Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1937

13

rum.» (Itt felgyulladván bennem a tudományok iránti szeretet, csodálatos vágyat .éreztem magamban jeles könyveknek bármi íártaldság és költségen való szerzése és azoknak messze hazámba való szállítására.) Cafalógus I. XXIX. lap Bev.)

Könyvszeretetének sok megnyilatkozását találjuk Úti Naplójában is. így leírja a bécsi, baden-durlachi, baseli, strasbourgi, párisi, hágai, leydeni stb. könyvtárakat. Azt is megtudjuk Úti Naplójából, hogy tetemes összeget áldoz könyvekre: »... mely Summából (3900 német forint) is fizettem könyvekért amelyeket itt szerzettem in summa kilencszázhetvenhét magyar forintokat, s tizennyolc krajcárokat, amint azon könyveim katalógusából kitetszik, melyeknek egy részit audiokban, más részit pedig bib- üopoüumokban szerezgettem. (Úti Napló 50 1.)

Könyvtáralapitásának fontos indító oka az is, hogy belátva nemzete elmaradottságát, hazája javát kívánja szolgálni. «Ezen fáradságot, ezen költségeket azon szándékkal szentelem, hogy a könyvek szükségében sínylődő haza hasznára munkáljak s magamat ezáltal hasznos honpolgárrá tevén,... hogy némi föltételek mellett a honi tudom'ánymivelők is használhassák.» Ez a gomdolat, hogy hazája javát kívánja szolgálni s nemcsak öncéljára gyűjti a könyveket, különbözteti meg Teleki könyvgyüjtését és könyvszeretetét kortársaiétól.

A KÖNYVTÁR JOGI HELYZETE.

Hogy az annyi gonddal, szeretettel és odaadással alkotott értékes könyvgyűjteményt az örökösök el ne tékozolják, külön végrendeletben fidei commisum gyanánt jogi személyt létesített könyvtárából a kancellár.Még 1687-ben hozták a magyar rendek e végrendelkezési módot. 1852-ben az osztrák császári patens, 1863- ban császári rendelet, 1885-ben a Múzeumok és a Könyvtárak megalkotásáról szóló magyar törvény, valamint 1925-ben a román "királyi kormány a marosvásárhefyí 'királyi törvényszék által elismerte a Teleki- Thékát magánkönyvtárnak s felvette a jogi személyek közé. A könyvtár tutora, curatora mindig a

családbeli legidősebb fiú, kihalás esetén a Supremum Consistorium által kijelölt leányági legidősebb

fiumaradék, kinek gondja, «hogy az (t- i. a könyvtár)

el ne idegenittessék, belőle soha egy darab ki ne vitessék, hanem eíxcerpáljon ott a helyszínen kiki magának... stb. (Cat. II. köt,j) Tehát könyvet semmiféle dinen, sem tudományos intézetek számára, sem magánhasználatra, sem könyvkicserélésre, nem lehet