Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1872 (Bécs, 1871)
Előterjesztés
st Minthogy azonban a határidő meghosszabbítása csakis az 1868. évi rendkívüli szükségletnek az 1869. évi junius végéig fel nem használt maradé kára vonatkozik, jelenleg azonban mar az 1869-ki zárszámla is elkészült, mely hasonló maradékokat mutat fel, a közös hadügyministerium sürgős szükségesnek látja az 1869-ik évre engedélyezett összegből. 1870. junius végéig fel nem használt javadalmazási maradékra nézve hasonló határidőnek meghosszabbítását kérni ki magának. Hogy a hadügyi igazgatás, a mennyiben tőle kitelt, folytonosan iparkodott, az 1869. évi javadalmazási kezelés iránt kiszabott határidőt betartani, már onnan is kitűnik, hogy ezen év rendkívüli szükségletének maradványösszege sokkal csekélyebb a megelőző év hasonösszegének. Ezen maradékok a rendkívüli javadalmazásnál a hadsereg uj fegyverreli tökéletes ellátására, vár- és más uj építésekre, a hadi létszám felemelése következtében szükséges ruházási és felszerelési nemekre, maradtak fenn, mivel az 1869. évi kezelésre kiszabott idő szintúgy mint az előző évben, igen rövid volt, sem hogy az alatt az illető javadalmazás egészen felhasználtathatott és felszámittathatott volna, kivált miután a delegatiók egybehivása s a pénzerő engedélyezése későn következett be. Itt azokhoz hasonló akadályok mutatkoztak, melyek ez ügy tekintetében a hadsereg 1871. évi előirányzatának előterjesztésében 23. laptól 28-ikig behatólag tárgyaltattak. Mig a közös hadügyministerium ezen előterjesztésre hivatkozik, szükségesnek véli következőket röviden megjegyezni: Az oka annak, hogy az engedélyezett összegek egy része csak a kiszabott határidő után használtathatik fel egyáltaljában s fökép azon ritkán mellőzhető akadályon rejlik, hogy nagyobb beszerzések és helyreállítások mindig idővesztő előmunkálatok és dolgozatokat igényelnek, szállítási és kisajátítási tárgyalásokkal vannak összekötve, valamint abban is, hogy az anyagok, munkaerő stb. elökeritése tekintetében esetleg mutatkozó nehézségek, nemcsak a hadügyi igazgatásnak, hanem gyakran a szerződőnek is akadályokat okoznak, melyek egyhamar.el nem hárithatók. Éhez járul, hogy'az ily fel nem használt összegek csak akkor vétethetnek fel a zárszámadásba, ha előbb'a szállítás muvéleményezés és a számviteli eljárás szakai raeg- haladvák, mi azonban nagyobb tárgyaknál a rövid számtételi idő miatt legjobb akarat mellett sem létesíthető. Másrészt a katonai közigazgatás oly esetekben, midőn folyamatban levő vagy létesítésükhöz közelgő helyreállítások és szállítások a számtételi határidején túl is húzódnak. Szem elölt tartva a szolgálat érdekeit és az átvállalt jogkötelezettségeket, káros következésü megakadásokért a felelősséget el nem vállalhatja, és azért is ilyeneket saját elszántából sehol sem engedhet meg. A dolog ilyetén állásánál biztonsággal előreláthatni, hogy az ilynemű mulasztvá- nyok a nagyobb építkezések és beszerzésekre nézve úgy a rendkívüli mint a rendes szükségletnél későbbi években is elő fognak fordulni; tehát ezen irányban évenként nagyterjű indokolásoknak bemutatása és különös tárgyalások eszközlése szükségeltetnék, ha a bizottságok nem volnának hajlandók a rendes és rendkívüli szükségletnél nagyobb építkezésekre és beszerzésekre engedélyezett összegekre nézve megszabott kiadási és elszámolási határidőtől egyáltalán és elvileg eltekinteni, vagy legalább is az ilyféle javadalmazások engedélyezésénél egyszersmintegy lehetőleg meghosszabbított határidőt k ü I ö n I e g kiszabni. Az 1870-ik évben engedélyezett póthitelek tekintetében is, melyek részben még 1871. junius végéig nem jöttek végleges számadás alá, azon szükség lépend be, hogy a legközelebbi előirányzat előterjesztésekor egy alkalmas határidő meghosszabbítást különösen kikérni. A felemlített tárgyilagos okok tekintetbe vételével a delegatiók tehát szíveskedjenek meghatározni, hogy: 1. „A közös hadügyi ministerium felhatalmaztatik, a hadsereg rendkívüli szükségleténél fennmaradt az uj felfegyverzés teljes 2