Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1872 (Bécs, 1871)
Közös hadügyministerium A. Álló hadsereg
:*7 vételár később ismét beadatott és megsemmisített törvénytelen pénzjegyzékben oly idő ben fizetteti ki, a midőn az illy pénzjegyek érvénytelensége és megsemmisítése, magyar ország többi részeiben már törvényesen ki volt mondva. Ezen perügynek, mely bírói Ítéletek és legfelsőbb elhatározatok ismételt tárgyalásainak vala tárgya 1854. év óta, barátságos úton szándékolt befejezése, túlnyomolag azért fekszik a kincstár érdekében, hogy egy isméti per megkezdése, melynek a kincstári részérei sikeres kimenetele, a magyar korona országainak azóta megváltoztatott törvényhozása mellett nincs biztosítva, meggá'oltassék. 3-ik tétel. Kártalanítás Erdélyre nézve, az ott 1812. évben összpontosítva volt csapatok számára kiállított 250 szekér és szerszámért 4.104 forint. 1812. évben Erdélynek néhány községe, valamint egyes magán személyei, az ott össpontositva volt csapatok számára 250 fuvaros szekeret az ezekhez szükséges lószerszámmal állitatott ki, melyekért sem a megtérítés, sem a természetbeni visszaadás nem történt. Az akkori király kormányszék előterjesztésére, az 1816. évi október 4-diki legfelsőbb elhatározat érkezett le, melynél fogva a megtérítés azon érték szerint történjék, melylyel a szekerek és lószerszámok kiállításuk idején bírtak. A megtérítési összeg hivatalos adatok alapján 67.486 frt. 51 kr. számíttatott, de a kártalanítás tökéletes keresztülvitele akkor, ellenkövetelések miatt, melyek a kincstár részéről érvényesíttettek, be nem következhetett, valamint a kormányszéknek azután tett azon előterjesztése, mikép a kincstár követelései beszámítások által eléghessenek ki, sem vezetett eredményre. Az e fölötti tárgyalások, több évtizedet vettek igénybe, még végre az 1854 éii junius 20-án kelt legfelsőbb elhatározással az akkori belügyi és pénzügyi ministerium összhangzó javaslata folytán, megengedtetett, hogy az 1832. évi kimutatások szerint, az allodialis pénztárakból, erre lett költségek, az illetőknek, a kellően kimutatandó összegekben kiszolgáltassanak. Ennek következtében a belügymiuisterium az 1854. évi junius 30-án 1784-ik szám alatt kelt rendelvényével, oda utasitá a katonai és polgári parancsnokságot Erdélyben, hogy a kipuhatolt összegeket a fennállott országos pénz-igazgatóság meghalgatá- sával készpénzben kifizesse, vagy pedig esetleges adóhátralékokba betudassa. Az átvételre jogosullak kipuhatolása azonban, a fennforgó kérdés elintézését, ismét több évvel késlelteté, úgy hogy az országos pénzigazgatás, a kormányszék 1867. évi november 30-án 16.612-ik szám alatt kelt rendelvényével ismételve felszóllittatott, hogy a kérdésben forgó kártalanítás végleges kiegyenlítése iránt, jelentést tegyen. Ennek megfelelőleg a nevezett igazgatóság oda nyilatkozott, hogy — a mennyiben az átvételre jogosultak, az illető kártalanítási összegekkel kipuhatoltalak, az e tekintetben! igények kiegyenlítése iránt , és ugyan a fennállott állami számvivőség által kiigazított 4.104 frt. 38'/* krnyi ősszlettel, jelenben semmi további akadály fenn nem forog. A mostani politikai helyzet tekintetéből a magyar királyi ministerium e tárgyat az 1870. évi december 29-én 21434 szám alatt kelt átiratával a közös hadügyininisterium- hoz tette át. Tekintve az előadott tényálladékot, miután semmi kétséget sem szemed, hogy a kártalanítási igények tökéletesen indokolvák, és a megtérítés a közös hadügy ministeriumot illeti, a közös hadügyi- a közös pénzügyi ministerium meghalgatásával arra határozta el magát, hogy miután estik ugvan idején volna a fennforgó kérdést, mely az ismételve leérkezett legfelsőbb elhatározások daczára egy félszázad után még mindig nem találta tökéletes befejezését, véglegesen kiegyenlítse.
