Vízrajzi Évkönyv 77., 1972 (Budapest, 1974)

Tartalomjegyzék

másokra adjuk meg, amelyek dr. Péczely György: A hótakaró gyakorisága Magyarországon cimü, 1966-ban megjelent munkájában szerepelnek. A b/ alpontban a hóviszonyok időbeli alakulásának és tartamának könnyebb áttekinthetősége céljá­ból a napi hóvastagságok nagyrészét rajzban is közöljük az állomásoknak az Adriai-tenger feletti magassá­gát is megadva. A cm-nél kisebb hóvastagságokat ponttal jelöltük. 8. / Ebben a fejezetben a hótakaró vizegyenértékéről közlünk adatokat havonkint táblázatokban ösz- szefoglalva. Az adatokat a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kezelésében lévő állomáshálózat szolgáltatta. Az értékek vonalmenti 20 mérés / mintegy 100 m hosszon 10 helyen 2-2 mérés/ átlagát jelen­tik. Az átlagos hóvastagságot, az átlagos vizegyenértéket és az átlagos térfogatsúlyt is közöljük azoknaka napoknak,a vonatkozásában, amelyeken mérések történtek. 9. / A léghőmérsékleti viszonyok időbeli alakulásának gyors áttekintése céljából néhány állomásra, vonatkozóan ábrázoljuk a léghőmérséklet ötnapos középértékeit. Összehasonlításul a 60 éves átlagokat és szélső értékeket is felraktuk. 10. / A közölt ábrák a havi középléghőmérsékleti adatokat és hőösszegeket tüntetik fel. Az adato­kat az 1901/60 év átlagaival és szélső értékeivel is összehasonlítjuk. Az évi és többéves hőösszegeket az ábrákra külön felirtuk. 11. / A léghőmérséklet területi alakulását ábrázoljuk a közölt térképen úgy az egész évre, mint a tenyészidőszakra vonatkozólag. Osszehasonlitásul megadjuk a 60 éves átlagoktól való eltéréseket is. A pozitiv eltérést okker-, a negatívot pedig kékszinnel tettük szemléletesebbé. 12. / A napfénytartam havi összegeit tüntettük fel a közölt ábrákon, összehasonlitva az 1901/60 évi törzsértékekkel és az eddig észlelt szélsőségekkel. Az ábrákon a lehetséges maximális /csillagászati/ napfénytartamokat is megadjuk. Az évi napfénytartamösszegeket az egyes ábrákon külön közöljük a 60 éves átlagos és eddigi szélső értékekkel. 13. / A napfénytartam területi alakulását mutatja be a közölt térképpár az egész évre és a tenyész- időszakra, feltüntetve a 60 éves átlagoktól való eltéréseket is. A pozitiv eltérést okker-, a negatívot pedig kékszinnel ábrázoljuk. 2 14. / A szabad-vízfelszín párolgásának mérését 3 m felületű és 50 cm mélységű, talajba süly- lyesztett kádakban a Vizgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet végzi. Az a. / alatti ábrákon a havi párolgási összegeket tüntetjük fel. Hosszabbidejü átlagértékekkel való összehasonlítás csak a kecskeméti állomásra vonatkozóan lehetséges, mig a többi állomásnál - észle­lések hiányában - csak rövidebbidejü átlagokat közölhetünk. Külön táblázatban az év folyamán az egyes állomásokon mért legnagyobb 24 órai párolgásmeny- nyiséget is közöljük. Ab. / jelű térképen az eddigi mérések alapján számított évi párolgási mennyiségek területi el - oszlását tüntettük fel, összehasonlitva a számitott párolgási értékek 50 évi átlagával. Az 500 m-nélmaga- sabb területek párolgásmennyiségének meghatározása céljából a térkép mellett függvényábrát közlünk. A természetes vizfelületek párolgása a helyi adottságok szerint/a felület nagysága, az átla­gos vízmélység, a benőttség, a szélnek való kitettség, stb. / átlag 0, 80-0, 95, szélsőséges esetekben 0, 70 - 1, 10-szerese a kád-adta értékeknek. — 6 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom