A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
ift II. ÜLKS (Augustus ;>-én 1809.) végre, hogy ezen kérdésekben a törvényes igazság büntető keze a bűnösöket cs hibasokat elerje /“ Eddigelé a dunafejedelemségi ref. egyház községek az erdélyi ref. egyházkerület kiegészítő részei voltak, ennek védszárnyai alatt állottak legnagyobb részt, sőt némileg csakis az erdélyi segély következtében állhatták fenn már régi időktől fogva. A bukuresti ref. egyházközség ily viszonyban, ha nem csalódom már 54 év óta áll fenn s ezen egész idő alatt semmi jelentékeny rendetlenség nem fordult elő. A rendetlenségek csak a jelen évtized elején vették kezdetüket, midőn az egyházkerületbele- egyeztével Czelder Márton jelent meg a Dunafejede- elemségben. Czelder az érd. ev. ref. egyház beleegyezésével ment a Dunafejedelemségekbe és ellenségei is megadják, hogy kezdetben sikerrel működött. Később számadásra hivatván fel az erdélyi egyházkerületi hatóság által, e számadástételt megtagadta, s úgy látszik czéljá a dunafejedelemségi egyházkerületi községeket elszakítva az erdélyi egyházi főtanácstól egészen függetlenül igazgatni. Nem akarok ezen viszálkodások fejtegetésébe bocsátkozni, mert ezek belkérdései az egyháznak és bármily sajnosait legyenek is. bizton remélem, hogy mielébb tisztába fognak hozatni. De ezzel kapcsolatban más körülmények is merültek fel, melyek már a t. országos bizottság figyelmét méltán igényelhetik, miután ezek némileg a nemzetközi és a magán jogviszonyokat érintik. A dunafejedelemségi kormány t. i. mint ez közelebbről tett félhivatalos nyilatkoztaiból következtethető, úgy látszik nem ismeri el azt. hogy bármily külföldi egyházkerületi hatóság befolyást gyakorolhasson a dunafejedelemségi egyházközségek igazgatásába. Magának ezen elvnek vitatásába nem akarok bocsátkozni, sőt nem is tagadom, hogy bármely államnak is joga van egyházai felett saját felügyeleti jogot gyakorolni, ámbár megemlíthetném, hogy ezen elv legalább oly határozottságban Európában még nem jutott érvényre; magában az osztrák-magyar monarchiában sem, mert igy például a boroszlói dioecesis hatósága az illető ausztriai egyházközségekre is kiterjed s megfordítva a krakói püspökség alatt lengyelországi egyházközségek is állanak; sőt a Dunafejedelemségekben magokban is az ágostai hitvallásnak a porosz, a katholikusok pedig az osztrákmagyar és a franczia védnökség alatt élnek. Magam is azt tartom, hogy ezen viszonynak rendezése igen kívánatos, nem lehet azonban ily viszonyt csakúgy a véletlen szerint vagy erőszakos fellobbanás után megszakítani. Kérem tehát méltóztassék a küliigyminister úr befolyását oda iránjozni, hogy az illető hatóságok közreműködésével mielébh állapitassék meg a viszony, melyben a bukuresti és a többi illető ref. egyházak nemzetközileg álljanak. Ez interpellátióm első része. Annak második része egészen Koos lelkész személyére vonatkozik, a mennyiben rajta sok erőszakoskodás történt. Hogy valók-e azok, arra nézve ily távolból ítéletet mondani nem tudok, de minden esetre felkérendőnek véltem a kiilügyminister urat, hogy az igazság büntető karjának a netaláni (vétkesek ellen kiterjesztését annak rendje és módja szerint elősegítse. Midik: Kivánja-e a t. bizotttság, hogy ezen interpellatio felölvastassék? (Felkiáltások: JVem szükséges !) Tehát kiilügyminister úrral közöltetni fog. Következik a napi renden lévő tárgy t. i. a pénzügyi albizottság jelentése. Kautz (ívnia előadó (olvassa a pénzügyi albizottság jelentését a közös pénziigyminister által az 1870. érre előterjesztett költségvetés tárgyában.*) Ziehy Nándor gr.: Tisztelt bizottsági Ha a jelenleg előttünk fekvő jelentés egyedül csak a jövő év költségvetésére szorítkoznék, akkor nem lehetne semmi észrevétel az iránt, hogy annak tárgyalásába azonnal belebocsátkozzunk; azonban e jelentés már magának a dolognak természeténél és különben azon törvényeknél fogva is, melyeknek alapján az készült, nem szorítkozhatott csupán e tárgyra, hanem annak első része az 1808-iki közös háztartás állapotáról is szól. Különben a közös külügyministeriumnak feladata nemis képzelhető másképen mint úgy, hogy annak valamint felelőssége, úgy gondja is az egész közös pénzügyháztartásra kiterjed. Nem hiszem, hogy a dele- gatiónak az lehetne szándoka, hogy e felelősséget megszorítsa, hanem annak iránylata egész véleményem szerint oda fordul, hogy a közös pénzügymmisternek a közügyek körében talán a kelletinél úgyis szükebbre kör vonatozott hatáskörét azon színvonalra emelje, mely a közös pénzügyek kezelésének a viszonyoknak legalább is megfelelő érvényt és érdeket szerezhetne. . Ha azt tekintjük, hogy a jelentés első részében mi foglaltatik, azt fogjuk észlelni, hogy az mindazon esetekre nézve, melyek itt felvétetnek, tisztán csak elodázó véleményeket terjeszt elénk. Nem akarok azoknak tüzetes tárgyalásába bocsátkozni, hanem csupán csak egy pontot emlitek fel. annak indokolására, hogy ezen jelentés részletes tárgyalásában addig nem ereszkedhetünk, mig a többi osztályok nem terjesztették szintén elő jelentéseiket, ez pedig szón költségek tétele, melyek a hadügyminister által az 1868-iki gyakorlatban a rendes hitelen túl vétettek igénybe, és ezen kérdésben egyenesen a hadügyi albizottság majdani jelentésére utalok. Hogy az 1868-iki közös •_) Lisd »i Irományok 6. srámáf.
