Vízrajzi Évkönyv 95., 1990 (Budapest, 1991)
Tartalomjegyzék
A Vértesben a karsztvízszínek az év folyamán átlagosan két métert süllyedtek. A hegység délnyugati részen a süllyedés mértéke 4 m volt, északkeleti irányban haladva a süllyedés fokozatosan mérséklődött, Tatabánya és Bicske térségében pedig a karszvízszínek már magasabbak voltak az előző évinél. A karsztvízszintek a Bakony egész területén az év folyamán, hasonlóan, mint a Balaton-felvidéken, folyamatosan csökkentek, a süllyedések 2 és 10 m között változtak. A területen a bányavízkiemelések 1990-ben még jelentősek voltak. Csupán a csehbányái és a gyepükajáni összesen három észlelőkútban mértek kismértékű vízszinemelkedést. A Bakony hegység nyugati részén többnyire a fedőkőzet szakaszán szűrőzött, viszonylag kevés észlelőkút működik (ezek jórésze termelőkút). A kutakbeli vízszínek néhány kivételtől eltekintve ugyancsak mintegy 2 és 10 m közötti mértékben süllyedtek. A Balaton-felvidéken a karsztvízszínek az év folyamán 0,5 és 3,0 m közötti mértékben süllyedtek. Az ok elsősorban a beszivárgás mértékének csökkenése és az ívóvíztermelés növekedése. A Hévízi tó térségében, a Keszthelyi hegységben az év folyamán a víztermelést az előző évihez viszonyítva kismértékben csökkentették, ennek következtében a tó forrásának környezetében az észlelőkulak vízszíne az előző évihez viszonyítva általában nem változott, néhány helyen pedig néhány centimétert emelkedett. A tó forrásának vedelme miatt a vízkitermelést a tó térségében a jövőben sem szabad fokozni. A Keszthelyi hegységben a vízszínek süllyedése átlagosan 0,5 m volt, minden valószínűség szerint a Deszivargas mértékének csökkenése következtében. A hegységtől északkeletre, Tapolca irányában a bányászati vízkiemelés 1,0 - 1,5 m nagyságú karsztvízszínsüllyedést okozott. A Mecsek-Villányi hegységbeli észlelökutak közvetlenül a helyi vízkitermelés területén vannak. Vízszínük az év folyamán 0,1 - 1,3 méter közötti mértékben süllyedt. A Bükk hegységben az észlelőkulak száma viszonylag kicsiny, nem elegendő ahhoz, hogy a hegység egészere vonatkozóan a karsztvízszínek alakulásáról megfelelően részletes tájékoztatást kapjunk. Az észlelő- kutak vizszínei az év folyamán mintegy 1 métert süllyedtek. Az említett, néhány deciméteres, néhány meteres vízszínsüllyedések a szokásos földrajzi mereteket tekintve kicsinyeknek látszanak. Mégis nagyon jelentősek, mert hosszabb időn (több éven, évtizeden) át érvényesülnek és összegzett értékük eléri a több métert, sok hetven a több tíz métert, viszonylag nagy területekre terjednek ki és ezért a felszín alatti vízkészletek igen számottevő fogyását jelentik. A süllyedések okai részben természetiek — főképpen a tarlós száraz, enyhe időjárás —, részben emberiek: elsosoroan az igen jelentős és általában fokozódó mértékű bányászati, valamint vízellátási célú vízkiemelések. A sülivedesek természeti okai várhatóan mérséklődni, esetleg megszűnni fognak; az időjárás száraz szakaszát elorelathatóiag csapadékosabb évek követik, a vízellátási célú vízkitermelések mértékének csökkenésére azonban nem számíthatunk. Felszín alatti vízkészletünk azonban véges, bár határai sok esetben bizonytalanok. Az időjárás jövőbeli jellemzői a múltbeli periodikus változások ismeretében jelentős valószínűséggel előrejelezhe- tök. az különböző hatások mérlegelésével a vízkészletek várható alakulásara következtetni lehet. Mai adataink, ismereteink alapjan egyértelműen arra a következtetésre juthatunk, hogy ha a jövőbeli esetleges bajokat elkerülni akarjuk, felszín alatti vizeinkkel a mainál nagyobb körültekintéssel kell gazdálkodnunk. A források hozamának csökkenése, esetenként elapadása több helyen már ma is gondokat okoz, és azt a köríúmenvt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jelentős mértékű vízszínsüllyedések és ezeknek kovetkezieoen a kőzetekre ható terhelések csökkenésének szerepe lehel a kózellömbök egyensúlyi állapotának megváltozásánál!, esetleg elmozdulásában, és az elmozdulások a felszíni vagy felszín közeli rétegek helyzetét is befolyásolhatják к FORRÁSOK VÍZHOZAMAI Az 1990. evoen. hasonlóan a megelőző evekhez, elsősorban azoknak a forrásoknak a hozamát mértük, ameivek vizadókepességük következtében a vízellátás fejlesztése céljából számításba vehetők. Figyelemmel kísértük azonban nehanv olyan forrás hozamainak alakulását is, amelynek adataira az egyes területekre vonatkozó hidrológiai ismereteink gyarapítása céljából van szükségünk. A források hozamának 1990. évi alakulásáról а B.3. fejezet f. jelű táblázata és g. jelű ábraja tájékoztat. A torrasmérő halozat állomásainak egyenlőtlen területi eloszlása és a hozamok viszonylag ritka (havonkénti egvszeri-ketszeri) merese, valamint az adatsorok időbeli rövidsége nem teszi lehetővé, hogy az adatok alapján nagvobb területek altalanosabb hidrológiai viszonyaira következtessünk. Az azonban megállapítható, hogy több forrás vizhozamidosora a csapadék alakulásával többe - kevésbe szoros kapcsolatban van. Egyéb összefüggésekre es változási irányzatokra azonban csak néhány esetben lehet következtetni.- 132-
