Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1937
8 3. évezredből való templomi köny\ tárral. Az összes irásemlékek kis ovális táblákból állanak, amelyek éles eszközzel vájt Írással vannak megrakva. Az összes jelek 3 főjelre vezethetők vissza, ezek: r^< Ezekből az ékekből a szumir papok szó és szótagjeleket készítettek. Betűjeleik nem voltak. A babyloniak a szumiroktól kétféleképen vették át ezeket a jeleket. 1. Megtartották minden átvett fogalomnak az ő szumir jelét. Olyanféle ez, mintha valamely néptől átvéve a háromszög fogalmát, a háromszög szót igy irnók: A 2. Ugyanazt a jelet használták az átvett fogalomnak megfelelő szumir hang jelölésére is, de csak akkor, ha az illető hang az ő nyelvük szavaiban is előfordult. A jel tehát ebben az esetben már eltávolodott a fogalomtól és hangot jelentett. Olyanformán, mintha a német pl. a tojást nyelvének írásában egy lerajzolt tojással írná és mi ezt olyképen vennénk át, hogy a lerajzolt tojás jelentené az »ej« hangot és eszerint az »ejha« felkiáltást ugv imánk, hogy a tojás rajza után még a »ha« szótag egy esetleg egész másfajta jelét tennők. Hasonlít eljárásuk a mai képrejtvénymegfejtésekhez is, amikor a jelek a megfejtésben sokszor nem fogalmat, csak hangot jelentenek. A babyloniak mathematikai ismeretei az arithmetikában, geometriában és a csillagászatban már Kr. e. 2-3000 évvel igen magas fokon állottak. Kétféle számrendszerük volt. Az egyik a kezdetlegesebb, régibb eredetű egy tizes számrendszer volt, amelynek rangszámait az ékirás alapjeleiből a következőképen írták: A 100-as jele nem más, mint a száz szó sémita jele. Ezeket a jeleket additive tették egymás mellé, úgy hogy legfeljebb 3-at tettek egy sorba vagy oszlopba. 100-tól kezdve a multiplikációs elv érvényesült tehát: 300 = = 3.100. Néhány szám ebben a számrendszerben:
