Vízrajzi Évkönyv 63., 1958 (Budapest, 1960)
Tartalomjegyzék
azaörs /Szolnok va/ és Mezőhegyes /Békés vm/ állomásokról. Hogy az év talajhőmérsékleti a- lakulása áttekinthető legyen, az előző év november és december havi adatait is közöljük. Az ábrákból kitűnik, hogy a talajfagy több helyen már december elején jelentkezett,de hosz- szabb ideig tartó talajfagy, január közepén történt megszakítással, december végétől február közepéig volt, s a legtöbb helyen 520-40 cm mélyre hatolt. Egy-két helyen márciusban is észleltek 5-15 cm-ig terjedő talajfagyot. Ez év végén,december elején is volt talajfagy, amely 10-30 cm-ig terjedt. A budapesti ábrából, ahol a hosszúidéjü átlagokkal való összehasonlítás is lehetséges, leolvasható, hogy januárban és februárban a talaj hőmérséklete kismértékben az átlag alatt, mig nyáron és ősszel az átlag felett volt. c. / Napfénytartam. A napfény tartam havi összegeit 16 állomásról a 13./ a- latti ábrák mutatják, összehasonlításul feltüntettük 1901-30 éves időszak közepes és eddig előfordult legnagyobb és legkisebb, valamint a csillagászati havi összegeket. Közöljük az ugyanilyen vonatkozású évi összegeket is. A feltüntetett állomások közül Balatonkenesénél /Veszprém vm/ és Kisváráénál /Szabolcs-Szatmár vm/ rövid észlelési sorozatuk miatt 30 évi átlagot nem közölhettünk, szélső értékek azonban Balatonkenesénél rendelkezésre álltak. Az ábrából kitűnik, hogy februárban, júniusban és novemberoen napfényhiány, májusban, júliusban, augusztusban és szeptemberben napfény többlet volt, mig a többi hónapban a napfénytartam nem mutat jelentékenyebb eltérést az átlagtól. Az évi összegek 20-50,helyenként 100-300 órás többletet mutatnak, kivéve az ország északi vidékén néhány helyet, ahol átlagkörüli, illetve átlagalatti volt a napfénytartam mennyisége. d. / Párolgás. A 14. pontban közölt rajzok a Wild-müszerrel megállapított párolgás- mennyiségeket tüntetik fel. Ugyanazoknak az állomásoknak az adatait közöljük ebben a kötetben is, mint az előző Évkönyvben, kivéve Magyaróvárt, melynek észlelési anyaga ebben az évben hiányos volt. Baja észlelési anyagát, hasonlóan az előző évhez, most sem tudjuk közölni. A párolgás évi összegei az átlaghoz viszonyítva igen változóan alakultak. Legnagyobb párolgási többletek májusban és több helyen júliusban és augusztusban fordultak elő. A legnagyobb havi párolgásmennyiséget, 132 mm-t, Tatabányáról /Komárom vn/ májusban \jelentették s a legnagyobb évi párolgásmennyiség, 713 mm, szintén Tatabányán mutatkozott. Az adatok felhasználásával kapcsolatban figyelembe veendő, hogy a havi párolgás- adatok a közvetlen környezet iránti érzékenység miatt, csak ugyanazon állomás máshavi adataival hasonlíthatók össze,' más állomás adataival azonban nem. A szabad vizfelszin párolgásé -ról közöl'mérési és számítási adatokat a 15./a-b. ábra. 3 nf felületű és 50 c" mélységű, talajba süllyesztett kádakban a szabad vizfelszin párolgásának méréseit a kecskeméti kísérleti telepen a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1951-ben kezdte meg és 1958 óta a párolgásmérő kádak or- 248 -
