Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1872 (Bécs, 1871)
Előterjesztés
21 Az újabb kér tapasztalatai folytán azonban, nevezetesen pedig azon eredmények után, melyeket legújabban a porosz fegyverek kivívtak, nem volna igazolható, ha ezen kérdés megoldásávál a hadi kormányzat még tovább is késnék. Poroszországban a század-parancsnok mind háború, mind béke idején lóval van ellátva, és a sorgyalogság-, gyalog gárda-vadászok- és az utász zászlóaljak századparancsnoka béke idején egy-, háborúban pedig két adag elleséget kap. Köteles azonban minden kiállásnál, díszelgéseket kivéve, lovon megjelenni. Ez oly intézkedés, mely a századfőnöknek fontos feladata megoldását megkönnyíti és működését minden tekintetben elősegíti. Ha a századparancsnok taktikai gyakorlatoknál a gyakorló téren képes is áttekinteni a békelábon levő alosztályát és itt nem okoz nehézséget annak vezetése és gyakorlása, mindamellett szétszórt csatározást és a harezképességre nézve annyira fontos tábori szolgálati gyakorlatoknál a parancsadás, a csapat vezetése és feliigvelése, az előforduló hibák felfedezése és kijavítása majdnem lehetetlen. A századosnak mindenre kell felügyelni; ő neki követni kell osztályát minden talajon, ő neki mindenütt oktatólag és buzditólag kell hatni. S mikép fogja tehetni kötelességét, ő, ki osztályának ifjabb életkorban álló katonáihoz aránylag többnyire nem bir már annyi testi rugékonysággal mint ők? A szétszórt csatározásnál dombos vidéken neki gyors egymásutánban majd itt, majd ott kell megjelennie; ő neki a működési teréül jutott talajt előbb szemügyre kell venni, hogy ezen kikémlés eredményéhez képest intézkedhessek, de ő neki intézkedéseinek biztos kivitelére is kell felügyelni. És mily fokozott mértékben vétetik testi ereje igénybe a meneteknél, midőn a nyug- állomásbai bevonulás után, ahelyett hogy fáradt testét pihenésben részresithetné, gondoskodnia kell alosztályáról, s szolgálati kötelezettségei őt uj tevékenységre hívják. Lehet-e ezen sokoldalú, és felette fárasztó szolgálat teljesítését a már többnyire előrehaladottabb korban álló századostól méltányosan követelni? De e felett mily rendkívüli fontossá válik még a háborúban, hogy az alosztályok parancsnokai lovai bírjanak. Működésének itt még tágasb tér nyílik; s mentül inkább kiméltetik testi ereje, mentül jobban szentelheti magát fontos feladatának, s a béke idején nyert gyakorlottság folytán mentül biztosabban üli meg a lovat: annál sikeresebb lesz működése, annál nagyobb kilátása lesz az általa vezetett csapatnak a győzedelemre. Ezen tekintetek indították a közös hadügyministeriumot, hogy tegye azon javaslatot, miszerint a gyalogság, s nevezetesen a sor- és határőri gyalogság, a vadászcsapatok, a hadmérnöki csapatok és az utász-csapatok századosai, illetőleg alosztályparancsnokainak a saját költségükön megszerzendő lovaik számára egy adag eleség engedélyeztessék a végből, hogy magukat lóval elláttassák. Az ez által előállandó s az előterjesztés C mellékletében kimutatott költségtöbblet ugyan 389.036 frtot tesz; ezen költségszaporitás azonban ellensúlyoztatik azon előnyök által, melyek a hadsereg harczképességének emelkedéséből számaznak. Ezen szapo- rolat részben azáltal is kiegyenlittetik, hogy sok százados, ki jelenben a szolgálat fáradságos és terhes volta miatt, idő előtt hadiszolgálat képtelenné válik és nyugalomba lép, tovább meg fog maradni a szolgálatban s így a nyugdijak czímét nem fogja aránylag még fiatal életkorában terhelni, mi bizonyára a szükségletnek figyelemre méltó csökkenését fogja maga után vonni; nem is véve figyelembe azon körülményt, bog) ezen a hosszabb szolgálat folytán tapasztalt, habár viszonylagosan rokkantaknak nyilvánított férfiak a szolgálatra nézve az esetben egészen elvesznek s ezen vesztesség a legfiatalabb tiszti fokbani előléptetés utján, tehát a nevezetesen fiatalabb erők által, ez utóbbiaknak minden képessége és kitűnősége mellett is egészen nem pótoltathatik.
