A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XF. ULES. (Augustus 26-án 1869.) 112 tárban mégis nélkülöztetnek. Ha azokat nem nélkü­lözhetjük tovább, hitelünk fog e részben egy vagy más utón igénybe vétetni vagy tőke vagyonunk fo- gyasztatni. A baj csak ragyobb lesz, és ennek más részben mi is okozói leszünk. Azt mondják önök talán, hogy nem lehet a fedezetről gondoskodnunk, mig nem tudjuk, hogy nincs-e az 1807-iki költség is az 1868-ikira írva. De ha az csakugyan igy állana, csak a minister felelősségét könnyítené, a mi állapotunkon nem változ­tatna, mert az az 1867-iki kiadás is a mi terhűnkre történik, a mi abban megtakarítható a miénk. Az egész helyzet tisztázandó lévén, a pénzügyi eredmény ugyan az marad. Mi a javasolt eljárás által nem nye­rünk semmit. A felmentést ma még kérdéssé tehet­nék: egy év múlva nem. Ha van annak értelme, akkor van, midőn a minister azt kéri: nem pedig akkor, midőn a bejenlett rendellenességbe már hallgatag beleegyeztünk. Akkor legfelebb számtételi felelősség­nek leend értelme. A kiadást pedig nem kíméljük meg, csak önmagunkat vakítjuk, midőn költségve­tésünkben tényleg kiadott összegeket nem szerepelte­tünk. Végre a nemzeti vagyon és pénzkezelés tisztába hozatalát csak nehezítjük, és újabb rendellenességek alapját vetjük meg. Én még jelenleg sem szavazom meg az albizott­ság javaslatát, hanem a szükségelt fedezet iránt az osztály véleményét bekérendőnek, az indemnity kér­dését, mely nem csupán számadási, de politikai ter­mészettel is bir, megvitatandónak, az előrelátható fe­dezeti szükségletet pedig minden esetre megadandó- nak tartom. Kész volnék Írásbeli külön indítványt is bemu­tatni ezen értelemben, ha nézetem mások által is pár- toltatnék. Bittó István: Csak röviden akarok szólani Zichy Nándor barátom indítványához; mely nem adatván be írásban, tulajdonképen a tanácskozás tárgyát sem ké­pezhetné, mégis szükségesnek tartom azzal szemben elmondani, micsoda álláspontot foglalt el e kérdésben az albizottság. Az albizottság egészen máskép értelmezte a pót­hitelt és az indemnitást, mint azt Zichy Nándor ba­rátom előadta. Tökéletesen áll ugyanis az, mit ő előbb elmondott, de csakis a póthitelre nézve. Azon kérdést vetette töl, hogy mit csinál pl. a hadügyminister, mi­dőn azt látja, hogy a megszavazott költséggel nem jön ki í kétségtelenül azon fórumhoz fordul, mely megadja a szükséges eszközöket a kormányzat foly­tatására. Ily stádiumban volt a dolog a múlt delegatió alkalmával. A hadügyminister igy cselekedett, beadta póthitel kérése végett azon összegeket, a mire most indemnitást kér: de akkor a birodalmi tanács bizott­ságának, mely ebből számadási kérdést csinált, fel­szólalása tolj tan, ez elodáztatott. .Mivel azonban a had­ügyminister időközben kényszerült ezen összegeket kiadni, ma már indemnitást kell kérnie. Ezen előz­ményeket szem előtt tartva javasoltuk azt, hogy az 1869-re kért póthitel utólagos számtétel mellett adassék meg, mert nem akartuk, hogy a hadügymi­nister jövőre ismét azon helyzetbe jusson, hogy pénze elfogyván, kénytelen legyen azt oly módon fedezni, a mely mód alkotmányos szempontból nem volna sza­batos. Miután azonban a hadügyminister által bizo­nyos összegek tényleg kiadattak, nem adhatjuk meg az indemnitást, mielőtt a tényleg kiadott többlet con- statálva nincs, az pedig csak akkor fog megtörténni, ha lezárt számadások fognak előttünk feküdni. Zichy Nándor gr. indítványa nem vezetne a rendes kerék­vágásba, mert csak a zárszámadások megbirálásából fogjuk megtudhatni, mennyire kell indemnitást ad­nunk, mert ha most megadnék az indemnitást, és ké­sőbb az sülne ki, hogy az összeg több vagy kevesebb, az indemnitás kérdését ismét elő kellene vennünk. Bátor vagyok az albizottság javaslatát elfogadás vé­gett ajánlani. (Helyeslés.) Kínok: Azok, a kik az albizottság javaslatát pár­tolják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Az al­bizottság javaslata tehát elfogadtott. Következik a póthitel kérdése. Flier Nándor előadó (olvassa az albizottságnál; az 1869-ki póthitelre vonatkozó jelentése első tételét.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Eher Nándor előadó (olvassa a második tételt.) Benedek Sándor tábornok: A második tételre egy megjegyzésem van. Előterjesztettük az albizott­ságnak a nyugdíjazottak létszámát, úgy a mint az ezen év kezdetén volt, és azt is hogy mennyivel szaporo­dott január, február, márczius és április havában, tehát az év első harmadában. Látszik tehát, hogy azon 144.000 frtot, mely a tiszteknek kifizettetett, hozzá számítva, valósággal több, és igy üOO.OOO frttal több kell. mint a mennyi a múlt évben engedélyeztetett. Hanem a mi azon tisztek helyeinek üresedésbe jöttét illeti, kik a nyugdíjazottak közé léptek, főkép a mi a tisztviselőket illeti, mivel itt a létszám mindenütt le van számítva, nincs is üres hely, és igy nem ma­radhatott felesleges pénz. A mi pedig a számfelet­tieket illeti, ott sem maradhatott pénz, ha átléptek a hadseregbe, mivel a hadsereg létszáma a múlt évben is igen csekély számban volt felvéve, és hogy 900 ki­töröltetett, arról, már számoltunk. Nem maradt tehát pénz, melyből az üOO.OOO frtnyi szükségletet fedezni lehetett volna. Kérem tehát a magas delegatiót, méltóztassék tekintetbe venni, hogy a múlt évi szamfelettiek ré­szére tett előirányzat igen csekély volt, és hogy még abból is levontak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom