Vízrajzi Évkönyv 100., 1995 (Budapest, 1996)
Tartalomjegyzék
ELŐSZŐ A Magyarország területét jellemző vízrajzi adatok gyűjtéséről mintegy két évezredre visszamenőleg vannak ismereteink. Ezt a tevékenységet a Vízrajzi Évkönyv jelen, századik kötetének bevezetője foglalja össze. Ez a kötet a magyar vízrajzi szolgálat fennállásának száztizenegyedik évében jelenik meg. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1886-ban létesített Vízrajzi Osztálya volt az országnak az első szervezete, amelynek feladata az ország vízrajzi adatainak mérése, értékelése, az árvizek előrejelzése volt. A gazdasági viszonyok, a vízrajzi tevékenységgel kapcsolatos igények alakulásának megfelelően a vízrajzi szolgálat szervezete 1886 óta többször változott: 1890-től a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Földművelésügyi Minisztérium Országos Vízépítési Igazgatóságának Vizrajzi Osztálya, 1929-től 1948-ig a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő Vízrajzi Intézet, 1948-tól 1952-ig a vízgazdálkodás különböző szervezetei, 1952-től 1976-ig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, 1976-óta a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (1993-tól a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaság) Hidrológiai Intézete és a vízügyi igazgatóságok látják el a vízrajzi teendőket. A vízrajzi szolgálat az elmúlt száztíz év alatt meghatározta a vizek kártételei elleni védekezéshez és a vízhasznosításhoz szükséges vízrajzi alapadatokat. A vízrajzi adatoknak egy része a Vízrajzi Évkönyvben kerül nyilvánosságra. Az évente megjelenő Évkönyv kiadásának célja Magyarország hidrológiai mérési és észlelési hálózatát, valamint hidrológiai viszonyait jellemző fontosabb adatok évenkénti összefoglalása, közreadása, esetenként szemléltetése, a hidrológiai viszonyok alakulásának értékelése. Ennek megfelelően a Vízrajzi Évkönyvnek az adatgyüjtőhálózatra vonatkozó része tartalmazza a meteorológiai állomásoknak, a hálózat vízmércéinek, talajvízkútjainak, mélyfúrású kútjainak (rétegvíz- és karsztkútjainak), valamint forrásainak a jegyzékét és a törzskönyvi adatokat. A táblázatok magukba foglalják a vízügyi igazgatóságok és az Országos Meteorológiai Szolgálat hidrológiai és meteorológiai hálózatának főbb jellemzőit. A hálózat állomásainak területi eloszlását az Évkönyvhöz csatolt térképek szemléltetik. Az év hidrológiai jellemzése című fejezet ismerteti a csapadék, a léghömérséklet jellemzőit és a párolgás alakulását, tartalmazza a felszíni vizek hidrológiai jellemzőit, a jég- és gázlóviszonyok, a belvízi elöntések és a belvízszivattyúzások adatait, továbbá a talajvizek, a mélyfúrású kutak és a források főbb hidrológiai mennyiségeit. A hidrometeorológiai jellemzők című fejezet az ország évi csapadék- és párolgási viszonyairól tájékoztat. A. felszíni vizek adatait magába foglaló fejezet 152 vízmérce napi vízállásait, a vízállások eddig előfordult szélső értékeit, 54 mérési szelvény napi vízhozamadatait, valamint 48 vízmércénél mért vízhőmérsékleteket tartalmazza, továbbá tájékoztat a jelentősebb vízfolyások hordalékjárásáról, jégviszonyairól és a dunai gázlók alakulásáról. Azoknál a szelvényeknél, amelyekben a vízfelszín esése a vízhozamokat számottevő mértékben befolyásolja, a vízhozamokat a vízállás és a vizszinesés függvényében határoztuk meg és a számításokhoz szükséges segédtáblázatokat feltüntettük. Az adatokat vízállásmenetgörbék, keresztszelvények, a víz- valamint a léghőmérséklet, a jégviszonyok és a gázlómélységek alakulásának ábrái szemléltetik. A felszín alatti vizek jellemzőit ismertető fejezet a talaj-, a réteg- és a karsztvízkutak vízszintjeit, egyes kutak vízszintmenetgörbéjét, a talajvízszintek területi alakulását szemléltető térképet és néhány forrás vízhozamadatait tartalmazza. A hidrológiai észlelési és mérési hálózatot a vízügyi igazgatóságok kezelik és az észlelések, a mérések adatait is főképpen az igazgatóságok dolgozzák fel. A meteorológiai adatok többségét az Országos Meteorológiai Szolgálat bocsátotta rendelkezésünkre. Kérjük az Évkönyv használóit, hogy a kötetre vonatkozó esetleges észrevételeiket közöljék. Budapesten, 1996. szeptember havában. Dr. IvicsicsLajos LiebePál tudományos tanácsadó a Hidrológiai Intézet igazgatója Prof. Dr. Starosolszky Ödön a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaság vezérigazgatója
