A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1868 - hiteles kiadás (Bécs, 1868)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság jegyzőkönyve
III. ÜLÉS. 9 Tudomásul vétetik. 13. Szögyény László, mint a pénzügyi albizottság elnöke beadja az albizottságnak a közös pénzügyminisztérium, számellenőrség és határvám-jövedékről szóló jelentését, mely felolvastatván, Ennek kinyomatása s szétosztása elrendeltetett és az tárgyalás végett a legközelebbi ülés napirendjére kitüzetett. 14. Az elnök jelenti: bogy a főrendi ház részéröl ezen bizottság tagjává Bogovick Imre Zágráb megye főispánja megválasztatott és a hadügyi albizottsághoz osztatott be. 15. A folyó év és hó 24-én tartott ülésben Zsedényi Ede, gróf Bethlen Farkas, Horváth Lajos és Bittó István bizottsági tagok által a közös minisztériumhoz intézett interpellatióra a külügyminisztériumhoz részéről következő válasz adatott: „Bátor leszek azon interpellatióra, mely az utolsó ülés alkalmával az orsz. bizottság négy tagja által a külügyminisztériumhoz intéztetett, a külügyminiszter nevében nehány szót válaszolni. „A mi ezen interpellatiónak első részét illeti, mely különösen azon félreértésekre vonatkozik, melyekkel a külügyminiszternek a védrendszeri viták alkalmával mondott nyilatkozata a közvéleményben találkozott, s némely átalános észrevételt foglal magában a külügy irányára nézve : erre nézve megnyugvással válaszolhatja a külügyminiszter, hogy azon nézetek, melyek ezen interpellatióban kifejeztetnek, saját nézeteivel és törekvéseivel teljes öszhangzásban vannak. ,,A kormány békepolitikájának legbiztosabb jelét adta épen az által, hogy semmi kötelezettséget sem vállalt, mely őt a semlegesség teréről eltávolít hatná; teljesen önálló, s egyedül a monarchia legszorosabb érdekeit szem előtt tartó, s mindenfelé engesztelő szellemben nyilvánuló magatartást követett és fog követni. A kormánynak ezen magatartásából következtethető, hogy sem támadási, sem visszafoglalási törekvéseket nem táplál; de habár valamennyi hatalommal a legjobb baráti viszonyban vagyunk, és habár a kormány teljesen el van határozva, hogy ő a béke fentartását fő feladatának tartja: nem mehetett ezen jóhiszeműségben any- nyira, hogy még a megtamadiatásnak lehetősége előtt is szemét behunyja, vagy pedig minden eshetőségre ne tekintsen. „A kormánynak semlegességi állása mellett is, mely állást a monarchia helyzetének és érdekeinek egyedül megfelelőnek tart, még azon esetre is kellene figyelemmel lenni, ha a monarchiának önvédelméről kellene gondoskodnia, igen arra, magát hogy ha minden jól érezvén azt, hogy biztosított békéje csak annak lesz, a ki kész megtámadtatnék , vagy az ő békepolitikáját nem tisztelnék, megtámadás ellen sikeresen védelmezhesse. „Ezek voltak az indokok, melyekkel a külügyminiszter személyes nézeteit támogatta, midőn a bírod, tanács bizottságának vitái alatt a védrendszeri törvény elfogadását ajánlotta; ha tehát ezen indokoknak a közvélemény elferdített értelmet tulajdonított, a mi az ily nyilatkozatoknak csak töredékesen történő közzététele által majd mindig megesik: azt hiszem, hogy a külügyminiszter ezen nyilatkozata mind a t. interpelláló uraknak és az orsz. bizottságnak, mind pedig a közvéleménynek teljes megnyugvására fog szolgálhatni. Azon állásnak megitélhetésére, melyet a külügyminisztérium aHavasalföld irányában elfoglal: egyszerűen hivatkozik arra, hogy valamint változhatlanul hű maradt a szerződések által elvállalt, kötelességeihez, úgy őszintén oda is törekedett, hogy a Dunaíejedelemségekkel a jó szomszédi viszonyt fentartsa. KÖZÖSÜGYI B1ZOTTS. JEGYZŐKÖNYV.
