Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1870 (Bécs, 1869)
Előadás
a rendszeresített ruha-adagokon kívül bizonyos havi pénz-átalányt kap a ruhanemüek és egyéb felszerélési eszközök jó karbantartásárai kötelezettséggel. A lovasság ezenfelül a lófelszerelési eszközök használható állapotban tartására szinte pénzátalányt húz, és valamint a tüzérség és a szekerészed kar a beteg lovak orvoslási költségeire egy lógyógyszer-átalányt is. Hosszas lenne az említett alosztálvi átalányok egyes összegei magasságát és rendeltetését itt közelebbről tárgyalni. Igaz ugyan, hogy ezen átalányok még csak 1858-ban az illetéki szabályzat első kiadásánál állapíttattak meg, a közben tett tapasztalások azonban azon teljes meggyőződésre vezettek, hogy a több mint egy évtized előtt megállapított illetéki tételek minden czikkeknek felszökkent árai által jóval túlhaladvák. Hogy a csapatok felszerelése panaszra okot ne adjon, hogy sem az alosztályok mint testek, sem az egyesek a legszükségesebben hiányt ne szenvedjenek, sem a szolgálat igényeinek megfelelni kívánó alosztályi parancsnok ne legyen kénytelen, a tulajdon szükségei fedezésére alig elegendő fizetését venni segélyül, szükséges, hogy neki feladatának kellő megadására mód nyűjtassék. Ezen helyes szempontból indulva ki a különböző fegyvernemek alosztályai parancsnokaival s illeték ügyi nagyobb bizottmány következő javaslatokat tett: 1. Az alosztályokat ez időszerint illető czipő- és csizma-jav'.tási, foltozási, lógyógy- és táborszeri átalány, továbbá a kezelő altisztnek írószerekre és irodavilágításra kiszabott átalány, ezentúl „gazdasági átalány“ nevezete alatt egy átalány tétellé egyesittessék, mely 2. az arra jogosított alosztályt, ha annál a legénység száma 5 fejet megnem halad, egy meghatározott legkissebb összegben illesse, még a több legényből álló alosztályok, ezen legkissebb illetéki összegen felül, fokozatosan minden további öt főre egy meghatározott illetéket nyerjenek. 3. A lófelszerelési nemek fenntartására és lógyógyszerekre szánt gazdasági átalány szinte fokozatosan öt és öt legénységi hátas vagy hámosló számára szabassék ki. 4. A legkisebb átalánytétel és a fokozatos illeték meghatározásánál az előbbi pontban említett átalánvok jelenlegi tételei vétessenek alapul, ezek azonban tekintettel a szükségleti czikkeknek az utolsó 10 év alatt felszökkent áraira nézve, kellően fel lesznek emelendők. 5. A Dalmatiában elhelyezett csapatok számára kiszabandó gazdasági átalányok meghatározását illetőleg megjegyzendő, hogy az ezekben foglalt, a lábnemüek kijavítására szánt átalányi összeg, miután ezen csapatok már jelenleg is magasabb czipő - illetőleg csizma-kijavítási átalányt húznak, többé nem lesz felemelendő, és ezen csapatok számára csak a gazdasági átalány egyéb tételeinél lesz a 4-ik pont alatt érintett javítás eszközlendő. 6. Ellenben a Dalmatiában elhelyezett csapatok számára kiszabott magasabb gazdasági átalány a Déltirolban, jelesen a triest, borgo, cles, cavalese, roveredo, tione, riva, primieroi járási kapitányságok területén elhelyezett csapatoknak is ki lesz szolgáltatandó, mivel ott a lábnemüek a földek köves minősége köíetkeztéhen ép úgy szenvednek, mint a Dalmatiában elhelyezett csapatoknál , melyeknek a szóban levő átalánya épen ezen oknál fogva emeltetett fel. A hadügyministerium a felsorolt bizottsági javaslatokat alaposaknak ismervén el, az indítványozott magasabb összegeket a jelen költségvetésbe már lel is vette. A jelen átalányok elégtelenségének bővebb indokolásától már azon tény, megemlítése által felmentve érzi magát, hogy például a század parancsnoka a ruha-adag illetékből, jó gazdálkodás mellett csak !l havi szakadatlan használat után képes a legénységnek egy uj pár czipőt szolgáltatni; hogy továbbá ezen pár czipőnek a 9 hónap alatt használható állapotbani tartására, (kijavításra és egy uj talpra) eddig engedélyezett átalány csak 63 krajczárt tesz, inig a legénységnek a jelenlegi tényleges szolgálati idő rövidsége által
