A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

13 II. ÜLKS (Augustus 5-én 18(59.) állapíttatnak, annyi idő telik el, hogyha márczius 31-én i ran a fizetések véghatárideje megállapítva, ebből azon nehézség támad, hogy bizonyos fizetéseket, melyeket magánjog alapján kell teljesítenie a kormánynak, ez alapon nem teljesíthetné és igy márczius 31-én túl egy uj előirányzatot kellene készíteni a már előzőkre, a maradékot be kellene mutatni és ismét jóváhagyást kérni. Arra figyelmeztetnek talán, hogy tulajdonképen mit terjesztenek hát más államokban a törvényhozás elé már az első évnegyedben? Semmi egyebet, mint egy keze­lésikimutatást, mely megvallom nem bir azon hiányok­kal, mint az, mely a mostani rendszer szerint itt készül, de az még sem olyan kezelési számadás, mely végleges számadásnak volna tekinthető. Ezen kezelési szám­adást tartotta a kormány szemelőtt, mely más államok­ban is előterjesztetik. Egy legközelebbi tanácskozás alkalmával a szakférfiak egy hangulag azon nézetet fejezték ki, hogy a fizetéseknek márczius 31-éré való szorítása a legnagyobb zavart idézné elő; azonban a kormány képesítve van arra, hogy ezentúl minden évről pótkezelést terjesszen a delegatio elé, és pedig oly részletekkel, minők az előirányzatban vannak, és ezen­kívül év negyedi számadásokat a szerint, a mint a bizottságok egybe fognak hivatni és pedig mindenkor azon utolsó évnegyedről, mely 3 hóval járt le a delegatió egybejötte napján. Ha a pótkezelés (5 hónapról 3-ra szorittatnék, a legnagyobb zavart idézné elő, annál is inkább, miután épen átalakulóban van a katonai administratio és a kormány a legjobb akarat mellett sem tudná létrehozni azt, hogy márczius 1-jén túl hátralékok ne legyenek. Ezek azon okok, melyeknél fogva a közös kormány a G havi pótkezelésnek megtar­tását kéri. Zsedényi Kde: Midőn a közösügyi bizottság másod ülésszaka alatt 'á pótkezelés kérdése felme­rült, s a fennálló gyakorlat érezhető hiányai által indokolt azon indítvány fogadtatott el, hogy az 1870-dik év junius végével megszűnjék az 18G9-dik évre megszavazott hitel — az előttem szóló osztály­főnök ur ezen intézkedést köszönettel s azon nyilat­kozattal fogadá, hogy a rendezett számtételnek egy fő momentuma abban fekszik, hogy tudva legyen, mi­kor lehet bezárni a könyveket, s az egyik évről ne vitessenek át nyitva a számadások a másikba. Ezen szabály a három hónapos időszakra töké­letesen alkalmazható, melyet az albizottság azért ja­vasol, mert a közös legfőbb számszék vezetője által értesittetett, bogy bár meg is fog szűnni a pótkezelés inindenik év junius végével, a zárszámadás csak G hó­nappal későbben mutattathatik be, s igy azt csak a harmadik évben tárgyalhatnék. Az előttem szóló el­fogja ismerni, hogy a megelőző évi számadások hiá­nyai miatt, részletekbe beható bírálatot a költség- vetés iránt még most — a delegatió harmadik ülés— j szaka alatt — sem gyakorolhatunk. Nem fekszik-e a delegatiók érdekében, hogy ezen abnormis, sőt már a gúnyossal határos helyzetnek véget vessünk? Azon ellenvetés, hogy a pótkezelést három hóra megszorí­tani lehetetlen, nyomatékkai nem bir, mert — elnézve attól, hogy maga Hock b. mint a legfőbb számszék volt vezetője tette a tavalyi albizottságban ezen indít­ványt, mely a kettős könyvvitel mellet könnyen kivi­hető — átalában a számadási könyvek mindig akkor zárathatnak be, mikorra rendeltetik; csak az szük­séges, hogy azon határidő jó eleve tudassék. —- Azon kifogás, hogy az illető évre megszavazott hitel a következő év három első hava alatt ki nem merít­hető, — csak is a kezelés és számtételnek jelen nehézkes, és mondhatom túlélt modorára alkalmaz­ható. Mert az előttem szóló osztályfőnök velünk csak el nem hitetheti azt, hogy a hadügyministerium akár élelmezési, akár más szerződések azon pontjának, melyek az illető évben tettleg végre is hajtattak, a rá következő év három első hava alatt eleget tenni nem tudna. Hiszen az egy évre megszavazott költségvetés nemcsak a kijelölt tárgyakra fordítandó összeget, de azt egyszersmind oly föltétel alatt állapítja meg, hogy azon év lefolyta alatt az indítványozott szükségekre kiadassék, mi nélkül az évről évre megszavazandó budgetnek értelme sem volna, — a mi pedig ki nem adatott, mint a pénztár activuma a jövő budgetbe megy át. Az idei esemény, hogy puskaszerzésre előirány­zott 17 millióból 8 millió ki nem adatott, úgy szól a júniusi — mint mindennemű határidő ellen; — tessék a szükséges óvatosság mellett biztos emberekkel szer­ződni, a számadásokat úgy mint meg volt Ígérve a hadügyministerium részéről — de meg nem tartva — havonkint bezárni, a szerződő feleket, mesterembere­ket maga idején kifizetni, — nem pedig hónapokig várakoztatni, s rendbe fogják hozni a kérdést, — úgy hogy minden nehézség nélkül márczius utolsó nap­ján zárhatják be a pótkezelést. — Csak akarni kell, s az absolutismus ezen szám tételi hagyománya alól is meg fogunk szabadulni. — Megtettük az indítványt, látni fogjuk, hogy mit válaszol az osztrák közösügyi bizottság. Eddig semmi oly okot nem hallottam, mely a tisztelt bizottságot arra bírhatná, hogy az albizottság véleményét magáévá ne tegye. (Helyeslés.) Walirniaiin Mór: En tökéletesen osztozom az előttem szóló bizottsági tag véleményében. Mi itt nagyon sajátságos helyzetben vagyunk. Hogyha ala­posan és minden körülményre tekintettel akarjuk a inidgetet megbirálni, okvetlenül szükséges, hogy az a törvényhozó testületnek legalább október hó közepén terjesztessék elé. Már pedig ehhez okvetlenül szük­séges, hogy a delegatió legalább is septemberbeu befejezze munkálatait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom