Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1945
u ©EVEZETŐ Magyar és egyetemes emberi érdekeinkkel legteljesebb ellentétben álló szörnyű háborúba vezettetve és kényszerittetve népünk a demokrácia megépítésének kezdeti, rögös útját járja csupán. A háború következményei s a következmények terhei sújtanak bennünket, noha el kell jönnie a termelés, termelőeszközök íokozotabb helyreállásával a nyugodtabb időknek, amikor a szükségletek — kezdetben némikép, aztán mind nagyobb mértékben — kielégíthetők lesznek; rengeteg hitetlenség, rosszakarat, rövidlátás, sok esetben a múlt hibás rendszerét visszasóvárgó szándék támad, s még nehezebbé teszi jövőnk útja tiszta látását. E rövid bevezetőben egy közelebbi és egy távolabbi feladatra mutatok rá. Közelebbi feladat: küzdeni a hitetlenség, a jobb jövő lehetőségét tagadó, az emberek lelkében az egyéni, a magyar jobb jövő hitét, reményét kiölni akaró törekvés ellen. Minden elmúló kornak, rendszernek sajátja, hogy a maga elmúlása életérzését egyetemesiti, végzetet, tragédiát lát s magán mint egyénen, elmúlt koron, rendszeren úrrá való halált egyetemesiti, s mindenek halálává kiáltja ki. Ne higgy ezeknek! Rögös az ut. csikorog-nyikorog a kerék, a múlt maradványai, hibái, természetes, hogy ma is meghatározóak, következményeiket kiküszöbölnünk sok tekintetben egyelőre nem is lehet. Meg azután mi emberek, ha a legjobbat akarjuk is, minden viszony, helyzet, adottság, régi és uj hatások, elemek, különféle befolyások pontos ismeretével s legkülönfélébb dolgok teljes egységbe való fogásának, egységben való látásának tudományával emberi mivoltunknál fogva nem is rendelkezünk, mégis mindenek ellenére és mindeneken túl: az élet diadalmasan mngujul ismét és ismét, múlnak korok, elavult rendszerek, s az emberiség keresi a maga életének uj körülmények, termelési, technikai föltételek között is az egyéni s közösségi értékek teljesebb kibontakozása termő formáit. A múlt embere nem hiszi, hogy más formák, mint amik már egy, ismert meghatározottságok között létrejött kor megfelelő formái voltak, egyáltalában lehetségesek lennének. Így nincs más számára, mint a tagadás, kétségbeesés. De igy tagadott a régi kor embere mindig, s mégis jött a keresztyénség, a humanizmus, a reformáció, jött a felvilágosodás, a francia forradalom s igy tovább. Ne ess kétségbe, ne hallgass a halál madarakra, megújul az élet, könnyön, véren, szenvedésen keresztül megújul az emberiség. Minden építéshez, ma is nagyon kellenek a tisztaszándéku és tisztakezü emberek. Reménységgel, hittel, tiszta szándékkal építs, s áltatad és benned is épül a jobb jövő, alakul ki az uj kor, alakulnak ki annak termő formái. Távolabbi, de állandó éberséget, teljes embert kívánó feladat a következő. A magyarság eddig egyoldalú, túlnyomóan német kulturális hatásnak volt kitéve. Ez a hatás legutóbb sok, másféle hatástól is támogatva, olyan mértékű volt, hogy népi egyéniségünk fokozott meghamisításával, eltorzításával, elszintelenitésével fenyegetett. A magyar szellem most az egdigi egyoldalúsággal szemben keletre és nyugatra, északra és délre kitárja kapuit, hogy a maga kultúrája megismertetésével együtt megismerje más népek kultúráját, hogy az egyetemes emberi kultúra legnagyobb kincseit a magáéként is megélje, átélje, a maga sajátosan magyar kultúrája egységébe olvassza, s velük s általuk is a maga külön népi lelkiségének gazdagságait, értékeit élővé ihlesse : igy a magyar nép lelkében levő adottságoknak megfelelően egy csodálatos uj, teljes emberi, sajátosan magyar kultúrát fejlesszen kj. Kulturális felemelkedés nélkül minden más jellegű felemelkedés eredményei kevesetérők, majd semmivé lesznek; itt tehát a nagy feladat: építeni a magyar kultúrát, hogy benne és általa a magyar népi szellem, a sajátosan magyar gondolat- és érzésvilág formái, kincsei minél teljesebben kibontakozhassanak. Meg akarjuk ismerni a világ kultúráját s meg akarjuk ismertetni a világgal a magunkét. Nagy, szép feladat. Minden világosan látó természetesnek tartja, hogy a magunk népi jellegű, magyar kultúrájának elég erősnek, teljesnek kell lennie, hogy más népek kulturális hatásai termékenyitőleg, s ne bénitólag, zavarólag hassanak, hogy egységbe tudjuk fogni, a magyar életérdek, értékesség szűrőjén megválogatni, szűrni tudjuk e hatásokat eredeti népi jellegünk meghamisulása, eltorzulása nélkül. Kultúránk teljesen magyarrá válásának, formában és tartalomban ilyenné alakulásának biztosítékai a magyar népi tömegek, a munkásság és a parasztság, elsősorban a magyar parasztság széles tömegei. Ápold és szeresd a népi tehetségeket, hogy általuk a mellett, hogy teljes emberek leszünk, egészen magyarok is lehessünk. Megmaradásunk különféle kérdései igy folynak egybe, e második, távolabbi feladat is a magyar megmaradás nagy feladata, kérdése. Hely s alkalom miatt kettőt vettem a sok közül, átfogókat és egyetemeseket, építsd a magyar kultúrát,állj a Kodály Zoltánok, Bartók Bélák s más, a kultúrát hasonló szellemben épitők mellé, vár reád is, vár mindnyájunkra a nagy feladat. Nagy, messze távlatok hívnak, örök emberi és magyar feladatok, minek a csüggedés, a kétségbeesés a múló akadályok miatt, a kulturális építéssel elsősorban nem a mának, a messze jövőnek is építünk, s boldog, aki hinni tud az ilyen építés értelmében, aki küzd erejéhez képest a „legnemesbekért'“ Ordass Lajos volt kelenföldi lelkészt, a pesti alsó ev. egyházkerület volt esperesét választotta a bányai evangélikus egyházkerület közgyűlése a múlt évben D. Raffay Sándor, addigi püspök nyugalomba vonulása után püspökévé. Az uj püspök már előző lelkípásztorí működése folyamán az egyház, a magyarság kulturális intézményeinek minél teljesebben való kiépítésében tevékeny résztvett, kisebb gyülekezetekben végezte azt az áldásos munkát, melynek végzése most már sokkal nagyobb közösségben, egyházkerületünk életében, ezen keresztül az egész magyarság életében szép és nagy feladat. A protestáns iskolák a maguk autonom szellemével,
