Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1937
15 helyre kerülése is igazol. Sokkal valószínűbb az a feltevés, hogy a számábéce gondolatát a sémita népek vették át a görögöktől. A föníciaiaknak, palmyraiaknak, syreknek volt ugyan egymástól különböző igen érdekes számirási módszerük, amely mindegyik népnél 20-as számrendszeren épült föl. Későbbi időben azonban az összes sémita népek (zsidók, szírek, etiópok, arabok) az ABC- jüket használták betűírásra, azonban csak azokban az időkben mikor a görögök a föníciai ABC-t már átvették. Midőn azután a hatalmas arab birodalom kialakult, hamarosan kellemetlen nehézségek léptek fel a betü-szá u'iás miatt. Az óriási birodalom népei a nagy távolságok miatt kevéssé érintkeztek egymással és igy idővel az ABC-jük is megváltozott, a betűk sorrendjének változása pedig egész más értéket adott a számjegyeknek. Különösen sok félreértésre adott ez alkalmat akkor, midőn a birodalom politikailag is két részre bomlott, keleti és nyugati birodalomra. Nemcsak a kiterjedt és nagy számokkal dolgozó állami élet, hanem az arabok hatalmas tudományos, elsősorban fordító tevékenysége tökéletesebb számrendszer után kívánkozott és igy megismerkedve az indus számirással szívesen fogadták azt el a maguk nehézkes írása helyett. Csak miután a számoknak a nyelv betűitől független jelei voltak, csak akkor lehetett szó az algebra kialakulásáról. Az algebránál ugyanis szükséges, hogy a betű ne legyen egy számérték kizárólagos jele, hanem bármely számot jelenthessen. Viszont a számjelekhez jutott araboknak fogalmi körükben megmaradt a betűknek számjelentése és igy egy különösen jó talaj keletkezett itt a betüszámtan kialakulására. Ezek a meggondolások viszont érthetővé teszik, hogy a görögöknél, akik igen mély fogalmi elvonásokra voltak képesek miért nem alakulhatott ki mégsem egy tiszta fogalmi mathematika. Kötötte őket a tökéletlen számirási módszer, amely a betűket konkrét számok jelére foglalta le. Az indusok. Mint Egyiptomban és Babyloniában úgy Elő- indiában is a rendkívül gazdag természet fejlett kulturéletet hivott életre. Körülbelül 2000 évvel Krisztus születése előtt a kevert fajta őslakossághoz keletről indoeurópai nép hatolt be. A leigázott őslakosság lett a kialakuló kasztrendszerben a legutolsó kaszt, a két felső kasztot pedig a hóditó árja népből kikerülő papok (brahmánok) és katonák alkották. Ez a két kaszt művelte a tudományokat. Az indusok régi kulturnyclve a szanszkrit. Ezen a nyelven vannak Írva az indusok szent könyvei a Védák (véda^ tudás). Idővel a szanszkrit nyelv kiszorult a használatból és különféle leánynyelveknek adott helyet, amelyek úgy viszonylanak a szanszkrit nyelvhez, mint pl. a francia a latinhoz. A Védák nyelve azonban továbbra is a tudomány nyelve maradt és a brahmán papoknak ma is szent nyelve. A régi indus papok tudományos eredményeik megrögzítésére sokáig szóbeli módszert használtak, nem volt írásuk. Csak kb. Kr. e. 800 körül hozták magukkal indus kereskedők Mezopotámiából a sémita Írásmódot, amely alapja lett egy 46 betűből álló brahmán alphabétum kialakulásának. Később
