Vízrajzi Évkönyv 97., 1992 (Budapest, 1993)
Tartalomjegyzék
sek is előfordultak. Egyes helyeken a belterületi kutakban a geológiai viszonyoktól és főképpen a szennyvízszikkasztás esetleges hatásaitól függően viszonylag magasabb talajvízszinteket mértek. A Duna-Tisza közötti Homokhátság középső részén, a Tisza mentén és a Kiskunság egyes területein az összehasonlítási időszakhoz viszonyítva 50 cm-t meghaladó talajvízszíncsökkenést mértek, Bácskában kisméretű vízszínemelkedést tapasztaltak. Süllyedtek a talajvízszínek az Északi-Középhegység peremvidékén is, a süllyedés mértéke helyenként meghaladta a 100 cm-t. Hasonló mértékben süllyedtek a talajvízszínek az összehasonlítási időszakhoz viszonyítva a Körös-Maros közének egyes részein (Hódmezővásárhely és Orosháza környékén) és a Körösök vidékének az országhatárhoz közelebb lévő részén. A belterületen, valamint az öntözőcsatornák és a rizstelepek által befolyásolt területeken levő kutak vízszíne az év folyamán számottevő mértékben nem változott. A Nagykunság területén a korábbi években mért magas talajvízállások csökkenni kezdtek. A kiskörei tározó térségében és attól felfelé a Tisza mentén, valamint délkeleti irányban Karcagig elnyúlóan az alacsony talajvízszínek az ősz folyamán kissé emelkedtek. Mérséklődtek a korábbi vízszínemelkedések a Keleti-főcsatorna mellékén Balmazújvárosig terjedően, valamint a Lónyai-csatorna mellékvizei megcsapolása által érintett területeken a Nyírség északi részén és a Rétközben is. A Kraszna, a Szamos és a Tisza közötti területén a talajvízszín jelentősen süllyedt. A talajvízszintek 1992. évi területi alakulását szemléltető térképet tekintve láthatjuk, hogy a Duna-Tisza közén és a Tiszántúl egyes részein a talajvízszínek lényegesen alacsonyabbak, mint az összehasonlítási alapul vett 1956-1960. évek időszakában. A süllyedések mértéke elérte, sőt helyenként meg is haladta a 300 cm-t. A Tiszántúl talajvízszínei az előző évhez hasonlóan alakultak, kivéve a kiskörei tározó környékét, ahol a talajvízszínek kismértékben emelkedtek az 1992. évben. A Mezöföldön és a Dráva mellékén a talajvízszíntek az 1956-1960-as évek átlagánál alacsonyabbak, a sárréti talajvízszínek azonban a korábbiaknál kissé magasabbak voltak. A Kisalföldön a talajvízszínek az 1992. év folyamán mindenütt süllyedtek. A talajvízszintek változása hosszabb időszak alatt A fentebbiekben az ország síkvidéki területeit illetően vázoltuk a talajvízszintek 1992. évi alakulását. Szemléletesebb, átfogóbb képet kapunk a talajvízszintek változásáról, az alakulást befolyásoló tényezők hatásáról, ha hosszabb időszakban, például az 1952 - 1992. években bekövetkezett vízszintváltozásokat tanulmányozzuk. A továbbiakban néhány jellegzetes talajvízkút hosszabb időszak alatti vízszintváltozásait mutatjuk be. Az 51. számú kutat a Szamosközben, Fehérgyarmat közelében, kötött talajú területén létesítették. Az ábrán, néhány évet kivéve, jól láthatók az évenkénti csúcsértékek. Eltekintve a hetvenes évek alacsony vízállásaitól a vízszínek a nyolcvanas évekig emelkedő irányzatúak voltak, attól kezdődően általában süllyedő a változás menete. A 290. számú kutat a Nagykunság déli részén, Túrkevén létesítették. A vízállások időbeli változásának görbéje nem csupán az évenkénti periódusokat, hanem a hatvanas években részben az időjárás csapadékosabbá válásának, részben pedig a mezőgazdasági termelés szerkezeti módosulásának hatására bekövetkező nagyobb vízszínemelkedést is mutatja. A 820. számú kutat a Kiskunság közepén, Ballószög közelében fúrták. A görbén a hatvanas évek közepének csapadékosabb éveit a magasabb vízszínek jelzik. A talajvízkitermelés fokozódásának és az időjárás szárazabbra fordulásának hatásaképpen a vízszín változása a nyolcvanas évek közepétől — bár az évenkénti periódusok jól megfigyelhetők —, süllyedő irányzatú. A 932. számú kutat a Duna negyedkori árterületén, Ráckeve mellett létesítették. Vízjárása kiegyenlített, az évi szélső értékek jól megkülönböztethetők. Az utóbbi években a vízszíningadozás amplitúdója kisebb lett, mint korábban volt, a vízállások változásának irányzata süllyedő. A 971. számú kutat Rém községben építették. Vízállásainak menetgörbéje jól jellemzi a Duna-Tisza köze déli részének talajvízviszonyait. A vízkivétel fokozódása és a száraz időjárás következtében a talajvízszín az utóbbi években számottevő mértékben süllyedt, 1992-ben pedig kiapadt a kút. Ha a meteorológiai viszonyok jelentős mértékben nem változnak, várható, hogy más kutak is kiapadnak, vagy legalábbis, hogy vízszínük nagymértékben süllyedni fog. A 2614. számú kutat a Szigetközben, Feketeerdő község mellett, jó vízvezető homok- és kavicsrétegekbe mélyítették. Vízszíneinek alakulását a Duna és a Mosoni-Duna számottevően befolyásolja. A hatvanas évek közepének aránylag magas Duna-vízállásait és a vízállásoknak a hetvenes évek óta tapasztalható süllyedő irányzatát a kút vízszintjei jól tükrözik.-112-
