Vízrajzi Évkönyv 100., 1995 (Budapest, 1996)

Tartalomjegyzék

zelítette az öt métert, előfordultak azonban kismértékű vízszínsüllyedések is. A vízszinemelkedések oka részben a csapadék növekedése, részben pedig a bányászati vízkivételek csökkenése volt.

A Vértes-hegységben két karsztkút kivételével emelkedett a karsztvízszín. Az emelkedés mértéke általában meghaladta az egy métert, de többször elfordultak 2—3 méter közötti emelkedések is.

A Gerecse-hegységben 0,3-2,0 m közötti mértékben mindenütt emelkedtek a karsztvízszínek. Az emelkedés mértéke több helyen meghaladta az egy métert. Ugyancsak általános volt az 1995. évben a karsztvízszínek emelkedése a Pilis-hegységben is. Átlagos mértéke 0,5 m volt.

A Budai-hegység nyugati oldalán a karsztvízszínek átlagosan 0,2 métert emelkedtek. Az emelkedés oka egyrészt a beszivárgás növekedése, másrészt a bányászati vizkivétel csökkenése volt. Budapest területén a karsztvizszín 1995-ben 0,2 métert meg nem haladó mértékben általában emelkedett, csak néhány kút vízszíne süllyedt kismértékben.

j. FORRÁSOK VÍZHOZAMA

Hasonlóan az előző évekhez 1995-ben is elsősorban azoknak a forrásoknak a vízhozamát mértük, amelyek vízadóképességük következtében a vízellátás fejlesztése szempontjából számításba vehetők. Figyelemmel kísértük olyan források vízhozamalakulását is, amelyeknek adataira egyes területek hidrológiai viszonyaira vonatkozó ismereteink gyarapítása szempontjából van szükségünk.

A források 1995. évi vízhozamainak alakulásáról a B.4. fejezet f. jelű táblázata és g. jelű ábrái tájékoztatnak. (A táblázat csak a nagyobb hozamú források adatait tartalmazza, a forráshozamok évi változásának vizsgálatakor azonban kisebb hozamú forrásokra is kitérünk.)

1995-ben összesen 72 forrás hozamát mérték. Ebből 12 forrás hozamát folyamatosan regisztrálták, négy forrásét naponként határozták meg. A többi forrás hozamát tíz hegyvidéki területen havonként egyszer mérték. Az 1995. évi mérési eredmények szerint több forrás hozama évi átlagát tekintve az előző évihez viszonyítva annak ellenére csökkent, hogy az évi csapadék mennyisége növekedett. Feltételezhető, hogy a korábbi aszályos évek folyamán több forrás víztároló kőzeteiben levő víz mennyisége annyira csökkent, hogy az 1995. évi csapadék nem volt elegendő a kőzetek víztartalmának olyan mértékű megnövelésére, hogy a forráshozamok is növekedjenek. Ezen felül egyes területeken befolyásolták a forráshozamok alakulását a bányavízkivételek módosulásai, valamint az eltérő rétegtani és kőzettani jellemzők is.

Az ország egyes területein a források hozamai az 1995. évben a következőképpen változtak:

A Keszthelyi-hegységben a Hévízi-tó forrásának évi átlagos hozama ugyanolyan mértékben gyarapodott,

mint az előző négy évben; az 1994. évi 372 1/s-ról 396 1/s-ra növekedett. A változásnak az oka feltehetőleg a nyirádi bányavízemelés mérséklődése és az 1995. évi csapadék mennyiségének növekedése. Ez az utóbbi érték mind az 1994., mind pedig az 1995. évben nagyobb volt, mint a sokévi átlag. Az évi csapadékmennyiség területi átlagértéke a Balatonfelvidéken is csaknem annyi volt, mint a Keszthelyi-hegységben. Ezzel magyarázható, hogy a Koloska-forrás, amely 1990-ben elapadt, 1995-ben újra adott vizet; 1995. évi átlagos hozama 0,2 1/s volt. A pécselyi Zádor-forrás, a vászolyi Nagy-forrás és a pulai Kinizsi-forrás 1995. évi átlagos hozama azonban annak ellenére kisebb volt, mint a megelőző évben, hogy a területre hullott csapadék mennyisége 570 mm- röl 785 mm-re növekedett. Ennek oka feltehetőleg egyrészt a területen levő vízmüvek víztermelésének fokozása, másrészt pedig a már emlitett geológiai körülmények.

A Déli-Bakony területén az 1995. évben a Tapolca környéki források átlagos hozama az előző évihez viszonyítva általában növekedett, a kádártai és a hajmáskéri források hozama nem változott, az ösküi források hozama pedig csökkent, annak ellenére, hogy az 1995. évi csapadékösszeg területi átlaga 613 mm-ről 803 mm- re nőtt. A Tapolca környéki források hozamnövekedésének oka a nyirádi vízkivétel számottevő mértékű csökkentése volt, az ösküi források 1995. évi átlagos hozamának csökkenése a már említett geológiai tényezőkkel magyarázható. Az előző évihez viszonyítva nem változott az 1995. évi átlagos hozama a tapolcai Királykút-1 forrásnak, valamint a kádártai Utászházi-forrásnak.

Hasonlóak voltak az 1995. évben a hidrológiai viszonyok az Eszaki-Bakony területén is. A bakonybéli Szentkút forrás, valamint a bakonynánai Csemetekertiforrás 1995. évi vízhozama az előző évihez viszonyítva csökkent, a városlődi Rüder-forrás 1995. évi hozama viszont az előző évihez viszonyítva növekedett. Az Északi- Bakony területére hullott csapadék 1995. évi mennyisége az előző évi 598 mm-ről 700 mm-re növekedett.

A Budai-hegységben levő óbudai Árpád-forrás 1995. évi átlagos hozama egy kissé nagyobb volt az előző évinél, a zsámbéki Törökkút-forrás hozama viszont csökkent. A hegység területére az 1995. évben hullott csapadék átlagos mennyisége 626 mm volt (az előző évi átlagos csapadékmennyiség 481 mm volt.)

A Pilis-hegységben levő, szentendrei Stara-voda-for- rás 1995. évi átlagos hozama kismértékben nagyobb volt, mint az előző évi.

A Börzsönyben, hasonlóan a többi vulkanikus kőzet területhez, a legtöbb forrás évi átlagos hozama 1995- ben kisebb volt, mint a megelőző évben és csak a perő- csényi Felsőtói-forrásnál, a nagybörzsönyi Rózsatáróforrásnál és a kóspallagi Vasutas-forrásnál volt nagyobb átlagos vízhozam, mint a megelőző évben.

A Cserhát-hegységben 1995-ben csak a cserhátsurá- nyi Falu-forrás, valamint az ecsegi Hármas-forrás hoza- 101 -