenleg sem szavazom meg az albizottság javaslatát, hanem a szükségelt fedezet iránt az osztály véleményét bekérendőnek, az indemnity kérdését, mely nem csupán számadási, de politikai természettel is bir, megvitatandónak, az előrelátható fedezeti szükségletet pedig minden esetre megadandó- nak tartom. Kész volnék Írásbeli külön indítványt is bemutatni ezen értelemben, ha nézetem mások által is pár- toltatnék. Bittó István: Csak röviden akarok szólani Zichy Nándor barátom indítványához; mely nem adatván be írásban, tulajdonképen a tanácskozás tárgyát sem képezhetné, mégis szükségesnek tartom azzal szemben elmondani, micsoda álláspontot foglalt el e kérdésben az albizottság. Az albizottság egészen máskép értelmezte a póthitelt és az indemnitást, mint azt Zichy Nándor barátom előadta. Tökéletesen áll ugyanis az, mit ő előbb elmondott, de csakis a póthitelre nézve. Azon kérdést vetette töl, hogy mit csinál pl. a hadügyminister, midőn azt látja, hogy a megszavazott költséggel nem jön ki í kétségtelenül azon fórumhoz fordul, mely megadja a szükséges eszközöket a kormányzat folytatására. Ily stádiumban volt a dolog a múlt delegatió alkalmával. A hadügyminister igy cselekedett, beadta póthitel kérése végett azon összegeket, a mire most indemnitást kér: de akkor a birodalmi tanács bizottságának, mely ebből számadási kérdést csinált, felszólalása tolj tan, ez elodáztatott. .Mivel azonban a hadügyminister időközben kényszerült ezen összegeket kiadni, ma már indemnitást kell kérnie. Ezen előzményeket szem előtt tartva javasoltuk azt, hogy az 1869-re kért póthitel utólagos számtétel mellett adassék meg, mert nem akartuk, hogy a hadügyminister jövőre ismét azon helyzetbe jusson, hogy pénze elfogyván, kénytelen legyen azt oly módon fedezni, a mely mód alkotmányos szempontból nem volna szabatos. Miután azonban a hadügyminister által bizonyos összegek tényleg kiadattak, nem adhatjuk meg az indemnitást, mielőtt a tényleg kiadott többlet con- statálva nincs, az pedig csak akkor fog megtörténni, ha lezárt számadások fognak előttünk feküdni. Zichy Nándor gr. indítványa nem vezetne a rendes kerékvágásba, mert csak a zárszámadások megbirálásából fogjuk megtudhatni, mennyire kell indemnitást adnunk, mert ha most megadnék az indemnitást, és később az sülne ki, hogy az összeg több vagy kevesebb, az indemnitás kérdését ismét elő kellene vennünk. Bátor vagyok az albizottság javaslatát elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés.) Kínok: Azok, a kik az albizottság javaslatát pártolják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Az albizottság javaslata tehát elfogadtott. Következik a póthitel kérdése. Flier Nándor előadó (olvassa az albizottságnál; az 1869-ki póthitelre vonatkozó jelentése első tételét.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Eher Nándor előadó (olvassa a második tételt.) Benedek Sándor tábornok: A második tételre egy megjegyzésem van. Előterjesztettük az albizottságnak a nyugdíjazottak létszámát, úgy a mint az ezen év kezdetén volt, és azt is hogy mennyivel szaporodott január, február, márczius és április havában, tehát az év első harmadában. Látszik tehát, hogy azon 144.000 frtot, mely a tiszteknek kifizettetett, hozzá számítva, valósággal több, és igy üOO.OOO frttal több kell. mint a mennyi a múlt évben engedélyeztetett. Hanem a mi azon tisztek helyeinek üresedésbe jöttét illeti, kik a nyugdíjazottak közé léptek, főkép a mi a tisztviselőket illeti, mivel itt a létszám mindenütt le van számítva, nincs is üres hely, és igy nem maradhatott felesleges pénz. A mi pedig a számfelettieket illeti, ott sem maradhatott pénz, ha átléptek a hadseregbe, mivel a hadsereg létszáma a múlt évben is igen csekély számban volt felvéve, és hogy 900 kitöröltetett, arról, már számoltunk. Nem maradt tehát pénz, melyből az üOO.OOO frtnyi szükségletet fedezni lehetett volna. Kérem tehát a magas delegatiót, méltóztassék tekintetbe venni, hogy a múlt évi szamfelettiek részére tett előirányzat igen csekély volt, és hogy még abból is levontak.