Vízrajzi Évkönyv 96., 1991 (Budapest, 1992)

Tartalomjegyzék

ELŐSZÓ A Vízrajzi Évkönyv jelen kötete a magyar vízrajzi szolgálat fennállásának száznyolcadik évében jelenik meg. A Köz­munka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1886-ban létesített Vízrajzi Osztálya volt az országnak az első szervezete, amely­nek feladata az ország vízrajzi adatainak mérése, értékelése, az árvizek előrejelzése volt. A gazdasági viszonyok, a vízrajzi tevékenységgel kapcsolatos igények alakulásának megfelelően a vízrajzi szolgálat szervezete 1886 óta többször változott: 1890-től a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Földművelésügyi Miniszté­rium Országos Vízépítési Igazgatóságának Vízrajzi Osztálya, 1929-től 1948-ig a Földművelésügyi Minisztérium felügye­lete alatt működő Vízrajzi Intézet, 1948-tól 1952-ig a vízgazdálkodás különböző szervezetei, 1952-től 1976-ig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, 1976 és 1988 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Hidrológiai Intézete és 1988-ig a vízügyi igazgatóságok, 1988-tól 1990-ig a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok látták el, 1990-től ismét a vízügyi igazgatóságok látják el a vízrajzi teendőket. A vízrajzi szolgálat az elmúlt évszázad alatt meghatározta a vizek kártételei elleni védekezéshez és a vízhasznosításhoz szükséges vízrajzi alapadatokat. A vízrajzi adatoknak egy része a Vízrajzi Évkönyvben kerül nyilvánosságra. Az évente megjelenő Évkönyv kiadásának célja Magyarország hidrológiai mérési es észlelési hálózatát, valamint hidrológiai viszo­nyait jellemző fontosabb adatok évenkénti összefoglalása, közreadása, esetenként szemléltetése, a hidrológiai viszonyok alakulásának értékelése. Ennek megfelelően a Vízrajzi Évkönyvnek az adatgyűjtőhálózatra vonatkozó része tartalmazza 357 vízmérce, 1669 talajvízkút, 457 mélyfúrású kút (rétegvíz- és karsztkútj, 102 forrás és 1003 meteorológiai állomás jegyzékét, és a törzs­könyvi adatokat. A táblázatok magukba foglalják a vízügyi igazgatóságok, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Köz­pont és az Országos Meteorológiai Szolgálat hidrológiai es meteorológiai hálózatának főbb jellemzőit. A hálózat állomásainak területi eloszlását az Évkönyvhöz csatolt térképek szemléltetik. Az év hidrológiai jellemzése című fejezet ismerteti a csapadék, a léghőmérséklet jellemzőit és a párolgás alakulását, tartalmazza a felszíni vizek hidrológiai jellemzőit, a jég- és gázlóviszonyok, a belvízi elöntések és a belvízszivattyúzások adatait, továbbá a talajvizek, a források és a mélyfúrású kutak főbb hidrológiai mennyiségeit. A felszíni vizek adatait magába foglaló fejezet 156 vízmérce napi vízállásait, a vízállások eddig előfordult szélső értékeit, 52 mérési szelvény napi vízhozamadatait, valamint 48 vízmércénél mért vízhőmérséldeteket tartalmazza, továb­bá tájékoztat a jelentősebb vízfolyások hordalékjárásáról, jégviszonyairól és a dunai gázlók alakulásáról. Azoknál a szelvényeknél, amelyekben a vízfelszín esése a vízhozamokat számottevő mértékben befolyásolja, a vízhozamokat a vízál­lás és a vízszinesés függvényében határoztuk meg és a számításokhoz szükséges segéd táblázatokat feltüntettük. Az adato­kat vízállásmenetgörbék, keresztszelvények, a víz- valamint a léghőmérséklet, a jégviszonyok és a gázlómélységek alakulásának ábrái szemléltetik. A felszín alatti vizek jellemőit ismertető fejezet talaj-, réteg- és karsztvízkutak vízszintjeit, egyes kutak vízszintme- netgörbéjét, a talajvízszintek területi alakulását szemléltető térképet és néhány forrás vízhozamadatait tartalmazza. A hidrometeorológiai jellemzők című fejezet az ország évi csapadék- és párolgási viszonyairól tájékoztat. A hidrológiai észlelési és mérési hálózat legnagyobb részét a vízügyi igazgatóságok kezelik és az észlelések, a mérések adatait is főképpen az igazgatóságok dolgozzák fel. A meteorológiai adatok többséget az Országos Meteorológiai Szolgálat bocsátotta rendelkezésünkre. Kérjük az Évkönyv használóit, hogy a kötetre vonatkozó esetleges észrevételeiket közöljék. Budapesten, 1992. augusztus havában Dr. Ivicsics Lajos LiebePál tudományos tanácsadó a Hidrológiai Intézet igazgatója Dr.Starosolszky Ödön a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ főigazgatója-*-9-

Next

/
Oldalképek
Tartalom