Vízrajzi Évkönyv 94., 1989 (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
ELŐSZÓ A Vízrajzi Évkönyv jelen kötete a magyar vízrajzi szolgálat fennállásának százötödik évében jelenik meg. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1886-ban létesített Vízrajzi Osztálya volt az országnak az első szervezete, amelynek feladata az ország vízrajzi adatainak mérése, értekelése, az árvizek előrejelzése volt. A gazdasági viszonyok, a vízrajzi tevékenységgel kapcsolatos igények alakulásának megfelelően a vízrajzi szolgálat szervezete 1886 óta többször változott: 1890-től a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Földművelésügyi Minisztérium Országos Vízépítési Igazgatós >ának Vízrajzi Osztálya, 1929-től 1948-ig a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő Vízrajzi Intézet, 1948-tól 1952-ig a vízgazdálkodás különböző szervezetei, 1952-től 1976-ig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, azóta pedig napjainkig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Hidrológiai (Vízrajzi) Intézete, és 1988-ig a vízügyi igazgatóságok látták el, 1988-tól a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok látják el a vízrajzi leendőket. A vízrajzid szolgálat az elmúlt évszázad alatt meghatározta a vizek kártételei elleni védekezéshez és a vízhasznosításhoz szükséges vízrajzi alapadatokat. A vízrajzi adatoknak egy része a Vízrajzi Évkönyvben kerül nyilvánosságra. Az évente megjelenő Évkönyv kiadásának célja Magyarország hidrológiai mérési és észlelési hálózatát, valamint hidrológiai viszonyait jellemző fontosabb adatok évenkénti összefoglalása, közreadása, esetenként szemléltetése, a hidrológiai viszonyok alakulásának értékelése. Ennek megfelelően a Vízrajzi Évkönyvnek az adatgyűjtőhálózatra vonatkozó része tartalmazza 826 vízmérce, 2373 talaj'dzkút, 636 mélyfúrású kút (rétegvíz- és karsztkúl), 78 forrás és 1349 meteorológiai állomás jegyzékét, a vízmércék törzshálózatának vázlatát és a törzskönyvi adatokat. A táblázatok magukba foglalják a Környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ es az Országos Meteorológiai Szolgálat hidrológiai és meteorológiai hálózatának főbb jellemzőit. A hálózat állomásainak területi eloszlását az Évkönyvhöz csatolt térképek szemléltetik. Az év hidrológiai jellemzése című fejezet ismerteti a csapadék, a léghőmérséklet jellemzőit és a párolgás alakulását, tartalmasa a felszíni vizek hidrológiai jellemzőit, a jég- és gázlóviszonyok, a belvízi elöntések és a belvízszivattyúzások adatait, továbbá a talajvizek, a források és a mélyfúrású kutak főbb hidrológiai mennyiségeit. A felszíni vizek adatait magába foglaló fejezet 156 vízmérce napi vízállásait, a vízállások eddig előfordult szélső értékeit, 52 mérési szelvény napi vízhozamadatait, valamint 47 vízmércénél mért vízhőmersékleteket tartalmazza, továbbá tájékoztat a jelentősebb vízfolyások hordalékjárásáról, jégviszonyairól és a dunai gázlók alakulásáról. Azoknál a szelvényeknél, amelyekben a vízfelszín esése a vízhozamokat számottevő mértékben befolyásolja, a vízhozamokat a vízállás és a vízszinesés függvényében határoztuk meg és a számításokhoz szükséges segédtáblázatokat feltüntettük. Az adatokat vízállásmenetgörbék, keresztszelvenyek, a víz- valamint a léghomérseldet, a jégviszonyok és a gázlómélységek alakulásának ábrái szemléltetik. К felszín alatti vizek jellemzőit ismertető fejezet 35^ talajvízkút vízállását, 45 kút vízállás-menetgörbéjét, a talajvízállás területi alakulását szemléltető térképet, 54 rélegvízkut és 39 karsztkút vízszintjeit, öt mélyfúrású kút vizszintmenetgörbéjét, 19 forrás vízhozamait és két jellegzetes forrás vízhozamának időbeli változását ábrázoló görbéi tartalmazza. A hidrometeorológiai jellemzők című fejezet tartalmazza a csapadékmérő állomások évi és havi adatait, a hóvastagság és a hóvízegyenérték, valamint a szabad vízfelület párolgásának jellemzőit. A hidrológiai észlelési és mérési hálózat legnagyobb részét a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok kezelik és az észlelések, a mérések adatait is főképpen az igazgatóságok dolgozzák fel. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Hidrológiai (Vízrajzi) Intézete 1989-ben a Balaton hidrológiai jellemzőit észlelte és értékelte. A meteorológiai adatok többségét az Országos Meteorológiai Szolgálat bocsátottá rendelkezésünkre. Kérjük az Évkönyv használóit, hogy a kötetre vonatkozó esetleges észrevételeiket közöljék. Buuapesten, 1990. november havában Dr. Ivicsics Lajos Liebe Pál a műszaki tudományok kandidátusa a Hidrológiai (Vízrajzi) Intézet igazgatója tudományos tanácsadó Dr. Somlyódy László a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ főigazgatója- 9 -
