Vízrajzi Évkönyv 88., 1983 (Budapest, 1984)
Tartalomjegyzék
f/ TALAJVÍZÁLLÁSOK A talajvizszintek 1983. évi alakulásáról a В. fejezet З.а. jelű táblázata, 3.b. és 3. c. jelű ábrája tájékoztat. Az 1982. decemberi, és 1983. február 28. közötti télen lehullott csapadékmennyisége az ország nagy részén meghaladta a sokévi átlagos értéket. A legcsapadékosabb területek a Dunántúlon, a legszárazabbak a Duna-Tisza-közén és a Tiszántúlon voltak. A csapadék, valamint a léghőmérséklet alakulásának a következtében - a január viszonylag enyhe, a február hidegebb volt - a talajvizszint a január hónap folyamán a Duna-Tisza közének nagyrészén a sokévi átlagnál alacsonyabb, a Tiszántúl legnagyobb részén annál magasabb volt. Februárban az országnak a Dunától keletre levő területein a talajvizszint általában csökkent. A tavaszi csapadékmennyisége a Felső-Tisza-vidék és az Északi Hegyvidék kivételével nem érte el a sokévi átlagot. A tavasz a sokévi átlagnál melegebb volt. Mindezek következtében a talajvizszint mind a Du- na-Tisza közén, mind pedig a Tiszántúlon a téli talajvizállásokhoz viszonyítva csökkent; a Duna-Tisza közén — kivéve a Zagyva völgyét - nem érte el a sokévi átlagos értéket, a Tiszántúlon pedig növekedtek azok a területek, amelyeken a talajvizszint alacsonyabb volt a sokévi átlagnál. A nyári hónapokban a csapadék mennyisége az ország legnagyobb részén lényegesen kevesebb volt a sokévi átlagnál. Bár a junius a szokásosnál kissé hűvösebb volt, a júliusi igen meleg időjárás következtében a nyár folyamán a talajvizszint az ország sikvidéki területeinek legnagyobb részén tovább csökkent. A nyár végére az átlagosnál magasabb talajvizállásu területek jobbára csak a Tiszántúl középső és északkeleti részén és a Zagyva völgyében voltak. Az őszi csapadék az ország területének legnagyobb részén nem érte el a sokévi átlagot. A szeptember hónap az ország északnyugati részén az átlagosnál enyhébb, másutt annál hűvösebb, az október a Duna vonalától nyugatra az átlagosnál általában kissé enyhébb, attól keletre hűvösebb volt, a november pedig az átlagosnál hidegebb volt. Mindezeknek a körülményeknek a következtében a talajvizszint az ősz folyamán kismértékben tovább süllyedt. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy az év folyamán az ország sikvidéki területein a talajvizszint süllyedt. A Duna-Tisza közén — kivéve a Zagyva völgyét - az év folyamán a sokévi átlagnál általában a- lacsonyabb, a Tiszántúl nagyrészén pedig annál magasabb volt, de ott is voltak az átlagosnál alacsonyabb viz- szintü, számottevő kiterjedésű területek. g/ A MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK VÍZSZINTJÉNKK ALAKULÁSA A Vizrajzi Évkönyv előző évi köteteihez hasonlóan az 1983. évi kötetben is feltüntettük a fontosabb mélyfúrású kutak tárgyévi vizszintjeit /B. fejezet 3. d. jelű táblázat/. Részben a tárgyévi, részben azonban a Vizrajzi Intézetben tárolt, korábbi évekre vonatkozó adatok összehasonlitása alapján arra következtethetünk, hogy főképpen a nagyobb vizmüvek /Kecskemét, Szeged, Debrecen város vizmüvei/, valamint a gyöngyösvi- sontai külszini fejtés környezetében levő mélyfúrású kutak vizszintjeinek a korábbi években észlelt süllyedése az Г983. évben is folytatódott. Ez a vizszintsüllyedés nem korlátozódott az egyes kutak környezetére, hanem kiterjedt csaknem az egész Alföld mélyebben fekvő viztartó rétegeire. A vizszintsüllyedés mértéke ebben az évben is, éppúgy, mint a korábbi években, a mélyebben levő rétegekben nagyobb volt, mint a kisebb mélységű rétegeket megcsapoló kutak esetében. Azokon a területeken, amelyeken a rétegvizek kitermelésének fokozódása megszűnt vagy a kitermelés mértéke csökkent, a vizszintek süllyedése is mérséklődött /mint például Debrecen környékén/. A viz szintváltozásokat okozó emberi beavatkozások és természeti tényezők hatásai — éppúgy, mint a megelőző években — ebben az évben is nehezen választhatók szét, de feltételezhető, hogy az 1983. évi viz- szintcsökkenéseknek természetes okai is vannak. Az 1983. év folyamán a megelőző évek értékeihez viszonyítva a karsztkutak legnagyobb részének viz- szintje is süllyedt /B. fejezet, 3.d. jelű táblázat/. A regionális vizszintsüllyedés a Dunántúli Középhegység egész területére kiterjedt, kivéve a Balatonfelvidék kőzettanilag elkülönülő sávját. h/ FORRÁSOK VÍZHOZAMÁNAK ALAKULÁSA Az 1983. évben, éppúgy, mint az 1982-ben, elsősorban azoknak a forrásoknak a vízhozamát mér- tük, amelyek nagyobb hozamuk következtében a vízellátás távlati fejlesztése szempontjából számításba vehetők. Figyelemmel kisértük néhány olyan forrás vízhozamának alakulását is, amelynek adataira nem a vízellátás távlati fejlesztése, hanem egyes területekre vonatkozó hidrogeológiai ismereteink gyarapítása szempontjából van szükségünk. A jelenlegi mérési hálózatban levő forrásoknak csak kisebb4rész.e esetében van több évre visszanyúló vízhozam-adatsorunk, nagyobbik részének adatsora csak néhány évnyi hosszúságú. A vizhozamidősorok sok esetben mutatják a hozamoknak a csapadékkal való szorosabb-lazább összefüggését, a csapadékviszonyok alakulását meghaladó változási irányzatra azonban az adatok alapján nem lehet következtetni. A források vízhozama a csapadékok alakulásától és a geológiai viszonyoktól függően az 1983. évben is tág határok között változott. Az év folyamán a legnagyobb forráshozamot /1075 1/s-ot/ a jósvafői Jós- va-forrásnál márciusban mérték. Ennek a forrásnak a tárgyévi legkisebb hozama /decemberben/ 26 1/s volL A legnagyobb forráshozamot, 7500 l/s-ot eddig a jósvafői Kistohonya-forrásnál 1979. január 30-án mérték /B. fejezet, 3. f, táblázat/.-95-
