Vízrajzi Évkönyv 98., 1993 (Budapest, 1994)

Tartalomjegyzék

a hónap folyamán szeszélyesen változott. A kánikulai meleg időszakok között hűvösebb, csapadékosabb szakaszok voltak. Az augusztusi napfénytartam a sokévi átlag 110-130 %-a között változott, a havi középhőmérséklet két határértéke 18,8 °C és 22,7 °C volt. Az első értéket a Pátyodon, a másodikat a

Siklóson mért adatokból számították ki. A havi legmagasabb hőmérsékletet, 38,1 °C Vámosmikolán, a legalacsonyabbat, 2,9 °C-t Salgótarjánban mérték. A csapadék, hasonlóan, mint a korábbi hónapokban, az ország területén nagyon egyenlőtlenül oszlott el. Az ország középső részén az átlagosnál kevesebb, a Dunántúl nyugati és déli megyéiben az átlagot megközelítő mennyiségű csapadék hullott le. A legtöbb

csapadékot, 97 inm-t Mórolt mérték.

Hűvösebbé és az ország legnagyobb részén a szokásosnál csapadékosabbá vált a szeptemberi időjárás. A havi középhömérséklet, kivéve a hegyvidéki állomásokat, 13,3 és 17,3 °C között változott, a havi legmagasabb hőmérsékletet, 31,2 °C-t Makón, a legalacsonyabbat, -0,8 °C-t Borsodnádasdon mérték. A Dunémtúl nagy részén és a Duna-Tisza közén az átlagosnál több, más helyeken annál kevesebb hullott.

A legtöbb csapadékot, 132 mm-t Szigetváron, a legkevesebbet, 25 mm-t Fügödön mérték.

Az októberi időjárás a szokásosnál enyhébb, csapadékos, napfényben viszonylag szegény volt. A napfénytartam a sokévi átlag 75-95 %-a között volt, a középhömérséklet 10,1 és 13,6 °C között alakult, 0,8 - 1,8 fokkal haladva meg a sokévi átlagot. A legmagasabb hőmérsékletet, 29,1 °C-t Mezőhegyesen, a legalacsonyabbat, -6,5 °C-t Székesfehérvárott mérték. A havi csapadékösszeg a nyugati megyékben az

átlag két-háromszorosát is elérte, Budapesten pedig 135 mm-t mértek (a sokévi átlag 375 %-át), a legkevesebb csapadékot, 29 mm-t Mátészalkán mérték.

A november hónap első harmada az átlagosnál melegebb, második és harmadik harmada az átlagosnál sokkal hidegebb volt. Ez utóbbi időszakban többször is volt havazás. A napfénytartam az átlag 30 és

90 %-a között volt. A havi középhőmérséklet a 0,2 és a 3,1 °C között változott. A legmagasabb

hőmérsékletet, 21,7 °C-t Siklóson, a legalacsonyabbat, -16,5 °C-t Romhányban mérték. A hónap folyamán lehullott csapadék mennyisége az ország észak-keleti részének kivételével jelentősen meghaladta a sokévi átlagot. A lehullott hó legnagyobb rétegvastagsága 65 cm volt.

Decemberben az időjárás az átlagosnál enyhébb és csapadékosabb, napfényben szegényebb volt. A napfénytartam a sokévi átlag 70 és 90 %-a között volt, a havi középhőmérséklet 0,7 °C és 3,5 °C között változott. A havi legmagasabb hőmérsékletet, 16,0 °C-t Bácsalmáson, a legalacsonyabbat, -12,2 °C-t Nagykanizsán mérték. A legtöbb csapadékot, 177 mm-t (a sokévi átlag 300 %-át) Pécsett mérték. Az átlagosnál kissé kevesebb csapadék csak a Tiszántúl északi és középső részein hullott.

b. PÁROLGÁS

Az 1993. évi és havi párolgási jellemzőket a B.2. fejezet c. táblázata tartalmazza.

Az 1993. év folyamán a szabad felszíniül elpárolgott víz mennyiségét a január - március és a

november - december hónapokra vonatkozóan a Meyer képletből számították ki, az április - szeptember időszakban elpárolgott vízmennyiségeket A mintájú kádat alkalmazva mérték. Az év folyamán elpárolgott, mért vízmennyiség legkisebb értéke 836,4 mm a keszthelyi, a legnagyobb, 1164,5. mm a budapesti állomáson volt. Az időjárás 1993. évi alakulását a párolgási adatok változása is jól jellemzi.

c. VÍZJÁRÁS

Magyarország vízfolyásainak, a Balatonnak és a Velencei-tónak az 1993. évi vízjárásáról, valamint a Duna 1993. évi gázlóviszonyairól a B.3. fejezet adatai tájékoztatnak.

Vízfolyásaink vízjárása — mint általában más vízfolyásoké is — kisebb-nagyobb árhullámok időbeli sorozata. Ezeknek menetét, méreteit egyrészt a természeti viszonyok, másrészt az emberi beavatkozások határozzák meg. A befolyásoló körülmények méreteitől, időbeli, földrajzi alakulásától függően egymás hatását erősíthetik vagy mérsékelhetik.

A Duna magyar szakaszának 1993. évi vízjárása nem csupán a természeti körülmények, hanem a bősi vízerőműrendszer üzeme következtében is eltért a szokásostól. A dunacsúnyi mederelzáráson a Szap feletti Duna-szakaszra csak viszonylag kis vízhozamokat bocsátottak, a bősi erőmű alvízcsatomáján visz- szafolyó víz befolyásolta a felette levő, valamint a folyásirányban lejjebb levő szakasz vízállásait. Az- 88 -