A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XI. ULKS. (Augustus 20-án 1869.) 128 Kínok: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Kber Nándor előadó: Következik most a második czim. A legfelsőbb udvarhoz berendelt tábornokok. törzs- es főtisztek. (Olvassa a jelentésnek a II. czim re vonatkozó részének kezdetét) Zsedényi Kde: Nekem még az első czimre vonatkozólag van szerencsém egy indítványt benyújtani. IIajner Pál tollvivö (bírássá Zsedéngi Ede következő indítványát): „Indítvány a közös hadügyministerium által a katonai papság számára előirányzott költségek folytán. Miután az 1868. Lili. t. ez. 21. £. szerint a hadseregnél és katonai növeldékben minden vallás-, felekezet tagjai, saját egyházuk lelkészei által része- sitendők a vallásos tanításban és minden lelkészi szolgálatban. Miután ezen katonai lelkészséghez tartozó 116 pap közt, a jelen költségvetésben 8 ágostai- és bel— vét—hitvallású protestáns lelkésznek fizetése előirányozva lévén, ezek egyházi tekintetben továbbá is egyedül saját egyházuk hatósága alá tartoznak. Miután ezek folytán a tábori protestáns lelkészek mindegyike tökéletesen egyenlő terjedékü hatáskörrel bírván, a protestáns egyház törvényei ellen su- j perintendensi vagy más egyházi czimmel a hadügy-1 ministerium által fel nem ruháztalhatnak: Alolirtak azt indítványozzák, hogy a hadüffymi- nisterium oda utasitassék, miszerint a tábori lelkészségért folyamodó protestáns papok iránt mindig az illető superintendentiát eleve meghallgatni és azoknak I egyenlő terjedékü hatáskörét föntartván superinten- densi vagy más egyházi czimmel való felruháztatáso- kat mellőzni szíveskedjék, liécs, 1869. augustus 26. Zsedényi Ede s. k. Bánó József s. k.“ Zsedényi Kde: Ezen indítványom indokolására a legerősebb fegyvert azon tapasztalásban találom, mely szerint a katonai lelkészségért folyamodó protestáns papoknak egyházi képzettségét és lelki tulajdonait, ha ezek iránt nem az illető egyházi felsőbbségtől de politikai vagy katonai hatóságoktól követelnek tudósítást, jobbadára nemcsak az alkalmazott egyénekben csalatkoznak, de a hadsereg protestáns híveire nézve is épen ez által legkártékonyabb befolyást idéznek elő. Úgy hiszem, hogy ezen veszély terjedése ellen a legjobb óvszer az illető superintendentia meghallgatásában és hatóságának a tábori protestáns lelkészek feletti gyakorlásában fekszik. Az idézett törvény szelleme szerint a törvényhozás nem azt akarta, hogy a hadseregnél lévő protestáns hivek egy magában átló egyházat képezzenek; de saját egyházuknak, melyhez az dletők tartoznak, lelkészei által részesitendők a vallásos oktatásban és igy superintendensi vagy más j egyházi méltóságokra nem szorulnak, melyek úgy is egyedül szabad választás utján tölthetők he és a hadügyministerium által egyátaljában ki nem nevezhetők. (Helyeslés.) Klnök: Méltóztatnak elfogadni ezen indítványt? (Elfogadjuk !) Tehát egy hangulag elfogadtatott. Eher Vándor előadó (olvassa az albizottsági jelentésnek a II. czimre vonatkozó részét.) Rajaer Pál tolhnö: Mint a tisztelt bizottság tudja, e czimre nézve itt elvi eltérés van a birodalmi tanács delegatiójának határozatától, mely azt határozta, hogy az e részbeni szükséglet az udvartartás költségére átruházandó. Klnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Kber Nándor előadó: Következik a harmadik czim (olvassa az albizottsági jelentésnek a Hl czimre vonatkozó részét) Rajner Pál tollvhö: A b irodalmi tanács dele- gatiója által e czimben a felsőbb parancsnokságok és törzsekre csak 1,300.000 írt. szavaztatott meg. Krnnszt Kelemen: Nekem az albizottság jelentésétől némileg eltérő nézetem van. Az albizottság ugyanis határozottan kimondja, hogy a felügyelőségek vagy is az inspectorátusok eltörlendők; minthogy azonban a hol csak magyarázat fér hozzá, min- denki a neki kedvező magyarázatot szokta tenni, azért ezen passust: „elismeri az albizottság, hogy lehetnek kivételes esetek egyik vagy másik ily fel- ügyelőre inspeetorra nézve, de ezen felügyelőket csak is ily esetben véli alkalmazandóknak,“ elhagyatni óhajtanám, hogy határozottan ki legyen mondva azon elv, és tudja meg a hadügyér teljesen, hogy a felügyelőségeket csakugyan feleslegeseknek tartjuk. \ an egy főseregfelügyelő is. Hogy akkor, midőn egy felelős hadügyér van, ki a sereg vezényletéről, vezérletéről és szervezetéről, egy szóval mindenről felelős, felesleges az, hogy még egy más egyén legyen, ki a hadseregre lényeges befolyással birjon, és a hadügyminister alatt nem áll. ezt nem szükséges bővebben magyarázni. Előhozatott az, hogy a hadügyér annyira el van foglalva közigazgatási teendőkkel, hogy tényleg a harczi felügyeletre képtelen. Ezen nézetet nem fogadhatom el a magam részéről, miután tényleg tudjuk, hogy a hadügyminister mindenben felügyeletet gyakorol, és gyakoroltathat azon kivid a különféle szakmák referensei által is. Ha a ministeriumban alkalmazott hivatalnokokat méltóztatnak tekinteni, ott a géniéből, a vezérkarból és minden szakból fognak egyéneket találni, kik arra vannak hivatva, hogy a hadügyér nevében kimerne, meggyőződjenek, vájjon minden úgy történik-e mint törtennie kell. De ha el-
