Vízrajzi Évkönyv 90., 1985 (Budapest, 1986)

Tartalomjegyzék

3 3 3

m /s, a szegedi szelvényben pedig az 1984. évi legkisebb és legnagyobb vizhozam 163 m/s és 2030 m /s, az

1985. évi legkisebb és legnagyobb vizhozam 241 m/s és 2310 m/s volt.

A Tisza mellékvizeinek vizjárása az 1985. évben, éppúgy, mint a megelőző években is, a Tiszáétól is és egymástól is különböző volt. Ennek oka, éppúgy, mint a Duna mellékvizfolyásainak esetében, vizgyüj- tőterületük nagyságának, lefolyási, meteorológiai viszonyainak, a területeket érő emberi beavatkozásoknak a különbözősége. Például a Szamos vizjárása az 1985. év második felében viszonylag nyugodt volt, csak júniusban és decemberben vonultak le kisebb árhullámai, az év első felében viszont öt kisebb árhullám vonult le a folyón; márciusban kettő, januárban, áprilisban és májusban egy-egy. A Bodrognak csupán januárban, februárban, szeptemberben és októberben volt hosszabb időszakban nyugodt a vizjárása, egyébként kisebb-nagyobb árhullámok vonultak le csaknem egymást követően. Kevésbé ingadozott a vizszintje az 1985. év folyamán a Hernádnak: vizállásvonalán a kisebb vizszinemelkedésektől eltekintve csak márciusban, augusztusban és szeptemberben van egy-egy, kissé nagyobb kiemelkedés. Viszonylag nyugodt volt a vizjárása az 1985. év folyamán a Sajónak is, nagyobb árhullámok a tavaszi-nyári időszakban sem vonultak le, az őszi és a téli i- dőszakban pedig alig változott a vízállása. A Körösök vízjárását a duzzasztók az 1985. évben is, éppúgy, mint a megelőző években hosszú szakaszokon számottevő mértékben befolyásolták. A Berettyón az 1985. év ben négy árhullám vonult le; januárban, márciusban és májusban /ebben a hónapban kettő/. A Maroson az 1985. év folyamán a március-julius időszakban egymáshoz öt közepesen magas árhullám csatlakozott, az év többi részében vízállásai alacsonyak, kismértékben változóak voltak.

A Tisza mellékvizfolyásain az 1985. évben mért legkisebb vízállások az 1984. évi legkisebb vízállásoktól általában csak kicsiny mértékben tértek el, az 1985. évi legmagasabb vízállások azonban több esetben 150-200 cm-rel meghaladták az 1984. évi legmagasabb vízállásokat. Például a Sajó sajópüspöki szelvényé- ben az 1984. évi legalacsonyabb és legmagasabb vízállás 34 cm és 294 cm, a vízállások 1985. évi két szélső értéke 34 cm és 272 cm volt, vagyis az 1985. évi legmagasabb vízállás nem érte el az 1984. évi értéket. A Szamos csengeri szelvényében a vízállások 1984. évi két szélső értéke -76 cm és 356 cm, az 1985. évi két szélső értéke -74 cm és 454 cm volt, vagyis az 1985. évi legnagyobb vízállás csaknem egy méterrel haladta meg az 1984. évi legmagasabb vízállást. A Fehér-Körös gyulai szelvényében a vízállások 1984. évi két szélső értéke -160 cm és 220 cm, az 1985. évi két szélső értéke pedig -156 cm és 495 cm, vagyis a legkisebb vízállások egymástól alig tértek el, az évi legmagasabb vízállások közötti különbség 275 cm volt.

A Balaton siófoki, 1985. évi legalacsonyabb vízállása 69 cm, legmagasabb vízállása pedig 128 cm volt, az 1984. évi megfelelő értékektől /75 cm-től és 127 cm-től/ csak kismértékben tért el. Mivel a Balaton vizszintjét a siófoki zsilippel szabályozzák, a vizszintek időbeli alakulásáról hidrológiai következtetéseket levonni közvetlenül nem lehet.

b/ JÉGVISZONYOK

A magyarországi vízfolyások, a Balaton és a Velencei-tó 1985. évi jégviszonyairól a B.2. jelű fejezet g. ábrája tájékoztat.

Az 1984-1985. év telén a Duna jege januárban és februárban több héten át zajlott, a Budapest alatti szakaszt két-három héten át álló jégtakaró borította, Budafok közelében pedig tiz napon át torlódva állt a jég. A kemény hideg következtében a tél folyamán a Duna mellékvizeit is több héten át borította jég. Egyes folyószakaszokon, például az Ipolyon Nógrádszakálnál a viz felszínét már december közepén összefüggő jégtakaró borította, és két rövid időszaktól eltekintve csak március közepén szűnt meg a jéggel való boritottság.

Úgyszintén hosszú időn át borította jégtakaró az 1984-1985. év telén a Balaton vizét is. Helyenként már decemberben beállt a jég, és nagyrészén csak március közepén-második felében szűnt meg a jégtakaró. A Velencei-tavon december elején jelent meg a jég, majd folytonosan növekedve és hízva a jégtakaró december végére-január elejére az egész tavat beborította, január közepére pedig vastagsága elérte a 30-32 cm-t.

A Tiszának és mellékvizeinek egyes szakaszain a jég már december közepén megjelent. Előbb zajló jégtáblák, később összefüggő takaró borította a Tisza vízrendszeréhez tartozó vízfolyások legtöbb szakaszát. Több szakaszon, például a Tiszán Záhonynál, Tuzsérnál, Dombrádnál, a Szamoson Csengéméi, Nábrádnál, Olcsvaapátinál, hosszabb-rövidebb ideig torlaszok nehezítették a viz lefolyását.

с/ HORDALÉKVISZONYOK

Az ország főbb vízfolyásainak hordalékviszonyairól a B. 2.h. jelű táblázat tájékoztat.

Az 1985. év folyamán az ország 23 hordalékmérő állomása közül 20 állomáson mérték a lebegtetett hordalék jellemzőit. Az 1985. évi mérések száma egy és tiz között, az állomásonként az 1985. év végéig elvégzett összes mérés 49 és 732 között változott. Az eddigi legnagyobb hordaléktöménységet,6110 g/m^-t a Hernád gesztelyi szelvényében mérték, az 1985-ben mért legnagyobb hordaléktöménység pedig 285 g/m volt /ezt a Rába körmendi szelvényében mérték/. Az 1985. év folyamán mért legnagyobb töménységek mindegyik szelvény esetében kisebbek voltak az eddig mért legnagyobb töménység-értékeknél, a megelőző évben mért legnagyobb értékeknél helyenként nagyobbak, más szelvényekben kisebbek voltak az 1985. évi szélső értékek.

A táblázat az 1985. évi mérési eredmények mellett tartalmazza az 1961-1970. évekre vonatkozó közepes, továbbá az eddigi legnagyobb vízhozamnak /az LNQ-nak/, valamint az 1985. évi legnagyobb vízhozamnak /az NQ-nak/ megfelelő hordaléktöménységeket és hordalékhozamokat is. Mind a középértékek, mind pe-89-