Vízrajzi Évkönyv 98., 1993 (Budapest, 1994)
Tartalomjegyzék
bantartása sokkal nehezebb lesz, mint a száraz időszakokban. Azon felül, hogy a meglevő belvízgazdálkodási létesítmények megfelelő és rendszeres karbantartása szükséges, gondolni kell a belvizekkel való gazdálkodás fejlesztésére is, minthogy az ország fejlődésével várhatóan a vízigények fokozódása is együtt jár majd. h. TALAJVÍZÁLLÁSOK A talajvízszintek 1993. évi alakulásáról a B.4. fejezet b. és c. jelű ábrája tájékoztat. Az 1993. évi időjárás, mint a korábbi években is, számottevő mértékben befolyásolta a talajvízszintek alakulását. Az időjárási jellemzők az év folyamán nem csupán az idő, hanem a terület függvényében is jelentősen ingadoztak, ennek, valamint a helyi geológiai és növényzeti viszonyok következtében a talajvízszintek az ország egyes részein különbözőképpen alakultak. Szemléltetésül csupán az 51., a 290., a 829., a 839., a 971. és a 2614. sz. kút vízszintjeinek 1993. évi alakulását mutatjuk be. Az 51. sz., fehérgyarmati kút vízszintjei a megelőző évihez hasonlóan alakultak: a vízszín áprilisban volt a legmagasabb, novemberben csaknem a hónap végéig folyamatosan csökkent, majd december végéig, mintegy 20 - 25 cm-t emelkedett, feltehetőleg az őszi csapadékok hatására. A 290. sz., túrkevei kút legmagasabb vízállása ugyancsak áprilisban volt, de a tavaszi esők hatására július elején ismét megemelkedett, ezt követően november elejéig, ingadozva bár, vízszíne süllyedt, attól kezdve, eltekintve egy kismértékű süllyedéstől, december végéig, feltételezhetően az őszi csapadékok hatására, folyamatosan emelkedett. A 829. sz., kecskeméti kút vízszíne májusban volt a legmagasabb, ezt követően október közepéig folyamatosan süllyedt, majd a csapadékosabbá vált időjárás következtében december végéig 10 - 15 cm-t emelkedett. A kút 1993. évi vízjárására jellemző az aránylag kismértékű ingadozás. Úgyszintén "sima" volt a 839. sz., lakilelki kút 1993. évi vízjárása is. Vízszíne az év első négy hónapjában kismértékben süllyedt, május elejétől július végéig nagyobb mértékben, attól kezdve az év végéig csak kissé süllyedt, vízszínének alakulásán az őszi esők hatása nem mutatkozott. A 971. sz., rémi kút görbéje már nem a vízszín, hanem a kút fenekén levő iszap szintjének süllyedését jellemzi; a kútból a víz eltűnt. A Feketeerdőnél levő 2614. sz. kút vízjárását a Duna vízszintjei befolyásolják, ezért 1993. évi vízszíneinek alakulása hasonló a Duna magyarországi felső szakaszán észlelt vízállás-változásokhoz. Vízállása a legalacsonyabb február közepén, a legmagasabb augusztus elején volt. Az év folyamán vízszíne a két szélső érték között ingadozott, de a vízszintváltozások tompítottabbak voltak a Duna vízállás-változásainál. A meteorológiai és esetenként az egyéb hatások nem csupán az egyes kutak, hanem az ország tájegységeinek talajvízszínalakulásában is megmutatkoztak. A Szatmári-síkságon /993-ban januárban és februárban voltak a talajvízszínek a legalacsonyabbak, áprilisra-májusra a talajvízszínek megemelkedtek, a nyár folyamán süllyedtek. Ezt a novemberig-decemberig tartó süllyedést a júliusi esők nem szakították meg. A Rétközben és a Bodrogközben a talajvízszínek kisebb mértékben változtak, mint a Szatmári-síkságon, egyes kutak vízszintjeit a közeli vízfolyások esetenként nagymértékben befolyásolták. A legmagasabb Vízügyi Igazgatóság A gravitációsan elvezetett belvízmennyiség millió ni3 A belvízi szivattyúk által átemelt vízmennyiség millió m3 Északdunántúli 0 0 Középdunavölgyi 73,1 L5 Alsódunavölgyi 310,9 11,2 Középdunántúli 0 0 Déldunántúli X X Nyugatdunántúli X X Felsőtiszavidéki 316,3 24,7 Északmagyarországi 3,7 5,4 Tiszántúli 211,4 19,7 Középtiszavidéki 25,4 29,2 Alsótiszavidéki 7,8 2,4 Körösvidéki 61,2 2,4 X = Adathiány- 95 -
