Vízrajzi Évkönyv 97., 1992 (Budapest, 1993)
Tartalomjegyzék
látszik a vízszín süllyedő irányzata. A rétegből kiemelt víz mennyiségét az utóbbi időben nem fokozták, ezt jól tükrözi a vízszint alakulásának görbéje. A rétegvízszínek vízkiemelések hatására bekövetkező változásának példájaként még csupán a vattai B-7/1 és a sáskai 1. számú kút vízszintgörbéjét említjük. A vattai kút a bükkábrányi külszíni fejtés közelében van. Vízszintje 1983. közepéig számottevő mértékben nem változott, a görbe csak a természetes vízszintváltozást mutatja. 1983. közepétől 1985. januárjáig kismértékben, azután hirtelen és jelentősen süllyedt. Ez a süllyedés 1987. második felében mérséklődött, de még napjainkban sem fejeződött be. A vízszínsüllyedés oka a bükkábrányi külszíni fejtés víztelenítése céljából végzett szivattyúzás. Amint a vízszintgörbe mutatja, a kút természetes vízszíningadozása megszűnt, vízszíntjének változását a víztelenítőszivattyúk működése határozza meg, a természeti hatások a görbén nem láthatók. Hasonlóan nagymértékű a sáskai l.sz. kút vízszínének ugyancsak a bányászati víztelenítés miatt bekövetkezett süllyedése is. Amint a görbe mutatja, a kút vízszíne 1972. közepe óta kis megszakításokkal csaknem folyamatosan süllyedt egészen 1990. végéig, 1991. folyamán egy ideig változatlan volt, majd 1992. végéig emelkedett, mutatva a bányászati vízkiemelés mérséklődését. Amint az előbbiekben említettük, a karsztvizek és a rétegvizek szintje az 1992. évben helyenként viszonylag kis mértékben emelkedett, több helyen viszont süllyedt. A süllyedések mértéke földrajzi méreteket tekintve nem volt túlságosan nagy; néhány dm vagy 1,0 - 1,5 m nagyságrendű. Ha azonban a hosszabb időszakbeli változásokat tekintjük, láthatjuk, hogy a süllyedések összegezett mértéke eléri a több métert, sőt sok helyen a több tíz métert. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a süllyedések nagy területekre terjednek ki, ennek következtében a felszín alatti, értékes vízkészletek számottevő fogyását jelentik. A süllyedések okai részben tennészetiek (főképpen az aszály), részben pedig emberiek (elsősorban az igen jelentős és általában fokozódó mértékű bányászati és ivóvízellátási célú vízkitermelések). A süllyedések természeti okai várhatóan mérséklődnek, esetleg meg fognak szűnni; az időjárás száraz szakaszát előreláthatóan csapadékos évek követik, a vízellátási vízkitermelések mérséklődésére hosszabb időszakot tekintve azonban nem számíthatunk. A bányászati vízemelések mértéke függ a bányák művelési módjától, fejlesztésétől vagy termelésük csökkentésétől. A bányászati vízkitermelés 1992-ben, mint említettük, készletünk növekedését jelenti, de a felhagyott, esetenként nem megfelelően tisztán tartott bányarészekből a vízbe kerülő szennyező anyagok következtében a víz minősége romlik. Mai ismereteink alapján arra következtethetünk, hogy ha a jövőbeli esetleges bajokat el akarjuk kerülni, felszín alatti vizeinkkel a mainál nagyobb körültekintéssel kell gazdálkodnunk mind mennyiségi, mind pedig minőségi vonatkozásban. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt sem, hogy a jelentős víz- színsíillyedéseknek és ennek következtében a kőzetekre ható terhelések csökkenésének szerepe lehet a kőzettömbök egyensúlyi állapotának megváltozásában és esetleg az elmozdulásában és ezek az elmozdulások a felszíni és a felszín közeli rétegek helyzetét is befolyásolhatják. Hasonló külföldi tapasztalatokról a szakirodalomban időnként található híradás. j. FORRÁSOK VÍZHOZAMA A megelőző évekhez hasonlóan 1992-ben is elsősorban azoknak a forrásoknak a vízhozamát mértük, amelyek vízadóképességük következtében a vízellátás fejlesztése szempontjából számításba vehetők. Figyelemmel kísértük azonban néhány olyan forrás vízhozamának alakulását is, amelynek adataira az egyes területekre vonatkozó hidrológiai ismereteink gyarapítása céljából van szükségünk. A források hozamának alakulásáról a B.3. jelű fejezet f. jelű táblázata és g. jelű ábrája tájékoztat. Az ország néhány területén csak egyes források hozamát mértük. A mérések éven belüli száma néhány helyen viszonylag kevés volt, ezért az adatok alapján nem minden esetben volt lehetőség nagyobb területek általános hidrológiai viszonyaira való következtetésre. Az azonban az 1992. évre vonatkozóan is megállapítható, hogy a megelőző, több évnyi hosszúságú aszályos időszak — bár 1991-ben a lehullott csapadék meny- nyisége az ország egyes részein meghaladta a sokévi átlagot, — rányomta bélyegét a források vízhozamának alakulására; annak ellenére, hogy egy-két helyen a forráshozam növekedett, országos viszonylatban többnyire a forráshozamok csökkenése volt jellemző. Valamennyi vizsgált forrás a Dunántúli-Középhegység és az Északi-Középhegység területén fakad. A vízhozammérési eredmények értékelése céljából meghatároztuk a források feltételezett vízgyűjtőterületére az 1992. évben hullott csapadék mennyiségét és annak az előző évi csapadékmennyiséghez és a sokévi csapadékátlaghoz való viszonyát. Az Aggteleki-hegység forráshozamainak értékelésekor meghatároztuk az 1992.
