Vízrajzi Évkönyv 93., 1988 (Budapest, 1989)
Tartalomjegyzék
A száraz nyári időjárás következtében az ősz elején a talajvízszínek általában alacsonyabbak voltak, mint az 1987. év megfelelő időszakában. A különbség helyenként elérte, sőt néhol meghaladta a 60 cm-t. Az októberban és novemberben lehullott kevés csapadék az ország legnagyobb részén nem állította meg a talajvízszínek süllyedését és csupán egyes területeken (a Nagykunság déli részén és a Kisalföldön) észlelték a talajvízszínek kismértékű emelkedését. Az 1988. évi átlagos talajvízszínek területi alakulását tekintve megállapítható, hogy a Duna-Tisza közén és a Jászság nyugati részén a talajvízszínek nagy területeken helyenként 100 cm-t is meghaladó mértékben alacsonyabbak voltak az 1956-1960. közötti időszak átlagos talajvízszíneinél. Ilyen alacsonyabb talajvízszínű területek voltak még a Kisalföld nyugati és északi részén, a Dunántúlnak a Duna vonala menti, valamint a Drávától északra levő sávjában, a Nyírségben, a Körösök völgyében és Békés és Csongrád megyében, továbbá a kiskörei tározótól észak-keletre, valamint északnyugatra levő területeken. NDuna-Tisza közén a talajvízszínek süllyedése egyes helyeken meghaladta a 300 cm-t is. Az 1988. év folyamán a Zagyva és a Tisza közötti terület egy részén, a Nyugati főcsatorna és a Tisza közötti egyes területeken, a Tisza és a Szamos között, valamint a Tiszától keletre levő terület nagy részén a talajvízszín évi átlagban magasabban volt, mint az 1956-1960. évek átlagában. j/ MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK VÍZSZINTJEI A fontosabb mélyfúrású kutak 1988. évi vízszintjeinek alakulásáról a B. fejezet 3.d. jelű táblázata tájékoztat. Azoknak a kutaknak a köre, amelyeknek adatait a táblázat tartalmazza, az előző évhez viszonyítva lényegesen nem változott. A táblázatbeli kutakat annak idején úgy választották ki, hogy adataik az ország fontosabb réteg- és karsztvíztároló kőzeteinek vízállásait, különös tekintettel a nagyobb vízkivételek környezetére, lehetőleg jól jellemezzék. Részben az 1988. évi, részben pedig a múltbeli, a Vízrajzi Évkönyvben közölt, valamint a vízrajzi adattárban levő adatok alapján megállapítható, hogy a rétegvizek süllyedése a megfigyelt területeken (a mérési hálózat tótjainak eloszlása az ország területén nem egyenletes) folytatódott és átterjedt a 100 méternél sekélyebben levő vízadó rétegekre is. A 100 méternél mélyebben levő rétegekben vizek színe az 1987. évi vízszínekhez viszonyítva 0,30 métert, a 100 méternél sekélyebb víztartók vízszíne 0,20 métert süllyedt. A helyi víztermelések hatására azonban a vízszintek egyes területeken az átlagosnál nagyobb mértékben süllyedtek, néhol pedig emelkedtek. A Hévizi-tó térségében az 1988. év folyamán a vízszintek számottevő mértékben nem változtak. A karsztvízszintek mérésére használt kúthálózat a további évekhez hasonlóan az 1988. évben is jobbára a Dunántúli Középhegységben volt. Ezen a területen a karsztvízszintek a megelőző évekhez hasonlóan 1988-ban is tovább süllyedtek, a süllyedések azonban, hasonlóan az előző időszakokhoz, több helyen mérséklődtek. A hegység északi és északkeleti részén a karsztvízszín az előző évihez hasonlóan süllyedt, a süllyedés mértéke átlagosan két méter volt. Az év végi bányabezárások következtében a süllyedési sebességek csak a víztermelési központokban mérséklődtek. A Budai hegység nyugati peremén a vízszínsüllyedések mértéke az előző évekhez hasonlóan számottevő (mintegy 1,5 - 2,0 m), a hegység belsejében azonban jelentéktelen volt. A Balaton-felvidéken egy métert, a Vértes hegységben általában 1,5 - 2,0 métert süllyedtek a karsztvízszínek. A Bakonyban az elmúlt évhez viszonyítva lényegesen nem változott a helyzet. Nyírád környékén a karsztvízszínek süllyedése megállt, a Villányi hegységben a süly- lyedés mértéke 0,4 m volt. Az évi néhány dm-es, méginkább azonban a néhány méteres, sőt a tíz méteres vízszínsüllyedés igen jelentős érték, különösképpen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a süllyedések, illetőleg süllyedési sebességek hosz- szabb időn át érvényesülve eredményül több tíz méteres süllyedéseket okozhatnak. A különböző (bányászati, vízellátási és egyéb) célú vízkiemelések kedvező és kedvezőtlen hatásainak mérlegelésekor ezeknek a vízszínsüllyedések- nek a következményeit is szükséges számításba venni, nem hagyva figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy a néhány tízméteres vízszínsüllyedések következménye nem csak a források hozamának csökkenése vagy elapadása, hanem a kőzetekre ható terhelések csökkenése és ezáltal kialakult egyensúlyi állapotuk megváltozása is lehet. Ennek a változásnak a következménye egyéb körülmények összejátszása esetében egyes kőzettömbök elmozdulása is lehet. kJ FORRÁSOK VÍZHOZAMAI Az 1988. évben, éppen úgy, mint az előző években is, elsősorban azoknak & forrásoknak a hozamát mértük, amelyek nagyobb vízadóképességük következtében a vízellátás fejlesztése szempontjából számításba vehetők. Figyelemmel kísértük azonban néhány olyan forrás vízhozamainak alakulását is, amelyek adataira nem a vízellátás táv— 112 —
