Vízrajzi Évkönyv 92., 1987 (Budapest, 1988)
Tartalomjegyzék
Néhány vízhozamgörbét újabb mérési adatok ismeretében, több adatra támaszkodva módosítottunk, de ezt a módosítást a megelőző évekre vonatkozólag nem végeztük el. A kétváltozós vízhozamgörbék tetőző vízállások idején lefolyt vízhozamokra vonatkoznak. Egyes vízmérceszelvények esetében - például a Tiszának és rendszerének duzzasztókkal, mellékvízfolyásokkal befolyásolt szakaszán - a vízhozamot a vízfelszín esése is számottevő mértékben befolyásolja. Ilyen szelvények vízhozammérési eredményei alapján a vízhozam, a vízállás és a vízfelszínesés közötti összefüggést határoztuk meg és ezt alkalmazva számítottuk ki a napi középvízhozamokat. A számításkor a vízállás (h cm), a permanens állandó vízmozgáshoz tartozó vízszínesés (lo cm/km) és az ugyanilyen állapotban lefolyó vízhozam (Q0 m3/s) összetartozó értékeit tartalmazó táblázatból kiolvastuk az adott vízálláshoz tartozó I0 és Q0 értéket, majd a táblázatnál feltüntetett segédmérce egyidejű vízállásadatáinak ismeretében meghatároztuk a két mérce közötti szakaszon adott időpontban valóban érvényesülő vízszínesést (I cm/km). Ezeknek az adatoknak az alapján а О = QoV(TIo) összefüggésből kiszámítottuk a vizsgált szelvényen áthaladó vízhozamot (Q m/s). A Tisza szegedi vízhozamainak meghatározáskor a Maros hatásának figyelembevétele céljából a mindszenti vízállásokon kívül a makói vízállásokat is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően az I0 értékét a segédtáblázatból a szegedi és a makói vízállások alapján kell meghatározni. Azoknak a szelvényeknek a vízhozamát, amelyekre vonatkozólag három- vagy többváltozós összefüggést közlünk, csak a másik két (illetőleg három) változót együttesen figyelembe véve lehet meghatározni (egyik változót sem szabad kihagyni a számításokból). Jellemző vízhőmérsékleti adatait azoknak a vízmércéknek közöljük, amelyek a vízhőmérséklet alakulása szempontjából hosszabb folyószakaszokat jellemeznek. A mérési mélység a vízfelszín alatti 20-40 cm. A vízhőmérsékletet általában reggel, a vízállás leolvasásakor, egyes állomásokon reggel is, délután is mérik. Egyes vízfolyások, illetőleg vízfolyásszakaszok - például a Sió, a tiszai vízrendszer egyes szakaszainak - hidrológiai jellemzőit (vízállását, vízhozamát stb.) különböző emberi beavatkozások - például a duzzasztóművek kezelése, víz- eresztések, vízbevezetések - befolyásolják. A beavatkozások mértéke az idő függvényében változik, a hatásuk a vízállástól függően különböző hosszúságú vízfolyásszakaszokat érint. Ezeknek a hatásoknak időbeli és térbeli kiterjedése csak a mérési adatok részletes vizsgálata alapján határozható meg. A hordalékmozgás jellemzői - mind a tárgyéviek, mind pedig a többéviek - a mérési adatokból kiszámított értékek. Szélsőségként az eddigi, valamint a tárgyévi legnagyobb vízállásoknak megfelelő értékeket tüntettük fel. A lebegtetett hordalék töménységének meghatározása céljából a vízmintákat a mérési szelvény 7-9 függélyéből veszik. A függélyenként 10, egyenletesen elosztott pontból vett egy-egy liternyi mintát összeöntik és az így összeöntött minta alapján határozzák meg a függély közepes töménységét. A szélső értéket a hordalékmozgást jellemző mennyiségek közötti összefüggések extrapolálásával határoztuk meg, ezért ezeket csak közelítő értékeknek lehet tekinteni. 3. A felszín alatti vizek jellemzőit tartalmazó fejezetet kiegészítettük a fontosabb mélyfúrású kutak (rétegvíz- és karsztkutak) vízszintjeivel és három rétegvízkut vízszintgörbéjével. A források Balti tenger feletti magassága egyes esetekben a térképről leolvasott, más esetekben pedig méréssel meghatározott érték. 4. A hidrometeorológiai jellemzők fejezetében a havi és évi csapadékösszegek táblázatában a naponta jelentő állomásokat aláhúzással jelöltük. A hótakaró vízegyenértékeit vonal menti 20 mérés (mintegy 100 m hosszon 10 helyen végzett 2-2 mérés) adatai alapján határoztuk meg. A szabad vízfelszín párolgását az Országos Meteorológiai Szolgálat kezelésében levő párolgásmérő hálózat adatai alapján határoztuk meg. A természetes vízfelület párolgása a helyi adottságoktól (a vízfelület nagyságától, az átlagos vízmélységtől, a benőtlségtől, a szélnek való kitettségtől stb.) függően a kádból való párolgásnak 0,7 - 1,1-szerese lehet. AZ ADATGYŰJTŐ HÁLÓZAT TÉRKÉPEI azokat a vízmércéket, kutakat, forrásokat, meteorológiai állomásokat ábrázolják, amelyek a tárgyév teljes időszakában, vagy annak egy részében a hálózatban használatosak voltak.-16-
