Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1940
8 céltalan duzzogásra és a tüntető kihívásra nem értek rá, s azt önmagában értéktelen dolognak tartották, Hanem előállt egy tisztalátású erdélyi magyar, Mikó Imre és azt mondta a többi erdélyi magyarnak : a nemzet szabadsága ismét elbukott. De minden sírás csak a saját fájdalmunkat mélyíti el és minden duzzogás csak az ellenség bosszúját növeli. Politikai pártot nem alapíthatunk. De azért mégis álljunk össze és alapítsunk egyesületet, amelynek az legyen a feladata, hogy az emberekkel megbecsültesse és a jövendő számára megmentse Erdély múltjának történelmi emlékeit. Ha az emberek nem beszélhetnek, hadd beszéljenek Mátyás király szülőházának, Bethlen Gábor fejedelmi palotájának, a nagyenyedi kollégiumnak a kövei, a várak romjai, régi templomok, könyvek, ruhák és fegyverek. Mert aki egyszer megérti néma beszédüket, az nem lesz többé hűtlen a magyar szenvedések nagy szolidaritásához. És Mikó Imre megalapította az Erdélyi Múzeum Egyesületet, megalapította az Erdélyi Gazdasági Egyesületet, és megalapította a sepsiszentgyörgyi székely gimnáziumot, a székelységnek ezt a hatalmas szellemi várát. * O adta bele az egészséges, magyar, erdélyi lelket, és ő teremtette meg hozzá az anyagi alapot. Abban az időben ez volt az egyetlen lehetséges, az egyetlen reális politika. A reálisan gondolkodó erdélyi lélek a legutolsó húsz év alatt sem tagadta meg önmagát. Ez a lélek, amely a lényegben sohasem ismer megalkuvást, de a megváltozott viszonyok közt bölcsen eligazodik, a magyarság megtartó ereje lett az erdélyi fiatalok legtartalmasabb rétegében. Azokra gondolok, akik a román uralom idején a nyári vakációkban bejárták Erdélyor- szágot, a zord hegveket és az eldugott falvakat : felkeresték azokat a magyar gyermekeket, akik nem járhattak magyar iskolába. Vittek nekik magyar könyveket, elvitték hozzájuk az anyanyelv minden szépségét, a magyar dal ősi ritmusát. Felkeresték a népet a maga küzdelmes, mindennapi életében. A földi ország elveszett, de az anyanyelv, a mágyar dal, a magyar műve tség ápolásából, a közös szenvedésekből felépült egy lelki ország; benne testvéri közösségben találkozott egymással az úr és a paraszt. Ez a józan gondolkodású erdélyi ifjúság nem tapsolt és nem tüntetett kihívóan a magyarsága mellett, hiszen azt V. ö. Tavaszy Sándor tanulmányát Mikó Imréről az „Erdélyi csilla- jgok"-ban.
