Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1878 (Bécs, 1877)

Közös hadügyministerium A. Álló hadsereg I. rész

253

28 számtisztre tört*:iit leszállítás levonta után, a szakszolgálat végrehajtására esnk is

!l 1 hadmérnöki tiszt,

77 épitészi számhivatalnok és !)7 épitészi miimester

marad, kik ezen szolgálatot az erődített helyeken és mintegy

5.000 az osztrák-magyar állam egész területén szétszórt.használatban levő katona-épiiletekhen végezik.

Átlagosan véve. tehát egy tiszt egy mümester segélyével gondozzák teljesen a műszaki szolgálatot 124 négyszög-mért- | fnldnvi területen, mind a vármmeknél, mind pedig 55 szerteszét fekvő épületeknél, egészen elnézve minden más az erődi- ' tési és katona-építészeti szolgálatot illető követelményektől.

Ezen viszony egyátalány csak azért lehető, mert a műszaki segély nélkül véghezvihető folyó javítások, a hadcsapatok é< intézetekre hagyattak: a személyzetnek lováhhi leszállítása, a műszaki közegek befolyását és ellenőrzését oly mérvben csökkentené, hogy ez a katona-épületek nagy értéke mellett, csakis ez utóidnak súlyos károsítását vonná maga után.

tétel. íöhh-s/.iikséglet a Italona-iigyciöscgiiek I :t 11i\ afaliiokkal \ aló állomány-sxapnritá.sa következtéken

...............................3 3.131! I'rttal.

Máraz 1873-ki előirányzatba vezettetett volt he a 26 ügyelő ségi hivatalnokokkal tervezett adomány-szaporításra szóló pénz-szükséglet.

Az illető indokolásba oda volt utalva, hogy a katona- iigvelöséiri hatóságok rendszeresített állomány ónak első felálli- fásánál, az 18t!íl-ik évben létező hadseregbeli viszonyokhoz képest, az ügyelőségi szolgálat idővel oly lényeges tágítást tapasztalt, mely szerint annak kifogástalan ellátása, és az ügyelőségi hivatalnokok béke-állomány és had-szükséglet közti helyesebb aránynak előállítása okából, a javaslatba hozott szaporítás legalább 26 fővel nélkiilözhetlenné vált.

A csak részben engedélyezett pénz-eszközök miatt a javaslóit állomány-szaporítás 13 lőre szorítkozott, és miután az ezen 13 hivatnlnnkkali további állomány növekedés ózdijából 1874. és 1875. éveken át igénybe vett pénz-eszközök nem engedélyeztettek volt, ekként az illető szükségletnek 187G—ki és 1877-ki ismételt bevezetése, a pénzügyi viszonyokat és a hadsereg-igazgatásnak egyéb követelményeit szemügyre véve, el is mulasztatott.

Mostanában azonban a közös hadügyministerium az oly szükségessé vált intézkedést el nem halaszthatja, ha csak azon felelőségnek nem teszi ki magát, mely a kevésbbé beható, vagy személyzet hiánya miatt csak szűkén kezelt ügyelőségi szolgálatból eredhet.

Azonfelül a hadsereg-igazgatást még azon kötelezmeny illeti, már béke-idején minden lehelő módon arról gondoskodni, hogy a mozgósítási viszonyba való gyms átmenetei, a kezelőigazgatási iránvban sem hátráltassák, és már béke-idején oly ügyelő-hivatalnoki állomány legyen biztosítva, melyből mozgósítás esetén minden fontos állomásokat betölteni lehet.

E végből szándék.dtalik, már béke-idején a hadosztályparancsnokságokhoz osztály-ügye Ínségeket mellet te.site ni, es ezen — a mozgósítási viszony ban egy igazgatási egységet képező harczászali testületeket már béke-idején akként alakítani, hogy a kezelő-igazgatási kerület felállítása ne csak mozgósítás esetén váljék szükségessé, mely rendszabály előmozdítására is a javaslatba hozott állomány-szaporítás 13 ügyelőségi hivatalnokkal né Ikölözhetlen.

tétel. Több-szükséglet 5 3 5 gyalogos csapatok századosainak saját lovakkal való lovatosi- tására. ugyanannyi lóeleség felvétele következtében

.......................................I tn.'iül írttal.

