Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1870 (Bécs, 1869)
Előadás
13 — r alatt vagy bizonyos alapszabályok, vagy az alapítóknak az illető okmányokban kifejezet akaratja szerint kezeltetnek, hogy azok jövedelmei vagy emberiségi czélokra, vagy oly kiadások fedezésére fordittatnak, melyek a katonai igazgatás szükségletéhez nem tartoznak. Ezen alapok, rendeltetésük világos jellegével és természetüknél fogva, összesen a közös hadügyministerium kezelése alatt álló idegen pénzek sorába tartoznak. Ennélfogva tehát ezen alapok jövedelmei nem tartoznak az általános bevételek közé, mivel azok bizonyos czélokra rendeltetvék, és csak bizonyos, nagyobbrészt alapítványi czélokra fordittathatnak. A felsorolt okoknál fogva tehát sem azok jövedelmei, sem kiadásai az 1 870-ik költségvetésbe fel nem vétettettek. A szóban álló összes pénz-alapok és alapítványoknak 1868-ra vonatkozó leszá- mitolásait és zárszámláit a katonai központi számvevőség a közös hadügyministe.iumnak előterjesztette, és azok a delegatiókkal betekintés és megbirálás czéljából közöltet- hetnek. 3. Ainia birodalmi tanács delegatió azon határozatait illeti, hogy a képzőintézetek nevelési költségeire folyó alapítványi és egyéb járulékoka „bevétel rovatába“ állíttassanak be az alapítványi jövedelmeket illetőleg csak az alapítványok tekintetétben általában mondottakra hivatkozhatik, azon megjegyzéssel, hogy a képződési czélokra szánt alapítványok és pénzalapok a költségvetéssel csak annyiban vannak összeköttetésben, amennyiben az azokból a növendékek számára folyó ellátási átalányok az egyes képző intézetek szükségleténél mint fedezett kiadások levonatnak. 4. A birodalmi tanács delegatió ja kivánatának megfelelóleg az építészeti igazgatás szükségleténél a katonai épületek helyreálillási és fenntartási költségei az elemi károkra szükségelt összegektől elkülönítve előirányoztattak, és ezen károkra csak 100.000 frtnyi hitel vétetett igénybe. 5. A magyar országgyűlés bizottsága azon ué/.etet fejezte ki, h így a katonai képző intézetekre csak a növendékeknek a magasabb szakismeretekben! kiképzése bizassék, és hogy egyes ipar főiskoláknál és műszaki intézeteknél katonai tanulmányok számára tanfolyamok nyittassanak. Az elsőbbi kívánatnak, az igen fiatal növendékek számára fennállott képző intézeteknek (katonai növeldéknek és hadapródintézeteknek) legfelsőbb helyt javáhagyott és részben már is foganatosított feloszlatása, továbbá a katonai academiákba később helépni szándékozóknak kellő előképzése tekintetéből engedélyezett segélydijak által annyira már megvan felelve, a mennyire azt a fennálló körülmények, és a tekintet a hadsereg különös szükségeire megengedték. A katonai képzőintézeteknek teljes újjászervezése után ugyanis feltételeztetni fog. hogy a belépni szándékozók az algymnasiumot vagy alrealoskolát jó sikerrel bevégezték légyen. A katonai nevelő intézetekbe való belépés idejét azonban annyira elhalasztani, mig a jelöltek általános humanisticus kiképezésöket befejezték, már, tekintve a katonai képzőintézetek ezéIját, legalább jelenleg még nem volna ajánlandó, miután ezen czél abban áll, a hadsereg számára egy lehető nagyszámú szakképzett, egyes használati ágakra és magasabb hivatásra alkalmas tiszteket nyerni. Kitűnő képességű ifjak, kik a választott szaktanulmányokat egészen vagy nagy részben bevégezték, csekély kivétellel törekedni fognak létüket a kitűzött irányban biztosítani, és véd kötelezettségöknek csak annyiban megfelelni, a mennyire ezt a törvény szorosan megkívánja. Szakképzett tiszteket közülök valószínűséggel várni nem lehet. Még a tudományos képzettség nincs tágasabb körökben mint jelenleg elterjedve, még középiskolák nagyobb számban nem léteznek, és sokkal nagyobbszámú kitűnő növendékeket nem képeznek, eredményre számolni nem lehet, mert csak a feltételezett
