Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1872 (Bécs, 1871)

Előterjesztés

1 i» — i k pont — 16. czikk.

„A bizottság elhatározta a közös hadügyministert oda ntasilani, hogy jövőben nagyobb beszerzéseknél mindég a bizottságok előleges jóváhagyását eszközölje ki.^

A mint az 1868-ki, 1869-ki és 1870-ki hadiköltségvetésekből kivehető, a katonai közigazgatás rendes körülmények között mindég ezen módot követte és jövőben is ezen módon fog eljárni.

4-i k pont — 18. czi kk.

„A közös hadügyministerium felszólittatik, hogy a számfelettieknek a hadsereg rendszeresített létszámába való besorolására és pedig már 1871-dik évben, a mennyire csak lehet, figyelmet fordítson.“

Hogy a közös hadiigyministerinm szüntelenül törekszik a számfelettiek számát a mennyire csak lehet, kevesbíteni, már az 1871-kivel való) összehasonlításából kitűnik.

Ezen igyekezetnek világos bizonyítékául szolgáljon azon tény, hogy az 1866-ki háború után a csapatoknál 6I 16 számfeletti tiszt volt, mig a jelen költségvetésben a szükséglet csak 361 ily sorezredi- és vadász-tisztre van beállítva

Ily eredmény csak olly módon foganatosíttathatott, hogy a számfelettiek nem csak a tulajdon, hanem más fegyvernemeknél is, hol számfeletti tisztek nem léteztek, az üres állásokra az előléptetés megszorittásával alkalmaztattak.

Hogy azomban mindamellett eddig nem volt lehetséges ezen rendkívüli czimet teljesen mellőzni, ennek oka részint abban fekszik, hogy állások még nem elegendő számban üresednek meg, részint a számfeletti közegek teljes alkalmasságában és más külső viszonyokban rejlik, mellyekre valamint a szolgálat, úgy a helyes takarékosság érdekében egyaránt figyelmet kell fordítani.

A részletek tekintetében még következő megjegyzések mutatkoznak szükségeseknek:

A fő- és alorvosok a katonai egésségügynek legfelsőbb helyt jóváhagyott újjászervezése következtében, melly szervezés a bizottságok által már tudomásul vétetett, — számfelettiekké váltak, melly a véderőről szóló törvénnyel legszorosabb összeköttetésben álló szervezéssel a katonai közigazgatás ezen ágának korszerű javítása mellett, jelesen a hadiszükségletnek aláhbszállitása czéloztatik, melly czél a szervezetnek teljes keresztülvitele folytán nem csekély mértékben el is fog éretni.

Ezen költségcsökkentés ugyan is daczára annak, hogy a hadsereg gyógyászata kizárólag az összes gyógyászat tudoraira, teliét egy kellően javadalmazott szakorvosi testületre fog bízatni, a költséges József-Akademia feloszlatása, valamint a száz meg száz alorvos mellőzése által és pedig maradandóan, be fog állani.

Addig is, és az átmeneti időszakban azomban ezen szolgálati ágnál még az

1870-ik évre előirányozva Volt öszvegnek, habár nem jelentékeny meghaladása nem lesz elkerülhető és a számfelettiekké vált egyének sem fognak azonnal mellőztethetni.

Azoknak rögtöni mellőzése, ha külömben létesíthető volna is — a szolgálat érdekével ütközne össze; — békében mivel a különösen pénzbeli tekintetekből még nem valósított szervezet, a későbben legvégső szükségre megszorított katona-orvosok számánál nagyobb személyzetet igényel, különösen háború esetén pedig azért, mivel még 800 egész 1000 tartalék orvos rendelkezésre nem álland, és a jelenleg számfelettivé vált fő- és alorvosok segítsége nélkül teljes lehetetlenné válna, kedvezőbb kilátás megnyitása mellett és a nélkülözhetetlen számú katona orvost felhajtani

Az előre bocsátottak után tehát elővigyázat tekintetéből mulhatlan szükség, a számfelettiek szóban álló osztályát nem rögtön, hanem csak lassanként a tartalék orvosok növekedő számával arányban oszlatni fel.

Azonfelül egyrészről a József-Akademiából eredő, és a legközelebbi két évben meg számban szaporodó főorvosok irányában a katonai közigazgatás kötelezettségeket vállalt magára, melyeket egyoldalúan mellőzni nem lehet, másrészről a számfeletti alorvosok feláldozó működésük által különösen a báb íróban, valamint a szolgálati idejük alatt szerzett gyakorlati és a hadseregben általában elismert ügyességük által méltó igényeket