Valamennyi gyalogos századosoknak saját lovnkkali lovatnsitására állíttatott volt már be az illető szükséglet az

1872., 1876. és 1877. évi előirányzatokba, és ámbár ezen intézkedésnek szükségessége méltányolva lett volna ugyan, az még is pénzügyi tekinteteknél fogva meg nem szavaztatott.

Azon fontos okok, melyek már annak előtt e javaslat behozatalára irányadók valónak, még most is érintetlenül fennállónak.

Hadjáratban a század parancsnokának kötelessége nem tekintve az ütközetben zsibhasztő tevékenységét — hadmenetek közben századára vigyázni, önálló működésében a biztosiló szolgálatot is berendezni, és bevégzett menet után még annyi friss erővel rendelkezni, hogy azon szabályokat elintézze és keresztülvezesse, mely a legénység elhelyezése és ennek biztosítására, élelmezése- és erőbentartása, valamint anyagszereiknek épentartására szükséges.

Hogy bizonyos, többnyire döntő pillanatokban a század parancsnokainak helyzete könnyittessék, és gyors mozdulatok véghezvitessenek; elutasiIhatlan szükségességnek tekintetik, a századosok hadjáralbani lovatositása.

Midőn a hadseregi közigazgatás több Ízben a századosok béke-idején való lovatositására szükséges pénzösszegeket indítványozott, és indítványát élénken pártolta, akkor ez nem csak azon követelések tekintetbevételével törlént, melyek liáhorúhau a század porai esnokai elé áilanak, és mivel háborúban a szükséges szabály követeli, hogy a századosok tudjanak lovagolni, és a lovagláshoz szokva legyenek; liánéin, mert a százados béke-idejébeni legtontosabb föladatának kielégítő megoldása, t. i. a század harczászali kiképeztetése, azon rendszabállyal a legbensőbb összefüggésbe áll.

A század kiképezése a jelenlegi liarc/.módnál fogva, az egyes legénynek kiképeztetésén, és a szokásba vett csatározás alapján bosszú terekre osztott rajcsopoi tokon nyugszik, flogs ez eléressék, megigazitlassck és tökéb-tesillcssék, kell a század parancsnokának számos ütközeti gyakorlatoknál századának terjedelmes kifejtőzési vonalát ismételve bejárni, gyakoriéi meneteknél majd a csapat-oszlop élén. majd végén, — majd az elővéden vagy egy távoli oldal-járőrnél jelen lenni, és mindenütt tanitűlag és belyreigrazilólag halni.

Ebből a testi erőködés mily bősége háramlik a század parancsnokára, mily kiilümbüz.ü arányban áll minden héke- gyakorlalokuál az erejéhez mért követelés, a gyakorló csapattól kívánt követeléshez képest, az egy további magyarázat tárgyát alig képezheti: de meg kell említeni, hogy ezen nagyim fáradozó munka, a századosnak legalább 10 esztendőn át töltőit rendfokozati állásában, évenkint többször ismételésbe jő.

Ezen viszonyok kimaradhattad következése, hogy sok század-parancsnok ezen alig megoldható feladat megfeszítésén testileg gyorsan kimerül, és időelőtt rokkanté válik, mi által a hadsereg nehány derék erőt vészit, és a nyugalmazási költség évről évre magasabbra nő, melv a hadseregi közigazgatásléd e ezélra kívánt rendes követelményt nem sokára tetemesen fölülmúlni fogja.

A mily múlhatatlan szükségesnek látszik ezen körülmények közt, valamennyi gyalog-alosztály parancsnokoknak lova- tositása, a közös hadügyministerium mégis a pénzügyi uszonyoknak megfelelni akarván, az 1878-ki követelésével oda szorítkozott, hogy az összes gyalog-századosok lovatositása helyeit, csupán gyalog-zászlóaljként még egy második kapi-