Vízrajzi Évkönyv 98., 1993 (Budapest, 1994)

Tartalomjegyzék

A Rába vízállásai és ennek megfelelően a vízhozamai is az 1993. évben az 1992. évihez hasonóan alacsonyak, illetőleg kicsinyek voltak és az októberi-decemberi időszakban emelkedtek meg kismértékben. Árpásnál például az 1993. évi legalacsonyabb vízállása -116 cm, az évi legmagasabb 153 cm volt. Az eddigi mért két szélső vízállás-érték -156 cm és 586 cm volt. Az 1993. évi legalacsonyabb vízállás csak

40 cm-rel volt magasabb az eddig mért legalacsonyabb vízállásnál, az 1993. évi legmagasabb vízállás

viszont 433 cm-rel maradt el az eddigi legmagasabb vízállástól. A vízállás két szélső értékének megfelelő vízhozam 7,20 m3/s és 129 m3/s volt. A legnagyobb vízhozam egy kissé kisebb, a legkisebb nagyobb volt, mint az 1992. évben.

Az Ipolyon az 1993. évben csak decemberben vonult le egy kisebb árhullám. Tetőzési magassága

Balassagyarmatnál 191 cm, tetőző vízhozama 55,4 m3/s volt. Mindkét érték elmaradt az eddig észlelt legmagasabb vízállástól és az annak megfelelő vízhozamtól. Az 1993. évi legalacsonyabb vízállás a balassagyarmati szelvényben -126 cm, a legkisebb vízhozam 0,532 m3/s volt. Az 1993. évi legalacsonyabb vízállás lefelé irányulóan meghaladta az eddigi, az 1992. évben mért, -102 cm-es legalacsonyabb vízállást, és az 1993. évi legkisebb vízhozam is kisebb volt, mint az 1992. évi legkisebb érték.

A Dráva 1993. évi vízállásgörbéje az előző évekhez hasonlóan /995-ban is szaporán ingadozott. A barcsi szelvényben a legmagasabb vízállást, 437 cm-t október végén mérték. Ez csaknem két méterrel alacsonyabb, mint az eddig mért legmagasabb, 618 cm-es barcsi vízállás. Az októberi árhullám idején lefolyt legnagyobb vízhozam 1770 m3/s volt. Az 1993. évi legalacsonyabb vízállás barcsnál a júliusban mért -115 cm volt. Ez csak 17 cm-rel volt magasabb az eddig mért, 1990. 09. 16-i, -132 cm-es

legalacsonyabb vízállásnál. Az 1993. évi legalacsonyabb vízálláskor a Dráván 165 m3/s folyt le.

A Tisza felső szakaszán /995-ban öt kisebb és egy jelentősebb árhullám vonult le. A kisebb árhullámok közül Tiszabecsnél csak az áprilisi haladta meg egy kissé a 100 cm-t, a többi nem érte el, a decemberi árhullám tetőzési magassága viszont 606 cm volt. Ez csak 74 cm-rel volt alacsonyabb az eddig mért legmagasabb, 1970. 05. 14-i 680 cm-es vízállásnál. Az /995. évi árhullám idején lefolyt legnagyobb vízhozam Tiszabecsnél 2520 m3/s volt.

Ez a december végén levonult viszonylag magas tetőzésű árhullám nemcsak azért méltó a külön megemlítésre, mert vízrajzikig szinte eseménytelen év végén jelentkezett, hanem azért is, mert szokatlan évszakban, ritkán előforduló hidrológiai és a meteorológiai körülmények összejátszása következtében keletkezett. Közvetlen kiváltó oka a decemberi enyhüléskor a vízgyűjtőterületre lehullott számottevő mennyiségű csapadék volt.

Hasonló téli árvíz ezen a területen vízrajzi adatgyűjtésünk kezdete óta csak /9/5-ben és 1947-1948. fordulóján volt. Az 1915. évi az /995. évinél tartósabb volt, az 1947-1948. évi árvízkor töltésszakadások következtében jelentős anyagi károk keletkeztek. Az /995. évi december végi árhullámot két kisebb előzte meg. Az első tetőzése (-78 cm) december 13-án, a másodiké december 18-án (229 cm), a harmadiké

pedig december 22-én volt. Ezt a legmagasabb árhullámot a december 17-én, 18-án és 19-én hullott eső okozta. Területi átlagban ezen a három napon 80 - 100 mm hullott, Rahón 19-én 105 mm-t mértek. Az árvíz idején a nyíregyházi vízügyi igazgatóság vízrajzi csoportja rendszeresen mérte a vízhozamot, a mérési adatok alapján hurok-görbét szerkesztett. Az árhullám levonulásakor a vízfelszín esése számottevően,

Tiszabecs és Tivadar között 22 cm/km és 9 cm/km között változott. Az árhullám idején a lefolyási

hányad mintegy 75-80 % volt, lényegesen nagyobb, mint az évi átlagos csapadékmennyiségből és lefolyó vízmennyiségből sok év átlaga alapján kiszámított lefolyási tényező, az 55-60 %.

Az /995. évi decemberi árvíz főképpen a Felsö-Tiszán és a Túron volt jelentős magasságú, a Szamoson és a Bodrogon az árhullámok mérsékeltebbek voltak. Az árvíz főképpen Kárpátalján okozott

jelentősebb károkat; hidak, utak, épületek pusztulása mellett sok ember is áldozatul esett. A hazai kár

ennél sokkal kisebb: főképpen mederkárok, szabályozási művek helyreállítása vált szükségessé mintegy 130 millió Ft értékben. Emberéletben nálunk nem esett kár. Az, hogy magyar területen a károk lényegesen

kisebbek voltak, elsősorban a nyíregyházi vízügyi igazgatóság fegyelmezett és hozzáértő munkájának

köszönhető. Nem csupán a saját munkáját szervezte meg és végezte el jól, hanem jól együttműködött a szlovák, az ukrán és a román vízrajzi szolgálat munkatársaival is.

Az 1993. évi, az országnak viszonylag kis területét, de aránylag nagymértékben veszélyeztető árvíz

tapasztalataiból le kell vonni a következő tanulságokat:-90-