Vízrajzi Évkönyv 97., 1992 (Budapest, 1993)
Tartalomjegyzék
Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 200 méternél sekélyebb kutak vízszíne süllyedt, az ennél mélyebb kutaké 0,15 métert emelkedett. Csongrád megyében — kivéve Szentes térségét, ahol a kutak vízszíne 0,2 métert süllyedt --a megfigyelőkutakbeli vízszínek átlagosan 0,2 métert emelkedtek (a kutak mélysége 200 és 400 méter között változott), kivéve a szegedi megfigyelőkutakat, amelyeknek vízszíne a városi vízmű termelésének csökkentése következtében 0,3 - 1,0 métert emelkedett. Békés megyében egyes megfigyelőkutak vízszíne emelkedett, másoké süllyedt. Mintegy 0,3 métert emelkedtek a vízszínek Újkígyós, Gyula és Békés kútjaiban, süllyedtek viszont a Medgyesegyháza és a Tótkomlós környékén levő kutakban. A süllyedés mértéke az első esetben 0,7 m, a másodikban 0,1 m volt. (Medgyesegyháza környékén a kutak vízmíitelepek környékén, Tótkomlós környékén vízműtől távol vannak). Általánosságban megállapítható, hogy az Alföld 50 - 500 m közötti mélységű kútjainak vízszíne, eltérően az 1991. évet megelőző időszak vízszínalakulásától, nem mindenütt süllyed. A víztermelés mérséklődése következtében egyes területeken csökkent a süllyedés mértéke, más területeken nem változott a kutak vízszintje, ismét más területeken pedig emelkedett. Amint az Évkönyv megelőző évi kötetében is említettük, ez a körülmény felveti a meglevőnél részletesebb vízszintmegfigyelő hálózat létesítésének szükségességét. A karsztvízszintek alakulása A karsztvizek szintjének alakulását az előző évekhez hasonlóan 1992-ben is főképpen a Dunántúlon és a SíM-hegységben mérték. Az észlelőhálózat nagyobb sűrűsége következtében bővebb adataink főképpen a Dunántúlra vonatkozóan vannak. A Bükkben, bár az 1992. évben aránylag kevés csapadék hullott, az észlelőkutak vízszíne 0,2 - 5,0 méter közötti mértékben emelkedett. Süllyedt a vízszíne viszont a Villányi-hegység területén levő kutaknak; a süllyedés mértéke mintegy 20 cm volt. Ez alól csak a harkányi kút kivétel, amelynek vízszíne egy métert emelkedett (ezt a kutat a fürdő víztermelése által okozott vízszínváltozás figyelemmel kísérésére létesítették). A Hévízi-tó körüli észlelőkutak 1992. évi vízszintadatai azt mutatják, a víztermelések az előző éviekhez viszonyítva számottevő mértékben nem változtak (kisebb, néhány kútban jelentéktelen vízszínsüllyedést vagy emelkedést okozó helyi víztermelés módosulások voltak). A Keszthelyi-hegység karsztvízszínei az előző évekhez hasonlóan 1992-ben is egyenletesen süllyedtek, a süllyedések mértéke 0,2 - 0,4 m körüli volt. A Balaton-felvidéken az előző években a karsztvízszínek egyöntetűen süllyedtek. 1992-ben egyes kutakban süllyedt a vízszín (például Balatonakali és Balalonudvari környékén), másokban viszont emelkedett (mint például Pécsely és Balatonfüred közelében). A bányászati vízkiemelés megszűnése következtében emelkedett a karsztvízszín Tapolca környékén, ahol több helyen 2-3 méteres, Zalahalápí közelében pedig 10 méteres vízszínemelkedést is mértek. A Bakony északi részén és a Déli-Bakony nyugati területein a karsztvizek szintje emelkedett (feltehetőleg a beszivárgás fokozódása és a bányászati vízemelések csökkenése következtében). Az emelkedés mértéke helyenként (például Ukk, Borgála környékén) elérte a 6-7 métert is. A Bakony középső, valamint déli részén részben a csapadékhiány, főképpen pedig a bányászati vízemelések következtében a karsztvízszintek átlagosan 2-3 métert süllyedtek, de előfordult 4-5 méteres süllyedés is). A Vértesben már csak délnyugat felé haladva volt tapasztalható kismértékű, mintegy 0,5 méteres vízszín- süllyedés, északkeleti irányban haladva a vízszínek lassan, fokozatosan emelkedtek, az emelkedés mértéke 0,5 és 5,0 m között változott. A legnagyobb értéket Tatabánya közelében mérték. 1992-ben a karsztvízszínek a Gerecse egész területén az előző évihez viszonyítva mintegy 2,0 - 2,5 méterrel emelkedtek, de előfordult 5 méteres szintnövekedés is. Az emelkedés oka a bányászati vízemelés jelentős csökkenése volt. A Pilisben szintén emelkedtek a karsztvízszínek, de jóval kisebb mértékben, mint a Gerecsében. Kismértékű süllyedést csak egy-két kútban mértek. Az emelkedés legnagyobb értéke 2,0 m volt. A Budai-hegység északnyugati és középső részén 1922-ben még mértek kisebb vízszínsüllyedést, de a déli részén már megindult a karsztvízszín emelkedése (a mért legnagyobb emelkedés 3,0 m volt). Budapest területén a karsztvízszínek az év folyamán változatlanok voltak. A Duna balpartján, az úgynevezett váci rögök területén csak két észlelőkéit van, mindkettő vízszíne csökkent az előző évhez viszonyítva. A mélyfúrású kutak vízszínének alakulása hosszabb időszak folyamán Az előbbiekben az ország egyes területeit illetően a mélyfúrású kutak vízszínének 1992. évi alakulását vizsgáltuk. Átfogóbb, szemléletesebb képet kapunk a réteg- és a karsztvizek szintjének alakulásáról, a változásokat okozó természeti és emberi tényezők hatásáról, ha a hosszabb időszakra (több évre) kiterjedő változásokat vizsgáljuk.-114-
