Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1872 (Bécs, 1871)
Előterjesztés
23 2. czím Magasabb parancsnokságok és törzsek A tábornoki kar béke létszámának felemelésére nézve, mely a hadosztályi és dandártörzsek állandó szaporítása folytán a hadsereg költségeinek 1872-ki rendes szükségletébe felvétetett, tárgyi indokolására a következő megjegyzések szolgálhatnak. A közös hadügyministeriumnak a hadsereg 1871 -ki szükségletére vonatkozó pót- előterjesztésében a B. alatti előirányzat indokolásánál, mely a hadosztályi és dandár- törzsek állandó szaporítására vonatkozik, részletesen kiemeltettek azon indokok, melyeknél fogva a tábornoki kar békelétszámának emelése mulhatlanul szükséges, miután a védképesség fokozása következtében természetszerűleg a hadsereg felsőbb parancsnokságait és törzseit is a táborban szaporítani kellett. A delegatió ennek szükségét elvben az által elismerő, hogy a f. évi február20-án legmagasabban szentesített határozatok II. fejezeténél, A, a 3-ik pontjában: „Egyszeri rendkívüli szükséglet a véderő fokozására“ a tartalék hadosztályok és dandárok felállítására és a badikészletnek az illető kiegészítési kerületekben leendő felosztására egy millió forintot engedélyezett. Miután azonban a tartalék hadosztályok és dandárok felállítása, illetőleg a hozzátartozó felsőbb parancsnokságok és törzseknek békeidejébeni rendszeresítése nem átmeneti szaporítást, hanem a hadsereg rendes szükségletének állandó felemelését foglalja magában, ennélfogva a közös hadügyministerium a felsőbb parancsnokságok és törzseknek 10. hadosztályi és 20. dandártörzszsel való szaporítását, mely a tavali pótelőterjesz- tésben, a B. alatti előirányzatban volt kimutatva, hasonló létszámban az 1872-ki rendes szükségletbe is felvette. Tekintetbe véve azonban, hogy az állampénzügyi helyzete a hadikormányzatnak is elutasithatatlan kötelességévé teszi az államkincstárt a legnagyobb mértékben kímélni s tekintetbe véve, hogy a közös hadügyministerium ezen körülményt, mint irányadó szempontot — mindazon intézkedéseinél, melyek pénzkiadást igényelnek, mindég figyelembe vette, — ennélfogva iparkodott a felsőbb parancsnokságok és törzseknek most javaslatba hozott szaporításánál is valamely módot találni, melynélfogva a létszám felemeléséből származó költségtöbblet lehetőleg kevesbittessék. Ezen igyekezetét azonban csak azáltal lehetett érvényesíteni, hogy némely, a szervezetben rendszeresített és a hadi-költségvetésben ekkoráig benfoglalt szolgálati állomások a jövőben be nem töltetnek, illetőleg azok személyzetének költségei a rendes szükségletbe többé fel nem vétetnek, s ezen hivatalok teendői, miután azok katonai tekinteteknél fogva nem mellőzhetők, a különösen erre kijelölendő sor- vagy tartalékcsapat dandárnokokra átruháztatnak. Kényszerítő pénzügyi tekintetek tehát arra határozták a hadikormányzatot, hogy fentartván a többször említett B, költségvetés indokolásában kifejtett szükségességnél fogva a fő- és katonai kormányzóságoknál, mint administrativ hatóságoknál a helyetteseket — 8 beosztott tábornok és 4 helyi dandárnok költségét a hadsereg 1872-ki rendes szükségletébe fel ne vegye, és hogy az ezen szolgálati állomásokkal járó teendőket a jövőben ugyanannyi csapat-dandárnok által végeztesse, kik ellátandják egyszersmind azon szolgálati teendőket is , melyek a csapat-dandárnoksággal össze vannak kötve. A kényszerűség által ajánlott ezen kisegítő eszköz azonban csak a kevésbé kiterjedt és részben az illető főparancsnokságtól függő katonai parancsnokságoknál s csak is addig alkalmazható, mig ezen katonai hatóságok teendői rendkívüli viszonyok folytán lényegesen nem szaporodnak; de e mellett még mindég szükséges arra is tekintettel lenni, hogy háború eshetőségére nehány kevésbé harczképes tarlalékcsapat-dandárnok a hadsereghez a táborba távozó katonai parancsnok helyén meghagyassék, és szükség esetében oly nyugalmazott tábornokok ismét beosztathassanak, kik mint katonai parancsnok-helyettesek már alkalmazva voltak a szolgálatban. Továbbá megemlitendők itt még a vezérkar uj szervezetére vonatkozó határozatok, melyek 1871. május 1-jén léptettek életbe, s melyekről már szó volt a hadsereg 1871-ki rendes szükségletére vonatkozó előterjesztés 34. és 35. lapján.
